Nyaralás 2013. – Az utolsó napok

Az utolsó két napon nem sok fontos történt. Nem is terveztünk nagyobb kimozdulásokat, de némileg beleszólt az is a történetbe, hogy Dóri többször is egész komolyan belázasodott.

12. nap – Geocashing, Festetics-kilátó, pihenés
Eredetileg nem is terveztünk kimozdulást erre a napra. Gréti azonban nagyon rá volt mozdulva a kerékpáros napra beígért kincskeresésnek. Dórinak délelőtt nem volt láza egyáltalán (más tünete meg azóta sem), így Ildi megkereste három közeli geoláda koordinátáját és indultunk is. A cél a Gyenesdiás feletti Nagymező és a Festetics- kilátó volt. A terep ismerős volt, három éve már jártunk ott bicajjal. Útközben Vonyarcon bazároztunk egyet, hogy ne menjünk üres kézzel a geoládákhoz. Én azt hiszem a kezdet kezdetén sem voltam túl lelkes a geocashinggel kapcsolatban, de amit tapasztaltunk sem erősítette meg, hogy ezt a jövőben komolyan foglalkoztatni fog. A három becélzott ládából egyet találtunk meg azt is ocsmány állapotban. Ráadásul ezt is egy kisebb kőbánya tetejére tudták telepíteni, ahová Gréti csak egy darabon tudott követni, és ahol a jó ideig pár méter/perc sebességgel tudtam keresgélni a sűrű bozótos miatt. A láda, mint említettem ronda állapotban volt. Gondolom a méteres hóban olvadáskor belefolyt víznek hála a benne lévő tájékoztató szétrohadt és az alján pár kanálnyi mohás-vízes elegyben úszkált. A másik két ládát meg sem találtuk. A helyi erdész szerint lehet meg sincsenek már – valamelyik agyas túrázó trombitának nézte és megfújhatta. Persze előtte ezeket is kerestük, nem keveset. A kilátó persze szép volt és jól éreztük magunkat. Mondjuk Gréti láthatóan jobban érezte volna magát, ha találunk valamit. Neki nagyon bejött ez a kincskeresős történet.
Dóri délután belázasodott, így apróbb kitérővel hazafelé vettük az irányt. A lányok kacsát etettek, én csobbantam.  (Gréti a vasárnapi fürdés után már nem akart olyan lelkesen fürdeni az 5-6 fokot is visszahűlő Balatonban.) Erről majd képek is lesznek.

Kacsaetetés.

13. nap –   Hazatérés
Este bepakoltunk a holmink nagy részét. Reggel én még úsztam egyet amíg a lányok ébredeztek. Aztán viszonylag gyorsan el is jöttünk a kempingből. Gyors TESCO-zás és reggeli Keszthelyen, majd Balatonszárszó felé vettük az irányt Aniékat keresve. A déli part beépítettsége miatt lassan haladtunk, majdnem délre értünk oda. Aniék a strandon vártak bennünket. Gréti röviden strandolt egyet Rékával, majd elkísértük a Kaszás családot a szálláshelyükre is, a gyermektáborba. Ildi járt itt még 10 éves korában és nagyon kíváncsi volt: mi, mennyit változott…
Majdnem két óra volt amikor a hazaútnak nekivágtunk. A 4-5 órás útból 6-ot csináltunk törzshelyünk, a Paradicsom csárda és nem várt GPS koordináció problémák miatt. Este 8-kor már igen lelkesen nyitottunk be otthonunkba. Kellemes 30 fok várt bennünket, de ez sem zavart. Hoztunk magunkkal egy kisebb hidegfrontot és hát igaz a régi mondás: “mindenütt jó, de legjobb… “.

Örültünk amikor megpillantottuk a távolban Szeged sziluettjét...

Még ma elkezdem a képeket albumba rendezni. Van kb. 500 képünk, igyekszem 1-2 napon belül felrakni őket…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .