Történelmi esemény: 2011. október 27.

Hát, ezt is megértük!
Gréti több, mint egy éve jár már oviba, de nagyon hosszú ideig minden reggel elhangozott az ominózus mondat: “Nem akarok oviba menni!” Az utóbbi időben már csak szimplán tudomásul vette, hogy menni kell és kész, de hiányzott a kitörő lelkesedés belőle. Egyik este két alkalommal is folyós kaki jött a lányból, ezért lepődtem meg a reakcióján. Ugyanis miután megtudta, hogy másnap nem megy oviba, a válasz nem a szokásos: “de jó, szabadnapot kaptam”! volt, hanem sírva, igazi könnyeket hullatva (!) mondta, hogy ő jól van és másnap menni akar az óvodába, mert találkozni szeretne Éva óvónénivel.
A megoldás az lett, hogy másnap délelőtt és délután is az ovi felé kanyarodtunk, hogy mindkét óvónéninek tudjunk köszönni a kerítésen keresztül. És, hogy persze Grétinek legyen igaza, legközelebb két nap múlva préselt ki magából megemésztett ételt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .