R.I.P Gárgyán mama

Három generáció

Tíz nappal a 11. dédunokája megszületése után, 95 éves korában az utolsó nagyszülőm is eltávozott az élők sorából.
Nyugodj békében Dédi! Megőrizzük az emlékedet!

Végre ez is megtörtént…

Majdnem 3 hónapja vártuk ezt a napot, és ma végre eljött. Kiesett Gréti első foga! Amikor elkezdett mozogni a foga, nagyon lelkesek voltunk, hogy hamarosan jöhet a Fogtündér, és viheti az első fogat. Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy mintha nem is mozogna annyira az a bizonyos fog, mint korábban. Már fel is adtuk a reményt, hogy még idén lesz ebből valami. De Gégé a hétvégén kicsit rásegített (értsd: ha volt szabad keze, az általában a szájában volt).És ma az oviban a szakaszos alvás után meg is lett az eredménye a kitartó munkának. Íme a bizonyíték:

A foghíjas Gréti

Járt nálunk a Mikulás

Nehéz az életünk, reggel, délben, este édességet kell ennünk, hogy be lehessen csukni a fiókot...

Van a konyhában egy “nasis-fiókunk”, ebben tartom az édességeket, rágcsálnivalókat. Gréti, ha megkívánja – és persze én is engedélyezem – csak odaballag, és kiválasztja, hogy mit szeretne nassolni. Az elmúlt 3 napban annyiszor járt felénk a Mikulás, hogy kissé túlcsordult az a bizonyos fiók. Gréti meg is jegyezte tegnap este a legutóbbi csomagbontás után, hogy ” jó lett volna, ha virgácsot hoz a Télapó, mert már nem férünk a sok édességtől.” 😀

Egy kis kirakózás és anyák napja az oviban

Nagyon szeretem a különleges kirakókat. Ani erre emlékezve vasárnap meglepett a születésnapomra eggyel. Ennek a darabnak a különlegessége az, hogy azt kell kirakni, amit képen található egyik szereplő  lát. Vagyis teljesen lesz a végeredmény, mint ami a dobozon szerepel. Ez egy 1000 darabos kirakó esetén azért kicsit megemeli a nehézségi szintet. 🙂 Aznap este, miután lefektettem a lányokat, az éppen nálunk vendégeskedő Sanyával nekiálltunk kirakózni. Egész jól haladtunk, így csak két további éjszakára volt szükségem, hogy elkészüljön a mű.

Az oviban pénteken megünnepeltük az anyák napját. Tavaly gyakorlatilag a második percben elsírtam magam, és onnantól kezdve Gégé képtelen volt abbahagyni a sírást. Mondjuk 4 héttel a szülés után talán még belefér, vagy legalábbis ráfoghattam a hormonokra. Idén viszont már nem volt mentségem, szóval nagyon készültünk Grétivel. Büszke is vagyok magunkra, mert nagyon jó hangulatban telt az ünnepség: volt közös játék, meseelőadás és persze az elmaradhatatlan megható versek.
És ráadásnak még néhány kép a két Mancikáról.

KÉPEK ITT!

Szösszenetek Grétitől

Egyik este arról beszélgettünk Grétivel, hogy ki miért volt már kórházban. Elmeséltem, hogy nekem már kivették az orrmandulámat és a garatmandulámat is. Amikor megkérdezte, hogy mi az, elmagyaráztam, hogy az, amelyiket a doktornéni úgy tud megvizsgálni, hogy belenéz a torkunkba. Erre dr. Gréti összefoglalta a hallottakat: “Akkor van orrmandula, torokmandula és fülmandula.”

Tegnap este hamburgert vacsoráztunk. Gréti nagyon szereti, mert valószínűleg ennek tudható be az aktuális pályaorientációja: “Ha nagy leszek, hamburgerész leszek!” 🙂

 

Valami véget ért…

Megint véget ért valami. Dóri hétfőn szopott utoljára. Sajnos ez nem az ő vagy akár az én döntésem volt. Sőt, Docó tegnap hosszú és hangos méltatlankodással adta tudtunkra, hogy nagyon nem ért egyet ezzel. Én is szomorú voltam (vagyok), mert még nem voltam felkészülve rá, hogy elválasszam Dórit. Tegnap ugyanis orvosnál voltam. Most kellett visszamennem az endokrinológiára, hogy kiderüljön, milyenek a laboreredményeim. Mivel az elmúlt kb. 25 évben tünetmentes voltam, így elég nyugodtam néztem a találkozó elébe. Oda is értem 15 perccel a kapott időpontom előtt. Szinte azonnal kijött az asszisztens és rajtam kívül még további 3 páciens papírjait vitte magával. Én be is rendezkedtem arra, hogy hosszú ideig ott leszek, neki is álltam olvasni, de még az első oldal végére sem értem, már szólítottak is. Már ez gyanús kellett volna, hogy legyen… A doktornő szinte ahogy beléptem, már közölte is vele, hogy a T3 szintem háromszorosa a normál értéknek, viszont TSH-t a (pajzsmirigy működéséért felelős hormon) nem termel a szervezetem. A diagnózis: pajzsmirigy túlműködés.  Elmondta, hogy gyógyszerekkel jól karban lehet tartani, de a szoptatást azonnal abba kell hagynom. További mellékhatás lehet a fehérvérsejtszám csökkenése, ezért járhatok kéthetente vérvételre, hogy figyelemmel tudják kísérni az állapotomba bekövetkező változásokat. A doktornő még ilyen finomságokat emelt ki, mint szájnyálkahártya-fekély és ízületi bántalmak. Ezek után jött a vérnyomásmérés. Nem is értem, hogy miért volt rá szükség, anélkül is nyilvánvaló volt, hogy alacsony az biztos nem lesz ilyen hírek után. Ehhez képest csak egy 148/91-t sikerült produkálnom. Szép teljesítmény! 🙂 Ezek után hazagyalogoltam (mivel baleset miatt nem járt a 8-as troli) a hangulatos hóesésben (ha-ha), közben mindenkinek elsírtam (szó szerint) telefonon a bánatomat és a híreket. Az már csak a hab volt a tortán, hogy kiderült a csizmám mérsékelten vízálló, vagyis legközelebb csak száraz időben használható. 🙁
De hogy valami jó is legyen a tegnapi napban: elvittem a lányokat fodrászhoz. Nagyon elégedett voltam, mert nem csak hogy Gréti nagyon csinos lett, de Docó is nagyon profin hagyta, hogy megfodrászolják.  Azt azért hozzá kell tenni, hogy én sem vagyok kezdő a  témában, mert: vittem magammal erősítést (Anyu), egy csomag kukit (kellett is) valamint végszükség esetére cumit (nem kellett). Hamarosan képekkel dokumentáljuk Dóri fodrásznál tett első hivatalos látogatásának eredményét.

Gréti hallása

Sokszor előfordul, hogy Gréti nem hallja, amit mondok neki. Gyakran nem tudom eldönteni, hogy tényleg nem hallja, nem érti, nem ér rá odafigyelni rám, vagy egyszerűen csak bosszantani akar. Mindenesetre a hétvégén Szentesen kiderült, hogy Gégének szuperhallása van. 🙂 A konyhában beszélgettünk, közben Dóri két csukott ajtóval arrébb a gyerekszobában éppen a délutáni alvását abszolválta. Egyszer csak Gréti megkért, hogy nézzem meg a tesóját, mert idézem: “hallottam, ahogy Docó ásít!”
És valóban nem vaklárma volt, mert Dóri már üldögélve várta, hogy valaki megjelenjen. 🙂

Helyzetjelentés anyai szemmel

Dóri 11 hónapos és szinte minden nap produkál valami újat. De először az aktuális paraméterekkel kezdve: 8640 gramm és 74 centi. (Kíváncsiságból összehasonlítottam Gréti méreteivel és ő 1 évesen is csak kicsivel nyomott többet 8 kilónál, viszont szintén 74 centi volt.) Vagyis nem mondhatjuk, hogy Docó nagyon szakadt lenne. 🙂
Dóri minden este kénytelen végighallgatni Gréti esti meséjét. Korábban nagyfokú kreativitásra volt szükségem, hogy valamivel leszereljem, különben a méltatlankodásától gyakorlatilag semmi nem lehetett hallani. De az utóbbi időben Gégé újra az “Annapetiket” hozza, hogy abból meséljek. És láss csodát! Most már az a gond, hogy hogyan szedjem le Dodit a könyvről, mert szinte ráfekszik, úgy hallgatja, nézegeti. A megoldást azt jelentette, hogy kapott egy másik példányt, és az kedvére lapozgathatja, amíg a nagylánynak mesélek. Ami külön figyelemreméltó, hogy milyen ügyesen lapoz! Pedig Grétinek is csak 3 könyvet sikerült megtépáznia, ezek közül kettőt az 1. születésnapjára kapta. Szóval Dóri esetében reálisabb veszély, hogy rongyosra rágja a könyveket, mint hogy rongyosra szaggatja őket. Docó persze még mindig mindent megrág, de közben nem sikerült több fogat növesztenie, így még mindig 2 fog virít a szájában vigyorgás közben. Egy hónapja használjuk a borostyán-nyakláncot és Imi ígérte, hogy beszámolunk a  hatékonyságáról. Nos, egyelőre még mindig nem tudok egyértelműen állást foglalni arról, hogy működik-e, mert most is van,hogy többször fel kell kelni Dórihoz. De meg is volt fázva, meg pont ugyanolyan érzékeny a gyomra, mint Gégének, vagyis egy kis körte, szilva vagy sárgabarack is (a karfiolról nem is beszélve) elég mozgalmas éjszakát tud eredményezni. Szóval, ha kinövesztette a 3. fogát, majd visszatérünk a témára.

