Boldog Szülinapot Gréti!

Gréti 13 éves. Hát nem hihetetlen?
Rövid fotósorozat az ünnepeltről:

Fotózkodás? Na jó, ha muszáj… Szóljatok, ha kezdhetjük!
Tudok mosolyogni is, ha kell. 🙂
Nagy levegő…
Elégedett vagyok.
Szerintem ennyi fotó elég lesz mára…
Már megint fotózás? Amint látod a szülinapi könyvemet olvasnám…
Na jó, egy kép még mehet..
De most már elég lesz!! Olvasnék!
Oké, feladom. Essünk túl rajta…

Kedvenc tantárgy? Gréti.

Szokásos reggeli indulás. Dóri már indulna, hogy első legyen a tanteremben. Ha lehet minden nap. Gréti pedig még aludna, s ha lehet, közelébe se menne az iskolának. A feszültség érezhető kettejük között. Apró mozdulatokkal, elejtett megjegyzésekkel mennek egymás idegeire. Pedig ha nekem ennyi problémám lenne…
Végül elindulunk. Dóri szokás szerint még a ház előtt átadja a táskáját. Aztán általában a kezemet fogva mi megyünk elől, csevegve. Ma nem, mert Dóri a rózsaszín tatyijával pár méterrel előttünk szökell. Lelkesen siet. Így Gréti kerül mellém, beszélgetésbe elegyedünk. A napszakhoz képest egész jól megy, Gréti is beszél. Sőt megnevettet, mert tragikomikus, ahogy érzi, kezeli az élet különböző helyzeteit.
Sok könyvet cipel ma, persze a táskáját nem adja át, amikor kérem. Épp ott tartunk milyennek az idei első benyomások, a tanárok…
 „Eddig melyik tantárgy tetszik…?” – szól az aktuális kérdésem.
Gréti 1-2 másodperces gondolkodás után: „Természetismeret.”
„Miért?”
– Próbálkozom felcsillanó szemekkel.
„Hát mert egyedül ülök a padban” – mondja tök komoly arccal. Ránézek, „mi vaaan”, aztán elnevetjük, de nem tudom ezen sírjak vagy nevessek. Egy biztos imádom ezt a gyereket. Lesz még dolgunk vele.

Google utca, Szeged

Tegnap az Agórába menet Ildi kérdezi:
– Az jó lesz, ha a Gogol utca felől rakunk ki?
Miközben válaszoltam, hallom hátul, ahogy az egyik lány fantáziája beindul:
– Nem is tudtam, hogy van olyan, hogy Google utca…
Hát ilyen, amikor az embernek „z” + „alfa” generációs gyermekei vannak. 🙂

 

Így, meg úgy..

 

Dodó, így akar valamit elérni (pl. még 1 mesét)…

 

Lóránd, így mondja a kedvenc szavát (nem) bármire…

 

 

Gréti, így csapja a szelet edzésen…

A kacsa testrésze…

Gégé csak egyre hosszabb unszolás után hajlandó beszámolni részletesen a suliban történtekről. Persze nem hagyjuk rá, ő pedig borzasztóan unja… Így fordulhatott elő ma egy vicces helyzet.
A matematika órán tanultakról adott számot, s le is rajzolta ezt: > a jelet. Mikor megkérdeztük mégis mi ez, némileg szétszórtan válaszolt: – Hmm… Valami gravitációs jel. 🙂

(megfejtés: relációs jel, avagy kacsacsőr)

 

Járt nálunk a Mikulás

Nehéz az életünk, reggel, délben, este édességet kell ennünk, hogy be lehessen csukni a fiókot...

Van a konyhában egy „nasis-fiókunk”, ebben tartom az édességeket, rágcsálnivalókat. Gréti, ha megkívánja – és persze én is engedélyezem – csak odaballag, és kiválasztja, hogy mit szeretne nassolni. Az elmúlt 3 napban annyiszor járt felénk a Mikulás, hogy kissé túlcsordult az a bizonyos fiók. Gréti meg is jegyezte tegnap este a legutóbbi csomagbontás után, hogy ” jó lett volna, ha virgácsot hoz a Télapó, mert már nem férünk a sok édességtől.” 😀

Nem unatkozunk, telik a július…

Nem álltunk meg  a vidámpark óta, csak győzött a lustaság. Most viszont pótolom az elmaradt feljegyzéseket.

Szentes, Kőröstorok

Családlátogatással egybekötve voltunk a Kőröstoroknál is. Ekkor derült ki igazán, hogy a kislányaink vízipockok. Azaz nem. Grétiről már tudtuk, Dóriról legfeljebb sejtettük. Most viszont eljött a bizonyosság ideje, már ami Dodót illeti. Kemény méltatlankodások közepette tudtam csak kiszedni a szederjes ajkú lányokat a vízből. Amint a mellékelt ábra is mutatja Dóri még vissza is szökött volna…

Dóri szökik

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Képes beszámoló Szentesről

 

Mártélyi kerékpártúra

A tavaly is voltunk, tehát idén már hagyományteremtő célzattal indult neki a Kőrösy Média csapata Mártélynak. Heten vágtunk neki kerékpárral, Ildiék és még néhányan autóval követtek bennünket. Remek szórakozás volt. Az elmaradhatatlan csónakázás mellett idén fürdöttünk is. Mondjuk főként a vízi pockok (Gréti és Dóri) miatt öltöztem át, de megérte. Míg a Tisza és a Balaton 22-24 fokos mostanság, addig a holtág vize nagyságrendekkel melegebb volt. Legalábbis a tetején, mert amikor bentebb araszoltam éreztem, hogy a felszíntől 1,5-2 méterrel lejjebb már sarkvidéki áramlatok csapják meg habtestemet. A nap egyik fénypontja volt, hogy a halsütőnél finom sült keszeget, süllőt és kecsegét ettünk. Lassan törzsvendégek leszünk a mártélyi halsütőnél, de nem véletlenül. Értik a dolgukat és nem ökör áron adják  a vízgyümölcsét. (270 Ft/10dkg keszeg, a kecsege és a süllő 500 Ft/10dkg)  A nap gyorsan eltelt, hazatekertünk. Volt darázscsípés és defekt is, de megoldottuk.

Képes beszámoló Mártélyról

 

Végül következzék a hét, azaz az elmúlt két hét fő híre: Dodó elkezdett önállóan járni. Íme a bizonyíték:

Utóirat egy Gréti aranyköpés (2 perce történt)
Az utcáról szirénaszó. Gégé ugrik, hogy kinézzen. Majd felénk fordulva kommentálja mit látott:
– Anya! Valami bűntudat történt, mert ez egy rendőrautó volt. 🙂

 

Gréti és Réka galériája

Gréti már tegnap Domaszéket választotta programként. Nem csoda, hiszen Réka is be volt ígérve. Kivittük a nagylányt Domára, aztán vasárnap az Attilákkal családi körben heppáztunk egy szépet a lángolt-bográcsos-paprikás krumpli bódulatában. Gréti és Réka ma is folytatta a rájuk jellemző tréninget. Állathajtás a baromfiudvarban, hintázás, fára mászás és mászókázás, futás, rohanás, ugra-bugra stb… Immár a ranch-en kívül is bóklásztak a hercegnők. Ekkor gyűjtöttek be egy szekéraljnyi virágot a „poros úton” a „hegy” oldalában. Mind ezt persze nem örökítettük meg, mert elfelejtettük. Ám mégis vannak képek, mert Réka és Gréti hirtelen ötlettől vezérelve lízingelte a telefonom egy fél órácskára és szép képeket készítettek… Ezeket  most válogatás és formázás nélkül közzétesszük a művészek kívánsága szerint. ÍME!