Márciusi összefoglaló

Összefoglaló egy olyan hónapról, amelyben több történt, mint másik háromban. Na nézzük:
Lóri immár a várakozásokon felül gyarapszik.  Lóránd nyugodt gyerek, de néhány hét elteltével megtanulta, hogy egy olyan családba született, ahol ha éhes, akkor jobb, ha sürgősen és maximális hangerővel jelzi azt. Jellemzően szeret mellen lenni. Mivel azonban Ildi mellei brutálisan sebesedni kezdtek (a sok kence ellenére), így némi tápszeres segítséget kellett adni, hogy a kis falánk ne éhezzen. Ennek eredményeként Lóri, mint egy kis dinnye kerekedni kezdett. Volt olyan két hét mikor közel 50 dkg gyarapodott.
Felköszöntöttük a szülinaposokat, a domaszéki mamát és a szentesi tatát. Ezekről az események lesz majd kép is.
Két hétig 12 óráztam a suliban, mert a gyerekekkel a DUE médiapályázatait készítettük… Említésre méltó, de erről nem lesz kép.
Gréti március 13-án beteg lett. Sajnos még most sincs teljesen rendben. Egy igen komoly és ritka betegséget kapott el, amellyel 24 órás megfigyelésre még kórházba is be kellett vonulnunk. A kórház durva volt, egyikünknek sem ez lesz a kedvenc élménye. Az orvosok lassú felépülést ígértek…
Úgy tűnik eladjuk a lakást,
a foglalót lerakták,
mi elkezdtünk csomagolni, kiköltözni,
vele párhuzamosan albérletet kerestünk, ahová húsvétkor tervezzük áthelyezni székhelyünket.
Amint a képes összefoglaló is tanúskodik róla, nem unatkoztunk.
Ja, még Dóri se maradjon ki! A kis három éves igazi diktátor lett. Ez részben a dackorszak, részben Lóránd születésének, az új felállásnak köszönhető. Hihetetlen okos, s ezt persze ki is használja. Állandóan dumál, hízeleg, hisztizik, alkuszik mikor éppen mi áll érdekében. Búcsúzóul egy Dóri örökzöld: – Anya, megkaphatom a cumimat, hogy csöndben maradjak? 😀

 

Februári Lóránd…

Kicsi, rövid februári képes összefoglaló következik. Természetesen a főszereplő kis családunk legújabb tagja, Lóri…

A februári hétköznapjainkat valóban hétköznapi dolgok töltötték ki. Például újra kellett terveznünk az összes napi rutinunkat (esti együttlét, fürdés, vacsi, altatás stb.). Mivel Londri napirendje még alakulóban van, így persze a tanulási folyamatnak sincs vége.
A lányok nagyon örültek és jól fogadták Lórit, akinek így szintén akadt tanulnivalója, mert az állandó rajongó táborát képező két nővérkéje mellett napközben nem könnyű aludnia. Ami számomra hihetetlen, hogy a két lány viszont simán alszik a legnagyobb éjszakai Lóránd koncertek közepette is. Ezt meg én tanulnám meg szívesen a lányoktól. Jellemzően, ha pár percnél tovább tart Lóri nyüszije, akkor legalább fél óra mire visszaaltatom magam. Persze a kevés alvásnak is van jó oldala. Bő két hét alatt sikerült kiolvasnom egy újabb Karczag György könyvet, kb. felét éjszaka és hajnalban… 🙂  Szóval vannak jó, és kevésbé jó éjszakáink. A jók éjszakák talán számosabban. Ildi szerint – akinek nyilván a legdurvább az éjszakai őrjáratozás –  egyelőre NO PARA. Csodálom. Pénteken reggel mikor émelyegve másztam ki az ágyból még ő nyugtatott engem. Pedig ő felét sem alhatta aznap éjjel az én 3 órámnak.
Lóri egyébként gyarapodik,  lassan visszanyeri a születési súlyát. Az utóbbi pár napban láthatóan egyre többet figyelt fel a környezetére is. A homlokát ráncolva próbálja azonosítani a hozzá beszélőket. Habitusra nagyon nyugodt baba. Fürdetés közben már nem sír, sőt láthatóan élvezi a langyosnál kicsit melegebb vizet is. Egy dologban nem szabad packázni vele. Ha éhes, akkor nem ismer tréfát.  Ma egyébként elkövettük az alaphibát. Úgy jött ki, hogy ébredés után, üres hassal próbáltuk neki az esti fürdést eladni. Na, nem volt vidám a srác, és a fürdetés sem lett az.
Jelentem, a kiságy kókuszmatracával a már ismert problémák jelentkeztek. Ahogyan anno Grétinek és Dórinak is, most Lóránd fiamnak is elkezdte törni a derekát. Elkapattuk, szeret kézben. 🙂 A mamák, ha jönnek persze dajkálják, és úgy látom különböző tudományos magyarázatokkal megtámogatva Ildi is szívesen tutjgatja Lórit: „mer’ ugye a Suttogó szerint így kell”. Én persze mindent elhiszek. A lényeg, hogy a kisfiam jól érezze magát. Az viszont tény – a képek is tanúskodnak róla -, hogy Lóri ma már a délutánt már nem a kiságyban, hanem a nappaliban a kanapén, a szoptatós párnán szunnyantotta át.

No itt a vége. Miután mégis csak szöveges is lett ez a beszámoló,  íme azért a februári Lóránd képek.