Aranyos tanévnyitó

Gréti életében egy új korszak kezdődött, általános iskolás lett.
Ennek megfelelően nagy várakozással és izgatottan kísértük el Grétust a mai tanévnyitóra. Keresve az osztálytársait, tanító néniket bekukkantottunk a frissen festett osztályba is. Még a festék is alig száradt meg, az évnyitón is elhangzott: felújított terem várja az 1.d osztályosokat. 🙂
Végül az udvaron találtuk meg a “d”-seket. A tanévnyitó mintha a kis elsősökre lett volna szabva. Kis tornapadokra ültették őket, majd bő 20 perces zenés műsorral köszöntötte a suli a kisiskolásokat. Nagyon hangulatos volt, látszott a figyelem és felkészülés(!). Az egyik tanár néni, (ének tanár?) gyönyörű hangon énekelve látta el kedves tanácsokkal az elsősöket. Összenéztünk, és mosolyogva meg is jegyeztem Ildinek “Megasztáros” a tanár néni. 🙂 Az iskola névadójához hűen, színvonalas és “aranyos” volt a műsor. 🙂 A tanévnyitót az igazgatónő beszéde zárta, röviden, frappánsan. Még egy közös pillantás a tanító nénikkel a szépülő teremre és már hussantunk is hazafelé. Azaz még egy kis kitérőt tettünk, de ez látszani fog a képeken.

Gréti a suli előtt
Tornasorban a suli előtt
Gréti most már az időt is számolhatja

Milyen szép napos délelőtt…

Milyen szép napos délelőtt, majd szeles, hűvös délután, és még sem nehéz Grétus új iskolatáskája.

Dodó menetel felfelé a negyedikre. A kezét persze taktikusan eldugta meg ne fogja valaki...:-)
Gégé és az iskolatáska

Még egy kis Balatonszelet (az augusztusi forduló)

Augusztus 7-én visszamentünk a Balatonra, mert ugye miért ne… Gréti, Dóri természetesen bárminemű csavargást azonnal támogat, Ildit és engem pedig a paloznaki jazzfesztivál motivált, ahol augusztus 8-án fellépett a Mezzoforte.

Ami a képekről nem derül ki igazán… Nagyon jó időnk volt ezúttal is, hiába egyszerűen tudunk időzíteni. A terv: “a totális strandolás” szinte teljes egészében megvalósult. A vasárnap kivételével minden nap voltunk vízparton, Gréti legfőbb örömére. Dóri korábban csak percekre tudott bejönni a 24-25 fokos vízbe. Hétfőre megszokta a hűs közeget és önfeledten halacskázott, míg a lila és vacogó szája miatt ki nem raktuk a partra. A végén már hajtani is sikerült magát az új háromrekeszes úszógumijában. Ez külön élmény volt számára… 🙂 

Tapolcára a Tóparti Étterembe végül úgy keveredtünk, hogy egyrészt be akartunk vásárolni (TESCO), másrészt a szombatra kinézett köveskáli Kővirágban már nem volt hely. Ez a kis kitérő végül nagyon jól sikeredett a tóparti séta, a gyulakeszi gólyák miatt is. Az étel élményszámba ment. Az általam gyakran választott sertés szűzérmék ezúttal baconbe csavarva egy titokzatos mártással és tócsnival kerültek tálalásra. Nos, a 10-es listámon rögtön előre vetődött ez az elkészítési mód. A Kővirágba végül másnap voltunk. Ott az ételek egészen különleges kínálata és minősége mellett a borválasztékot tudnám kiemelni. Ildi kritikájának engedve azt viszont tényleg meg kell jegyeznem, hogy este 6-kor, teltház idején a kiszolgálás tényleg lassú volt. Kevés volt a négy pincér, pedig nem lógatták a lábukat. A környezet sem volt egészen tökéletes. A hely látható felkapottságához képest a zúzott köves, helyenként kövezett udvar árnyékolása sem volt tökéletesen, és a szellőzés sem volt igazán megoldva. (Láttunk már néhány helyen, utóbb hazafelé kedvenc Paradicsom csárdánkban nagy teljesítményű ventillátorokat éttermi bevetésben.) Az étel ettől függetlenül kifogástalan volt. Az én mangalicapörköltem galuskával tökéletes, amit a Csobánkai Bormanufaktúra kurucvére emelt komoly gasztronómiai élménnyé.

