Szentes, szülinap, bicaj, gólyák a szántáson

Kicsit megkésve igaz, de hát jobb későn, mint soha. Mint Ildi említette voltunk Szentesen. A cowboycsajok ugye kerülővel jöttek a vadnyugatról, én pedig csak úgy szimplán délről, Szeged irányából közelítettem meg szülővárosom. A mama szülinapját ünnepeltük elsősorban, de igyekeztünk akklimatizálódni, felkészülni a következő hétre. Mivel mi vigyázunk a nagyszülők nyaralása alatt a kertre, így Grétivel kimentünk és a tata kíséretében növénytan és agrotechnikai tanösvényen vettünk részt. Utána levezetésként életem legrosszabb 20 km-ét tekertem egy erősen koros és amortizálódott állapotú kétkerekűn. Már a kertbe menet éreztem, hogy kicsit könnyelmű volt az ígéretem Grétinek, de nem volt mit tenni, meg sem próbáltam kibúvót keresni: irány a Kőrös-torok! Aztán mégis megérte: a gáton szaladgáló őzek, pici fürdőzés, jégkrémezés után déli haragszóra elégedetten tértünk vissza Grétussal. (Képeket erről sajnos elfelejtettem készíteni.) A Szentesen töltött napokat persze keretbe foglalta az olimpia. Drukkolunk nagyon a mieinkért. Hazatérve is esténként fél szemünk állandóan a közvetítésen Ildivel…
Apropó hazatérés! Haza bicajjal jöttem immár sokadjára, de ezúttal megpróbáltam videózni. Bár ne tettem volna! Egy: kerékpáron nem lehet igazán jól videózni, főleg ha haladni is akar az ember. Kettő: telefonnal a felvételek 99 %-a pocsék lett. Persze legalább elfáradtam, mert a majdnem 3 órás út egy harmadát végig videóztam. Na ebből lett a három perces kis montázs, ami alább található. Talán visszaad valamit a hangulatából. A sztori – mert egy ilyen úton mindig történik valami – pedig ezúttal gólyákkal esett. Idén akárhányszor tekertem Mártélyon keresztül, a főutcán a gólyafészekben mindig otthon voltak. Most készültem is, hogy jól lefotózom őket Grétinek egy érdekes alsó perspektívából. Odaérek, sehol senki… Furcsállottam is, képzeletbeli vállaimat megvontam, aztán továbbtekerve, Mártélyt alig elhagyva az út túloldalán egyszer csak megláttam őket a szántáson. Egy traktor nyomán legalább egy tucat gólya és sok más madár igyekezett megkeresni a napi betevőjét. Utoljára ilyet évekkel ezelőtt Erdélyben láttam egy reggel, akkor mondjuk 30-40 is gólyát láttam egy földdarabon. Akkor is csodálkoztam, s most is jó 10 percet morfondíroztam utána a biciklin, hogy kerülhetnek oda ilyenkor, ilyen nagy számban a madarak. Mert oké, hogy minden fészekből arra jár egy gólya, de mi van utána(?), hazaugrik és szól a többieknek (?). Nyilván egy tanult viselkedésről van szó, mert az is jól látszott, hogy a traktort ismerték, nem féltek tőle. Ugyanakkor elég jól értesültnek tűntek, hiszen legalább 2-3 fészekre való gólya ott volt még a szántás befejezése előtt… Minden esetre szép látvány volt. No nem szaporítom a szót, jöjjenek a képek és a videó…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .