Lilipistiprojekt 3. – Lóránd célegyenesben

Ez a bejegyzés – le volt mentve, most megnéztem – november 8-a óta készül. Jól láthatóan korosodom, mert nehéz már visszaemlékeznem a pontos kronológiára, de azt hiszem nagyjából ekkor tudtuk meg, hogy harmadik gyermekünk jelentősen javítani fogja a nemek arányát a családunkban. Ezt akkor már nem csak az ultrahangok jelezték, hanem a genetikai vizsgálat 10 sejtje is egyértelműen megmutatta. Már pedig abban állítólag szinte 100%-ig meg lehet bízni. Szerencsére a vizsgálat minden más tekintetben is megnyugtató volt. Végre lezárhattunk egy olyan időszakot, mikor Ildinek egyik vizsgálatról a másikra kellett vándorolnia…

Igen ám, de azóta eltelt két hónap. Bloglustulástól függetlenül sem volt eseménytelen. Az ultrahangok rendben voltak, a felvételek alapján decemberben 2334 grammon mérlegelt a baba. Amit az orvos kiemelt, hogy a testalkatához képest szép nagy feje van. Már korábban is beszélgettünk róla, igazából novemberben kezdtük el a névválasztást, és hát ha tényszerűek akarunk lenni, akkor ez tegnapig tartott.
Korábban Ildi írt listát max. 8-10 névvel, amelyet én néztem át vétójoggal felruházva, majd néhány a néhány alkalmatlan nevet kiszórva, közösen választottunk. Gréti esetében bevált ez a módszer. Dórinál pedig még Gréti bevonása sem kuszálta a szálakat, egyértelmű volt a választásunk.
A szabályok ezúttal fordítottak voltak, én gyűjtöttem neveket. Ildi, s természetesen Gégé és Dodó is véleményezték őket. A korábbi gyermekáldásokat megelőzően, csak a lányneveket kellett válogatnunk, mert ha fiúnk született volna, akkor arra az esetre egy, teljesen konszenzusos nevünk volt: Márton. Igen ám, de a Márton felett eljárt az idő. Ildivel mindketten úgy éreztük ez a gyermek nem Márton lesz.
Így aztán lelkesen névgyűjtögető munkába kezdtem, majd Ildi pedig lelkesen vétózta meg az első körben felmerülő neveket, pl. az én favoritomat, Mátyást. Aztán, hogy segítsen ő is javasolt egy féltucat nevet, de azok egy-két kivétellel (Gyula és Kornél) fel sem kerülhettek a listára (szerintem). A helyzetet nem könnyített, hogy Gréti bármilyen kétszer hallott névre be tudott lelkesedni, függetlenül attól, hogy Ildi mondta neki, vagy én. Dodó pedig alapból nem volt egyszerű eset, mert ő az utóbbi 8 hónapban (még tegnap is úgy gondolkodott), hogy Grétinek fiú, neki viszont lány tesója lesz… 🙂
Nagyjából egy hónap kellett, mire végül összeállt egy lista rajta a két, Ildi és magam által javasolt esélyesével. Ekkor döntöttünk úgy, hogy karácsony körül döntünk a névről. A két esélyes keresztnév azóta is szem előtt volt, mert a számítógép képernyőkímélőjén 3D ez futott.
Karácsonyra annyira hozzászoktunk a gondolathoz, hogy gyakorlatilag mindkettőnknek tetszett mind a két név. Persze, hogy a helyzet ne legyen ennyire egyszerű,  ekkor – főként Ildiben – felmerült, hogy miért is van két neve a gyermekünknek. Az egyiket úgy sem fogja használni… Ezt egy teljesen jogos gondolatnak éreztem én is. Nem véletlen, az előző két gyermekünk estében előre lefixáltuk, hogy csak egy keresztnevük lesz.
A bizonytalanság tegnapig estig tartott. Arra jutottunk, hogy a Barnabás második keresztnevet elhagyva, az újabb kis Mészárosból Lóránd lesz.
Érdekességképpen íme a névlista november-december fordulójáról (a piros Ildi, a kék az én vétóim, a zöldek sokáig versenyben voltak a Lóránd mellett, vagy ellenében.): Lóránd, Barnabás, Mátyás, Gyula, Márton, Kornél, Miklós, Csaba, Ferenc, László, Botond, András, Dénes, Dorián, Gellért.

Ennyi hát a névválasztás története. Ildi a jövő héten megy dokihoz, várjuk az újabb híreket, annál is inkább, mert hivatalosan már alig több mint egy hónap van hátra. Célegyenesben vagyunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .