Hídivásár, never more…

Az ígéretekkel ellentétben szép idő volt ma. Mi mást tehettünk volna, családilag áldoztunk egyet a “panem et circenses” oltárán.

A hídivásár évek óta (el)kerülendő program volt számunkra. Ma mégis neki rugaszkodtunk három gyerkőccel. A Tisza parton a pletykákkal ellentétben az új sétányt nem adták át, jól kiszúrtak velünk. Ákos szobrához a zarándoklatot így kihagytuk, nem mintha előzőleg programlistába tettük volna. A nap sütött, meleg volt. A szél (már ahol) fújt, hideg volt. A tömeg hömpölygött, nem lehetett odaférni, nem lehetett haladni. Az árusok portékái szépek voltak, és teljesen haszontalanok. Meséljek még róla? 🙂
Grétinek mondtam olyat is, hogy jól nézzen szét, mert legközelebb lehet csak akkor jövünk majd, mikor neki lesz gyermeke. 🙂

A gyerekek a fentiektől függetlenül persze jól érezték magukat, s nyilván ez számít. A feelingre rásegített a házi limonádé, a főtt kukorica és a tavaszi nyalóka.

Köszönjük hát a cirkuszt!

A túlparton, a ligetben fogyasztották el a lányok a hídon szerzett elemózsiát.
Hazaértünk végre. Többek között ennek köszönhető az Ildi arcán látható lelkesedés.