És mindeközben Gréti imádja a tesóját és az őrületbe kerget engem. Az ő esetében nem a bepisilős korszak jött el újra, hanem azt hiszem most van alkalmam megtapasztalni, mi az, hogy DACKORSZAK. Nyilván Grétinek is voltak hisztijei 2-3 éves korában, de most ezekről átváltott arra, amikor mindegy, hogy mondok vagy kérek valamit, biztos, hogy a válasz NEM-mel kezdődik. Közben nálunk is elhangzott a klasszikus kérdés: ” Nem lehetne valahogy visszarakni Docót a hasadba, mert előtte sokkal többet játszottál velem?”  Mivel idén még csak 14 napot sikerült eltöltenie az idén az oviban, így nem is csodálom, hogy itthon már unatkozott.

És végül egy szösszenet Grétitől még a domaszéki hétvégéről:
Rékával a kazánházban rajzoltak (Dórit akarták kicselezni, hogy ne lássa a meglepit). Egyszer csak odaperdültek a mama elé, és Gréti megkérdezte tőle, hogy nem tudna-e legyújtani, mert nekik nagyon melegük van. 🙂

Hétvégi séta a “Fűrészkertben”

A múlt szombaton kitaláltuk Anival, hogy elvisszük a gyerkőcöket a Fűvészkertbe, aminek Gréti szerint nem sok értelme van, így ő következetesen fűrészkertnek hívta. Úgysem jártak még ott, meg egyébként is jó kis program egy őszi hétvégére, mivel rohangálhattak egy nagyot és még arra is kaptunk felhatalmazást, hogy szedhetünk a lehullott termésekből. Amilyen szerencsénk volt, előző este esett az eső, így hiába készültünk gumicsizmával, betévedtek olyan részekre is, ahonnan csak térdig sárosan sikerült kikerülniük. De megérte, mert nagyon szép makkokat találtak. Én eközben Docót etettem, így kihagytuk a sárdagasztást, ami babakocsival valószínűleg nem is lett volna akkora móka. 🙂
Ezek után Röszke felé vettük az irányt, ahol délben az apraja erőt gyűjtött a délutáni programhoz. Dóri esetében ez egy 2 és fél órás alvást jelentett babakocsiban a friss levegőn. Csak azt nem értem, hogy ha Szegeden leviszem sétálni, hiába tolom folyamatosan a babakocsit, tuti, hogy maximum 30 percet alszik, bezzeg Aniéknál vagy Domán simán képes órákat aludni az álló kocsiban! Ennyit jelentene a friss, szmogmentes levegő!?
Szóval, mint azt a képek is tanúsítják, délután sem unatkoztunk… Kezdtük először egy kis csipkebogyószedéssel. Hogy annak milyen szúrós tüskéi vannak! Majd a röszkei vasútállomáson volt szerencsénk megtekinteni a napi két vonat közül az egyiket. 🙂 Nézelődés közben szerencsére találtunk egy csomó üres csigaházat, mert már készülök egy ideje gyurmából csigacsaládot csinálni Grétivel, csak eddig hiányzott az alapanyag. (Ha majd elkészülnek, képes beszámolót mellékelek.) Ezek után megtekintettük a röszkei vaddisznó-állomány gyarapodását. Gréti először eléggé tartott tőlük, de miután meglátta a kicsi vaddisznókat, nagyon lelkesen számolták őket Rékával. Ha már ott voltunk, nem akartuk kihagyni a bivalyokat sem Mórahalomnál. Nagy volt az öröm, mert ugyan az állatok többsége az istállónál volt, de a kilátó mellett is  legelészett három, köztük egy borjú is.
Ezek után mi Domaszék felé vettük az irányt, ahol este a szokásos tyúk- és kacsabeterelés után nem kellett Grétit altatni.

Ráadásnak még két szösszenet Grétitől:
Gyakran mondom, hogy Gégé a család ügyeletes bohóca, mert senki más nem tudja úgy megnevettetni Dodót, hogy hangosan kacagjon, mint Gréti. Szerdán itt volt nálunk a szentesi mama, és Gégé büszkén újságolta a neki, hogy ő az “egyenletes bohóc”.

Tegnap este fürdés után törölgettem meg a nagylányt, mire közölte velem, hogy siessek, mert hideg van és neki “idegrendszere”, azaz némi pontosítás után kiderült, hogy hidegrázása van. 🙂