Borfeszt 2013.

Idén valahogy nem törtük magunkat, hogy kimenjünk a borfesztiválra. Ennek egyik nyilvánvaló oka az volt, hogy nem rég gyógyultunk fel, Ildi is, én is gyógyszert szedünk. Egy másik ok – részemről legalábbis – az évről-évre csökkenő a lelkesedésem az iránt, hogy jelen legyek eme nemes, városi eseményen… (Az indoklás hosszú, majd talán egyszer…) Ennek ellenére mindig kimegyünk családilag, esetleg kollégákkal és barátokkal is a “régi érzés” miatt.
Szóval idén először a lányokkal kerekedtünk fel a finom bor, must, sült chips és sajt reményében. Tapasztalat? Meg vót, jó vót, de nem vót ócsó… Dodó jól viselte, mert gyakorlatilag végig ette a kinn töltött két órát. Persze az etetés nyilvánvalóan folyamatos figyelmet követelt Ilditől, aki ettől fáradt le. Na meg szegény bort sem ihatott végül, mert Bertivel gurultunk közelebb a helyszínhez, tartva a hirtelen esőtől. Gréti bezúzott 2 deci vörös mustot, evett némi sós chipszet és jól volt. Ami azt jelentette Gé 20 perc után haza akart jönni, mert nem akart véletlenül sem lemaradni az izgalmas esti meséről (Nils Holgersson…), mely 3 órával később kezdődött. Némi elterelés (madáretetés), izgágaság (borospohár törés) és sajtvásárlás segítségével azért kitöltöttük az időt. Tényleg jó volt. Kicsit nehéz volt az elmélyülés, de jött az érzés. A nap 5 percenként kisütött, ami kellemes meleget adott az amúgy szellős hűvösben. Két igen jó bort sikerült megkóstolnom. Biztosra mentem a Günzer és Wunderlich pinot noirral…

A nyuszik és a borfesztivál...

Doci és az olló

Dodó haja ma fodrászolló áldozata lett. Emlékül csináltam egy gyors montázst Dodó képeiből…

Dodó kb. 3 hete két képen balról, és a mai, új frizu jobbról (KATT a képre és nagyobb lesz)

Gréti és Réka galériája

Gréti már tegnap Domaszéket választotta programként. Nem csoda, hiszen Réka is be volt ígérve. Kivittük a nagylányt Domára, aztán vasárnap az Attilákkal családi körben heppáztunk egy szépet a lángolt-bográcsos-paprikás krumpli bódulatában. Gréti és Réka ma is folytatta a rájuk jellemző tréninget. Állathajtás a baromfiudvarban, hintázás, fára mászás és mászókázás, futás, rohanás, ugra-bugra stb… Immár a ranch-en kívül is bóklásztak a hercegnők. Ekkor gyűjtöttek be egy szekéraljnyi virágot a “poros úton” a “hegy” oldalában. Mind ezt persze nem örökítettük meg, mert elfelejtettük. Ám mégis vannak képek, mert Réka és Gréti hirtelen ötlettől vezérelve lízingelte a telefonom egy fél órácskára és szép képeket készítettek… Ezeket  most válogatás és formázás nélkül közzétesszük a művészek kívánsága szerint. ÍME!

VOLVOOOOO!

Két hét betegség és rekreáció után ma az első nagyobb kimozdulásomat tettem. Családostól felkerekedtünk egy kis napozás és kikapcsolódás céljából. A Füvészkerthez nem sok kedve volt a lányoknak, így maradt a kényelmes autókázás Mártélyra.  Az utóbbi idők legélvezetesebb ebédjét fogyasztottuk, legalábbis szerintem. A menü sült hal (keszeg és hekk), krumplival és palacsintával lefojtva. Ezután jött a taktikai hiba. Teli hassal a holtág. Gyönyörű idő volt, némi sárral. Végigvonszoltuk magunkat a parton, majd pihentettünk volna. Sajnos a második taktikai hiba Dodó altatásával ekkor követezett be. Nem igazán tetszett neki a babakocsiban elpilledés. Helyette inkább hinta, cipelés, majd a fáradtság miatt nyüszögés volt Doci elképzelése. Emiatt persze végül jóval hamarabb el is indultunk vissza, hogy legalább az autóban aludjon egy kicsinyt. Menet közben találkoztunk egy tűzpiros S40-es Volvoval. Mi tagadás szép volt, előttünk ment pár percig és eszembe jutott róla egy régi dal és refrénje. Sajnos ez kevés volt, vagy az interpretációm nem érte el az eredeti színvonalát, mert Ildinek  egyáltalán nem volt ismerős a dal. Ezért következzen most itt felidézendő és a KFT zenekar iránt érzett tiszteltem jeléül a VOLVO!


 

Finomságok az elmúlt két hétből....
Hercegnőnk a tűzhelyen egyensúlyoz.
Dóri nem éppen relax tekintete
Inkább és mindig a hinta
Gréti kötelek, korlátok és biztonsági övek közé zárva
Dóri mire Mártély fő utcájára kanyarodtunk...