Újabb büszkeségünk

Szerdán avatták, adták át a Pénziránytű tantermet a Kőrösyben. Ebből az alkalomból a meghívott intézmények és a média egy bemutató óra keretében a képzésbe betekinthetett egy bemutató óra keretében. Az órát Ildi tartotta! Képek és Ildi tévés nyilatkozata alább…


 

Egy kis kirakózás és anyák napja az oviban

Nagyon szeretem a különleges kirakókat. Ani erre emlékezve vasárnap meglepett a születésnapomra eggyel. Ennek a darabnak a különlegessége az, hogy azt kell kirakni, amit képen található egyik szereplő  lát. Vagyis teljesen lesz a végeredmény, mint ami a dobozon szerepel. Ez egy 1000 darabos kirakó esetén azért kicsit megemeli a nehézségi szintet. 🙂 Aznap este, miután lefektettem a lányokat, az éppen nálunk vendégeskedő Sanyával nekiálltunk kirakózni. Egész jól haladtunk, így csak két további éjszakára volt szükségem, hogy elkészüljön a mű.

Az oviban pénteken megünnepeltük az anyák napját. Tavaly gyakorlatilag a második percben elsírtam magam, és onnantól kezdve Gégé képtelen volt abbahagyni a sírást. Mondjuk 4 héttel a szülés után talán még belefér, vagy legalábbis ráfoghattam a hormonokra. Idén viszont már nem volt mentségem, szóval nagyon készültünk Grétivel. Büszke is vagyok magunkra, mert nagyon jó hangulatban telt az ünnepség: volt közös játék, meseelőadás és persze az elmaradhatatlan megható versek.
És ráadásnak még néhány kép a két Mancikáról.

KÉPEK ITT!

Valami véget ért…

Megint véget ért valami. Dóri hétfőn szopott utoljára. Sajnos ez nem az ő vagy akár az én döntésem volt. Sőt, Docó tegnap hosszú és hangos méltatlankodással adta tudtunkra, hogy nagyon nem ért egyet ezzel. Én is szomorú voltam (vagyok), mert még nem voltam felkészülve rá, hogy elválasszam Dórit. Tegnap ugyanis orvosnál voltam. Most kellett visszamennem az endokrinológiára, hogy kiderüljön, milyenek a laboreredményeim. Mivel az elmúlt kb. 25 évben tünetmentes voltam, így elég nyugodtam néztem a találkozó elébe. Oda is értem 15 perccel a kapott időpontom előtt. Szinte azonnal kijött az asszisztens és rajtam kívül még további 3 páciens papírjait vitte magával. Én be is rendezkedtem arra, hogy hosszú ideig ott leszek, neki is álltam olvasni, de még az első oldal végére sem értem, már szólítottak is. Már ez gyanús kellett volna, hogy legyen… A doktornő szinte ahogy beléptem, már közölte is vele, hogy a T3 szintem háromszorosa a normál értéknek, viszont TSH-t a (pajzsmirigy működéséért felelős hormon) nem termel a szervezetem. A diagnózis: pajzsmirigy túlműködés.  Elmondta, hogy gyógyszerekkel jól karban lehet tartani, de a szoptatást azonnal abba kell hagynom. További mellékhatás lehet a fehérvérsejtszám csökkenése, ezért járhatok kéthetente vérvételre, hogy figyelemmel tudják kísérni az állapotomba bekövetkező változásokat. A doktornő még ilyen finomságokat emelt ki, mint szájnyálkahártya-fekély és ízületi bántalmak. Ezek után jött a vérnyomásmérés. Nem is értem, hogy miért volt rá szükség, anélkül is nyilvánvaló volt, hogy alacsony az biztos nem lesz ilyen hírek után. Ehhez képest csak egy 148/91-t sikerült produkálnom. Szép teljesítmény! 🙂 Ezek után hazagyalogoltam (mivel baleset miatt nem járt a 8-as troli) a hangulatos hóesésben (ha-ha), közben mindenkinek elsírtam (szó szerint) telefonon a bánatomat és a híreket. Az már csak a hab volt a tortán, hogy kiderült a csizmám mérsékelten vízálló, vagyis legközelebb csak száraz időben használható. 🙁
De hogy valami jó is legyen a tegnapi napban: elvittem a lányokat fodrászhoz. Nagyon elégedett voltam, mert nem csak hogy Gréti nagyon csinos lett, de Docó is nagyon profin hagyta, hogy megfodrászolják.  Azt azért hozzá kell tenni, hogy én sem vagyok kezdő a  témában, mert: vittem magammal erősítést (Anyu), egy csomag kukit (kellett is) valamint végszükség esetére cumit (nem kellett). Hamarosan képekkel dokumentáljuk Dóri fodrásznál tett első hivatalos látogatásának eredményét.

Helyzetjelentés anyai szemmel

Dóri 11 hónapos és szinte minden nap produkál valami újat. De először az aktuális paraméterekkel kezdve: 8640 gramm és 74 centi. (Kíváncsiságból összehasonlítottam Gréti méreteivel és ő 1 évesen is csak kicsivel nyomott többet 8 kilónál, viszont szintén 74 centi volt.) Vagyis nem mondhatjuk, hogy Docó nagyon szakadt lenne. 🙂
Dóri minden este kénytelen végighallgatni Gréti esti meséjét. Korábban nagyfokú kreativitásra volt szükségem, hogy valamivel leszereljem, különben a méltatlankodásától gyakorlatilag semmi nem lehetett hallani. De az utóbbi időben Gégé újra az “Annapetiket” hozza, hogy abból meséljek. És láss csodát! Most már az a gond, hogy hogyan szedjem le Dodit a könyvről, mert szinte ráfekszik, úgy hallgatja, nézegeti. A megoldást azt jelentette, hogy kapott egy másik példányt, és az kedvére lapozgathatja, amíg a nagylánynak mesélek. Ami külön figyelemreméltó, hogy milyen ügyesen lapoz! Pedig Grétinek is csak 3 könyvet sikerült megtépáznia, ezek közül kettőt az 1. születésnapjára kapta. Szóval Dóri esetében reálisabb veszély, hogy rongyosra rágja a könyveket, mint hogy rongyosra szaggatja őket. Docó persze még mindig mindent megrág, de közben nem sikerült több fogat növesztenie, így még mindig 2 fog virít a szájában vigyorgás közben. Egy hónapja használjuk a borostyán-nyakláncot és Imi ígérte, hogy beszámolunk a  hatékonyságáról. Nos, egyelőre még mindig nem tudok egyértelműen állást foglalni arról, hogy működik-e, mert most is van,hogy többször fel kell kelni Dórihoz. De meg is volt fázva, meg pont ugyanolyan érzékeny a gyomra, mint Gégének, vagyis egy kis körte, szilva vagy sárgabarack is (a karfiolról nem is beszélve) elég mozgalmas éjszakát tud eredményezni. Szóval, ha kinövesztette a 3. fogát, majd visszatérünk a témára.

És mindeközben Gréti imádja a tesóját és az őrületbe kerget engem. Az ő esetében nem a bepisilős korszak jött el újra, hanem azt hiszem most van alkalmam megtapasztalni, mi az, hogy DACKORSZAK. Nyilván Grétinek is voltak hisztijei 2-3 éves korában, de most ezekről átváltott arra, amikor mindegy, hogy mondok vagy kérek valamit, biztos, hogy a válasz NEM-mel kezdődik. Közben nálunk is elhangzott a klasszikus kérdés: ” Nem lehetne valahogy visszarakni Docót a hasadba, mert előtte sokkal többet játszottál velem?”  Mivel idén még csak 14 napot sikerült eltöltenie az idén az oviban, így nem is csodálom, hogy itthon már unatkozott.

És végül egy szösszenet Grétitől még a domaszéki hétvégéről:
Rékával a kazánházban rajzoltak (Dórit akarták kicselezni, hogy ne lássa a meglepit). Egyszer csak odaperdültek a mama elé, és Gréti megkérdezte tőle, hogy nem tudna-e legyújtani, mert nekik nagyon melegük van. 🙂

Dóri forog

Két napja Dóri átfordul a hátáról a hasára!
Ez annak fényében különösen nagy teljesítmény, hogy Docó 3 hónapos korában hason fekve nem tudta jobb oldalra fordítani a fejét, sem megtartani azt. De aztán Ani gyógytornász barátnője megnézte Docit, és megnyugtatott, hogy nincs nagy baj, mivel a hátán fekve ügyesen fordította mindkét irányba a fejét. A gond csak annyi volt, hogy kötöttebb volt az izomzata az egyik oldalon. Ezért mutatott néhány gyakorlatot, amit aztán naponta háromszor végigtornáztunk. Ami a tornát illeti, Dóri ügyesen tornázott, főleg ha találtam valakit (ez általában Grétit jelentette), aki közben szórakoztatta. Ebben az esetben vigyorogva viselte a megpróbáltatásokat. Ellenben, ha egyedül próbáltam átmozgatni, azt a fél ház hallhatta. 🙂 Viszont nagyon hatékony volt a dolog, mert 10 nap múlva meg is lett az eredménye. Ennyi idő elég volt, hogy Dóri minden irányba tudja tekergetni a fejét, és forduljon az oldalára. Ebből lett aztán az, hogy pénteken arra mentem be a szobába, hogy Docó a hasán fekszik! Sőt mostanra annyira belejött a mozgásba, hogy egy hete már hason fekve forog. Igaz, hogy nem a hátára fordul át, hanem csak pörög körbe a hasán! 🙂

Megérintett bennünket a vadnyugat szelleme

Ani nemrég talált a neten egy blogbejegyzést, hogy Csongrád-Bokroson van egy vadnyugati város. Mivel úgyis jöttünk Szentesre, így vasárnap felkerekedtünk – én a lányokkal, Ani a három gyerekkel és erősítésnek még magunkkal vittük a Tádés mamát is. A gyerekek először persze kicsit meg voltak szeppenve, de aztán gyorsan beszabadultak a kukoricalabirintusba, ahol pecséteket kellett gyűjteni. Utána következett az ismerkedés az állatokkal, még szigorúan a kerítésen kívülről. Volt ott kiskecske, bárány, galamb, tengeri malac (az egyiknek éppen akkor született meg a kicsinye a házigazdák legnagyobb meglepetésére, mert még ők sem tudták, hogy vemhes az állat), oroszlánfejű nyúl, kismacska (aki lelkesen kísérgette a mi gyerekeinket is), teknősbéka, 3-féle papagáj és kiscsirkék. Később persze aztán már nagyon vagányak voltak és egyedül is bementek az állatok közé. Ehhez persze kellett az, hogy kb. egy órán keresztül mossák az aranyat a tóban, mivel a mi tüzes jegyű gyerekeink a vízben érzik a legjobban magukat. 🙂 Az aranymosás persze egy idő után úgy nézett ki, hogy mi Anival mostuk az aranyat, Réka tartotta a tálat, amiben gyűjtöttük a rögöket, Gréti és Bálint állandóan kérdezgették tőlünk, hogy a kezükben tartott kavics arany-e (nem az volt), Petra pedig azzal szórakozott, hogy bement a tóba, aztán kiment, egymás után tizenötször. A vizeskedésnek csak az vetett véget, hogy közben megérkezett “a” póni! Először elvittek minket kocsikázni egy kicsit, majd jöhetett a lovaglás. Az első természetesen Gréti volt, hiszen ő a legnagyobb állatmániás az összes gyerek közül. Aztán Rékának is megjött a bátorsága, majd Bálint mint egy igazi cowboy ülte meg a lovat. Evés után is ő volt az, aki egyszem férfiként a sheriffel elment felfedezni a többi játékot is. Utána pedig megmutatta a lányoknak is. Kiderült, hogy rajtam kívül mindenkinek jobban megy a csizmadobálás, mert csak nekem nem sikerült beletalálnom a hordóba. Ezek után a patkódobálást már ki sem próbáltam. 🙁 Volt ott egy trükkös gyékénylabirintus is, mert míg az egyik irányból pillanatok alatt átjutottak rajta a fiatalok, addig a másik irányból elindulva, folyton zsákutcába jutottak. A kedvencük viszont azt hiszem az “autómosó” volt, ami nem más, mint egy házi készítésű párakapu. Nagy találmány, javasoljuk Domaszéken is bevezetni! 🙂
És hogy mit csinált mindeközben Dóri? Dóri csak evett, aludt és nézelődött. A hangját először igazából csak akkor lehetett hallani, amikor már indulni készültünk és egy kicsit megsürgetett minket, hogy végre el tudja kezdeni  a délutáni alvását az autóban.

Ráadásként itt van még egy szösszenet Grétitől:
A múlt héten Domán voltunk, Dóri pedig a babakocsiban aludt. Egyszer csak szalad Gréti, hogy Docó felébredt. Kivettem a kocsiból, viszem befelé, Gégé pedig nagy büszkén kérdezi tőle: “Ugye anya milyen ügyesen észrehallottam, hogy Doci felébredt?” 🙂

Képek kicsit később…
UPDATE 08.07: KÉPEK ITT ÉS MOST!

