Énekkarrierem margójára…

Tegnap este 8-kor Ildi még a szülői értekezleten rendezte Gréti dolgait, miközben odahaza a lányok már aludni készültek, ezúttal szerény személyem még szerényebb szolgálatatásait igénybe véve. A szokásos menetrendjüket igyekeztünk tartani, már csak azért is, hogy minél kevesebbszer kapjam meg Gréti “anyával így szoktuk” figyelmeztetését. Így kerülhetett sor Doci meséje után egy kis éneklésre. A lányok talpainak egyidejű masszázsa közben, egy Kispál dal, majd egy Weöres Sándor vers átvezetése után, jött a Bóbita. A Bóbita második strófájánál Dodó, aki eddig vélhetően visszafogta magát, félhangosan rövidre zárta a további esti éneklésem sorsát:
Apa óvatosan, szomszéd alszik ágyában!
Grétivel az első meglepetés után percekig dőltünk a nevetéstől, majd Doci kritikáját megszívlelve csendben masszíroztam tovább a lányok talpait…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .