Szuperanya és szuper lányai

Ma este hatra értem haza. Fárasztó nap után, egy ballagási próba és Dodó zárójelentésének megszerzése húzta keresztül az eredeti programot. Az utóbbi egy kicsit vicces volt. A klinikára érve irány az első emeleti gyermekágyas osztály. Csapóajtón bemenni ugye nem lehet, ez 93-as betűmérettel jól láthatóan ki is van írva. Számomra a szabály az szabály, és egyébként sem mertem volna megkockáztatni a belépést, mert még élénken él bennem a négy évvel ezelőtti emlék, amikor Ildi és Gréti hazaköltöztetésekor ugyan engedéllyel léptem be, ám egy Ursula típusú, pattogó hangú nővérke jól leteremtett mi dolgom arra… Amúgy nem stresszeltem, mert Ildi mondta, hogy a csengőt kell megnyomni. Szóval volt egy jó tervem. Kb. addig amíg oda nem értem. Csengő ugyanis nem volt. Azaz volt, de a másik oldalra, a szülészetre. Azt pedig már megnyomtuk egy hete és nem éreztem magamban elég erőt, hogy magyarázkodjak egy szülésznőnek. Sejtettem a körülbelüli válaszát. Amúgy is meleg volt, kicsit leizzadtam. Nulla forgalom a szinten, szóval elképzeltem magam, ahogy este 9-kor egy frissen szült asszonykát átkísérő szülésznőre bízom Dodó zárójának felkutatását.  Tovább izzadtam. Telefonos segítséget kértem. Előbb Ilditől, s mire felhívtam eszembe jutott, hogy a portás lesz az én emberem. Így is lett. Egy nagyon rendes férfitársam ült a kapunál. Kívánságomat előadva, ő azonnal tárcsázott a belső vonalon, majd határozottan kérte, hogy hozzák ki nekem a csapóajtóhoz a zárójelentést. Köszönet érte!

Itthon szerencsére minden a legjobban alakult. Erről többször is meggyőződtem a nap folyamán amikor Ildivel telefonon beszéltünk, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen jól ellesznek minden segítség nélkül. Mikor hazaértem a nyugalom szigetére cseppentem. Gégé már a kádban játszott (ja igaz ő pár percig egy kicsit mufurc volt, de aztán világbéke lett), Dodó a nappaliban a fotelben kiterülve horpasztott, Ildi pedig szuperanya üzemmódban vidáman tett-vett. Mint kiderült Gréti egy igazi segítség. Dodó pedig egyelőre egy mintagyerek (ha elég gyorsan kapja a kaját). Alább a képes bizonyíték (fürdetés után Gréti besegített a lemerült apának a kesztyű felhúzásában). Ma végre éjfél előtt ágyba fogunk kerülni. Hurrá!

UPDATE: Közben Dodó felkelt még egy kicsit. Épp akkor mikor Ildi lefeküdt aludni, én pedig leütöttem az utolsó billentyűt a fenti bejegyzésben. Első körben rottyantott egyet a háta közepéig, majd mint aki jól végezte dolgát és egyébként valami hasznosat is akar tenni ha már ébren van, behisztizte magát az alatt a 2 perc alatt míg rájöttünk éhes és megkapta a tejet. Ravasz. 🙂

Dodó és Gréti kesztyűznek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .