Húzd meg jobban,…
A két sellőlány
Tegnap két sellőlánnyal volt szerencsém találkozni a sportusziban…
Akik először komolykodtak…
Aztán kinevettek…
Majd pózoltak egyet…
És végül persze úszkáltak egyet a habokban…
Gréti ügyeskedett
Ildi ma elhozta Gréti bizijét a suliból… 🙂
Tavaszi egyveleg
Hogy ne csak mindig kép kerüljön fel, összeraktam gyorsan egy kis április-májusi, albérletes videómontázst a lurkókról. Elég felemás a felvételek minősége, mert kamera és telefon vegyesen adták a nyersanyagot, de a lényeg talán így is átjön…
Az elégedettség oka…
Rajz és 3D
Életkép: Gréti, Dóri és a titoktartás
Gréti nagyon készül, hogy meglepjük Ildit anyák napján. Miközben az esemény (Gréti szerint) szupertitkos, Gréti minden nap a többiek jelenlétében sugdolódzik. Hogy ennek véget vessek tegnap még délután javasoltam Grétinek, hogy fürdés közben majd jól átbeszéljük a hétvégi programot. Eljött a fürdetés ideje, Dóri jó szokásához híven ebből is „ki fürdik elsőnek” versenyt csinált, mert nem akart lemaradni Gégé mögött. Egyébként is megcsúsztunk a szokásos programhoz képest, haladni kellett volna a fürdetéssel, sem Ildi, sem én nem mondtuk Dórinak, hogy lassítson. Persze ez Grétinek nem tetszett, ekkor indult a következő párbeszéd:
– Aaapa, de Dóóóri ki fog mindent locsogni anyának!
– Doci, te szoktál locsogni? – Kérdeztem Dórit, aki akkor már pucéran, a klumpájában ugrálva dobogott ki a nappalin keresztül a fürdőszobába (nehogy Lóránd aludni tudjon). Kérdésemre Dóri befékezett, és a szokásos, huncut tekintetével felnézett:
– Mit?… Locsolni? (sakk-matt. 🙂 )
Kicsivel később immár a fürdőszobában, a durci Gréti még egyszer próbára tette Dodót, persze rosszul kérdezett:
– Dóóóri, amit apával beszélünk nem mesélheted el anyának, titok. Elmondod neki?
Dóri hanyag eleganciával: – I-geen. 🙂
Gréti dühösen: – Aaapa, kikészít ez a kis… 🙂
Lencsevégen a pockok
Februári Lóránd…
Kicsi, rövid februári képes összefoglaló következik. Természetesen a főszereplő kis családunk legújabb tagja, Lóri…
A februári hétköznapjainkat valóban hétköznapi dolgok töltötték ki. Például újra kellett terveznünk az összes napi rutinunkat (esti együttlét, fürdés, vacsi, altatás stb.). Mivel Londri napirendje még alakulóban van, így persze a tanulási folyamatnak sincs vége.
A lányok nagyon örültek és jól fogadták Lórit, akinek így szintén akadt tanulnivalója, mert az állandó rajongó táborát képező két nővérkéje mellett napközben nem könnyű aludnia. Ami számomra hihetetlen, hogy a két lány viszont simán alszik a legnagyobb éjszakai Lóránd koncertek közepette is. Ezt meg én tanulnám meg szívesen a lányoktól. Jellemzően, ha pár percnél tovább tart Lóri nyüszije, akkor legalább fél óra mire visszaaltatom magam. Persze a kevés alvásnak is van jó oldala. Bő két hét alatt sikerült kiolvasnom egy újabb Karczag György könyvet, kb. felét éjszaka és hajnalban… 🙂 Szóval vannak jó, és kevésbé jó éjszakáink. A jók éjszakák talán számosabban. Ildi szerint – akinek nyilván a legdurvább az éjszakai őrjáratozás – egyelőre NO PARA. Csodálom. Pénteken reggel mikor émelyegve másztam ki az ágyból még ő nyugtatott engem. Pedig ő felét sem alhatta aznap éjjel az én 3 órámnak.
Lóri egyébként gyarapodik, lassan visszanyeri a születési súlyát. Az utóbbi pár napban láthatóan egyre többet figyelt fel a környezetére is. A homlokát ráncolva próbálja azonosítani a hozzá beszélőket. Habitusra nagyon nyugodt baba. Fürdetés közben már nem sír, sőt láthatóan élvezi a langyosnál kicsit melegebb vizet is. Egy dologban nem szabad packázni vele. Ha éhes, akkor nem ismer tréfát. Ma egyébként elkövettük az alaphibát. Úgy jött ki, hogy ébredés után, üres hassal próbáltuk neki az esti fürdést eladni. Na, nem volt vidám a srác, és a fürdetés sem lett az.
Jelentem, a kiságy kókuszmatracával a már ismert problémák jelentkeztek. Ahogyan anno Grétinek és Dórinak is, most Lóránd fiamnak is elkezdte törni a derekát. Elkapattuk, szeret kézben. 🙂 A mamák, ha jönnek persze dajkálják, és úgy látom különböző tudományos magyarázatokkal megtámogatva Ildi is szívesen tutjgatja Lórit: „mer’ ugye a Suttogó szerint így kell”. Én persze mindent elhiszek. A lényeg, hogy a kisfiam jól érezze magát. Az viszont tény – a képek is tanúskodnak róla -, hogy Lóri ma már a délutánt már nem a kiságyban, hanem a nappaliban a kanapén, a szoptatós párnán szunnyantotta át.
No itt a vége. Miután mégis csak szöveges is lett ez a beszámoló, íme azért a februári Lóránd képek.