Paloznak. Jazzpiknik. Az idei koncertdömping (Gabriel, Kispál, Melua, Laurie) után egészen az utolsó pillanatig húztuk a döntést. A Mezzoforte önmagában csábító volt. Eddigi élményeim alapján a világ egyik legjobb livebandjének tartom őket, Jóhann Asmundsson pedig egy félisten. Legutóbb 2006-ban volt szerencsénk látni őket Szegeden. Ez az élmény Ildinek is meghatározó volt, így aztán nagyon neki sem kellett győzködnie magát, hogy elmenjünk.  Végül kétségtelenül remek ráérzés volt ide elmenni. A Mezzoforte zsenialitásán túl a helyszín, a dekoráció, a légkör, a kiszolgálás, s nem utolsó sorban a kóstolt borok minősége nagyon emelkedetté tették a hangulatot. Az ételeket, italokat nem mondanám olcsónak, de mivel egy jazzfesztivál közönsége eleve adott (…) nagyon elszálltnak sem gondolom az árakat. Remélem a jövőben drágább sem lesz, ahogy nő a hely népszerűsége…

A Mezzoforte amennyire ki tudtam venni a gyéren érkező hírekből érdekes korszakában van éppen. Az új (2012-es) albumra visszatért az egyik alapító, Fridrik Karlsson gitáros. Meglepő módon azonban a hazánkba érkező szűkebb felállásban, az öt zenésszel érkező csapatban ő nem volt benne. (Plusz adalék, hogy a Mezzoforte honlapjára ez a kis magyar kitérő fel sem került.)  Bruno Mueller viszont meg kell hagyni remekül pótolta őt. Sebastian Studnitsky szaxofonossal egészült ki a megszokott Briem, Gunnarson, Asmundsson trió. Mit mondjak, fantasztikus hangulat volt. Ülve kezdtünk, aztán felálltunk egy kis táncikálós imbolygásra, majd előrébb-hátrébb mentünk a hangzás és a hangerő miatt. Végül mikor Ildi elfáradt és leült, előretörtem és megkaptam a kedvenc EG Bluesomat, így aztán meg volt a katarzis… Köszönet Mezzoforte! Köszönet Homola Pincészet! 🙂

Egy kis Mezzoforte…

Ilyen volt az EG Blues és Asmundsson

Képek itt!

Gégé pancsol és uszikál

Ma végre újra elindultunk nyugatra, irány a Balaton.

Ehhez azonban az volt a terv, hogy ma már Szentesen éjszakázunk. Végül tempós lett a menet. 13.55-kor értem haza a suliból, 14.40-kor a nyaralós cuccokkat bepakolva indultunk, majd 14.55-kor már a sportusziban csekkoltunk Grétivel, hogy letudjuk a soron következő uszikálást. Ebből az aprópóból született ez a bejegyzés. Egy bő hónapja nem hittem volna, hogy Gréti a közeljövőben ekkora élvezettel és koncentrációval fog bármiféle önálló (főleg nem sport) szabadidős tevékenységet űzni. Szerencsére tévedtem, íme néhány kép Gégé mai úszásáról.

Ma már a mozdulatok összehangolására került sor előbb az úszókolbász (én hívom így) segítségével.

 

Ment a vigyorgás, meg a víz is a szájába-orrába mikor meglátta, hogy fotózom.
Aztán Dani segítségével próbálkoztak...
Végül Gé már egyedül gyakorolt. Kar- és lábtempó, fejkiemelés egyszerre. WOW! Menni fog ez! 🙂