Gyereknap Ópusztaszeren

A hétvégén mindent elég hirtelen döntöttünk el. Szombat délután Dóri etetése közben kitaláltuk, hogy a lányokkal már aznap lemegyünk Szentesre. Vasárnap délelőtt pedig miután kiderült, hogy Szentesen nem lesz semmilyen gyereknapi program, gyorsan megbeszéltük Aniékkal, hogy becsatlakozunk hozzájuk Ópusztaszeren. Dóri természetesen mire kiértünk a városból, már aludt. Aniék a belépőket is elintézték (gyereknap alkalmából ingyen lehetett bemenni a parkba), így sorbanállás nélkül mehettünk be. Réka és Gréta most is szinte azonnal egymásra találtak, csak arra kellett figyelnünk, hogy látótávolságon belül maradjanak.  A skanzenben benéztünk néhány ház udvarára, főleg oda, ahol állatok is voltak. Láttunk tehenet, kacsákat és persze lovakat is. A csikó annyira barátságos volt, hogy Gréti még egy puszit is kapott tőle az arcára. A következő ház udvarán mutattam Grétinek a kapirgáló tyúkokat, mire ő a szakértők magabiztosságával közölte velem, hogy ezek “tökmagosak”. 🙂 Ezzel még nem értek véget az állatos kalandjaink, mert egy másik ház udvarán egy – a párját és a tojásokat védő – gúnár akart minket megkergetni. Miután úgy döntöttünk, hogy állatból ennyi elég, eljutottunk végre a népi fajátékokhoz. Volt ott minden… Nyuszietető, katicaterelgető, sárkányölő, vadászós játék, hordólovaglás, báránylegeltető (ami valójában horgászós játék volt), gólyaláb, mocsári lépegető és még felsorolni is nehéz, hogy mi minden. A nagyok lelkesen kipróbáltak szinte mindent, így a végén még egy emlékérmet is kaptak (természetesen szintén fából :-)). Dóri közben csak enni kelt fel, így a gyermek néptáncbemutatót is nyugodtan végig tudtuk nézni. Ennek hatására Gréti egy kicsit elbizonytalanodott, hogy most akkor balettozni tanuljon vagy inkább néptáncra járjon. Miután kijátszották magukat a gyerekek, még megnéztünk egy honfoglaláskori lovasbemutatót, majd következett a levezetés a park melletti labirintusokban…
Kezdésnek a kb. 4 km-es sövénylabirintust választottuk. A labirintus belsejében táblák segítik a tájékozódást, amihez kaptunk egy állatbarátoknak szóló rejtvényt segítségképpen. Ha-ha! Ha az alapján kellett volna kijutnunk, akkor nemhogy 40 perc alatt (ennyi a szintidő), hanem 4 óra alatt sem találunk onnan ki. Szerencsére kaptunk még egy ovisoknak való rejtvényt is, így a lányok segítségével sikerült is szintidőn belül teljesíteni a feladatot. Ezután következett a fűzfafonat labirintus, amiből 20 perc alatt ki lehet találni, de ehhez már nem járt segítség. Mi elég bizonytalanul kerestük a kivezető utat, de aztán történt valami. A mama telefonált, hogy Dóri kicsit hamarabb ébredt, mint ahogyan én az gondoltam. És aki ismeri Dórit, az tudja, hogy ébredés után max. 5 percig hajlandó békésen elnézelődni, utána ő enni szokott. És ebben nem ismer tréfát. Erről a közelben tartózkodók mind meggyőződhettek. Szóval miután beszéltem a mamával – közben kellemes (?) zenei aláfestésként hallgathattam Dodó üvöltését – gyorsan a csapat élére álltam, és turbóüzemmódba kapcsolva, szintidőt megdöntve (kb. 10 perc alatt :-)) kirohantunk az útvesztőből, mint Zrínyi a várból. Persze minden jó, ha jó a vége: Dórit megmentettem az éhenhalástól, Gréti  kapott inni, mert már összecsuklott a kocsi mellett a fáradtságtól és a szomjúságtól, hazafelé pedig mindkét lány aludt egyet az autóban. Szép nap volt, jól éreztük magunkat! 🙂

A mama képei ITT láthatóak.

Aniék képei pedig ITT láthatóak.