Szentesi menet

Pénteken nevelés nélküli munkanap, az ovi nem fogadóképes, nekem gyermekek után járó szabadság, alkalom. Indulunk családlátogatóba Szentesre, szigorúan csak busszal.  Előtte, Lóci kérése szerint, kényelmesen Mars térre, trolival. Aztán nagy öröm: a 20 perc várakozás közben két tucat busz érkezése és indulása,  a minimum. A megállókat számoljuk, és hogy ki, honnan, hová. Ámulunk. A mi buszunk késve indul, de légkondis. Magasra ülünk, Lóci szétlát a buszban, kilát az ablakon, sok a kérdés. Az út 1 óra 50  perc, utána 45 perc séta Szentesen. Nincs türelmetlenség, jégkrém van, meg kacsák és teknős a Kurcán. Bogyesz szó nélkül buszozik és  menetel. Kisfiam elégedett.

Retrospektív – Karácsony 2014.

Régen volt már, újra itt a retrospektív rovat. Igaz, ebben a bejegyzésben most nem az igazán régi képek kerülnek fel a blogra, de még is csak visszatekintés… Az utóbbi karácsonyra pillantunk vissza, mert remek volt ez a téli szünet, szeretünk nosztalgiázni, és megér egy fotóalbumot ez a pár képecske.

Nem unatkozunk, telik a július…

Nem álltunk meg  a vidámpark óta, csak győzött a lustaság. Most viszont pótolom az elmaradt feljegyzéseket.

Szentes, Kőröstorok

Családlátogatással egybekötve voltunk a Kőröstoroknál is. Ekkor derült ki igazán, hogy a kislányaink vízipockok. Azaz nem. Grétiről már tudtuk, Dóriról legfeljebb sejtettük. Most viszont eljött a bizonyosság ideje, már ami Dodót illeti. Kemény méltatlankodások közepette tudtam csak kiszedni a szederjes ajkú lányokat a vízből. Amint a mellékelt ábra is mutatja Dóri még vissza is szökött volna…

Dóri szökik

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Képes beszámoló Szentesről

 

Mártélyi kerékpártúra

A tavaly is voltunk, tehát idén már hagyományteremtő célzattal indult neki a Kőrösy Média csapata Mártélynak. Heten vágtunk neki kerékpárral, Ildiék és még néhányan autóval követtek bennünket. Remek szórakozás volt. Az elmaradhatatlan csónakázás mellett idén fürdöttünk is. Mondjuk főként a vízi pockok (Gréti és Dóri) miatt öltöztem át, de megérte. Míg a Tisza és a Balaton 22-24 fokos mostanság, addig a holtág vize nagyságrendekkel melegebb volt. Legalábbis a tetején, mert amikor bentebb araszoltam éreztem, hogy a felszíntől 1,5-2 méterrel lejjebb már sarkvidéki áramlatok csapják meg habtestemet. A nap egyik fénypontja volt, hogy a halsütőnél finom sült keszeget, süllőt és kecsegét ettünk. Lassan törzsvendégek leszünk a mártélyi halsütőnél, de nem véletlenül. Értik a dolgukat és nem ökör áron adják  a vízgyümölcsét. (270 Ft/10dkg keszeg, a kecsege és a süllő 500 Ft/10dkg)  A nap gyorsan eltelt, hazatekertünk. Volt darázscsípés és defekt is, de megoldottuk.

Képes beszámoló Mártélyról

 

Végül következzék a hét, azaz az elmúlt két hét fő híre: Dodó elkezdett önállóan járni. Íme a bizonyíték:

Utóirat egy Gréti aranyköpés (2 perce történt)
Az utcáról szirénaszó. Gégé ugrik, hogy kinézzen. Majd felénk fordulva kommentálja mit látott:
– Anya! Valami bűntudat történt, mert ez egy rendőrautó volt. 🙂

 

Hőség a málnásban

Hogy ne az otthoni 32 fokban pácolódjunk, ezért a hétvégén Szentesre látogattunk nem titkolt hűsölés reményében a Kőrös-toroknál. Némi hiba csúszott a számításba. Az én számításomba. A Tisza rohamléptekben húzódik vissza, ám a toroknál még méteresnél magasabb víz van a mederben.  A nyaralók és a kiszolgáló helyek is még takarítás alatt álltak. Na mindegy. Megnéztük.

Csongrádot kétszer is, mert a szülinapi tortám – a belga csoki – onnan származott. Volna. Mert még pénteken – mikor először Csongrádra látogattunk – elcserélték egy sima csokira.  Kívülről nem látszott, csak az íze alapján jöttünk rá. Na, a torokban tett látogatás után a csapat amazonjai látogatás tettek a bűntett helyszínén.  A tényekre ugyan nem derült fény, ám 9 szelet ajándék belga csokitortával távoztunk a cukrászdából. Szóval megérte kalandozni…

Ez persze nem volt elég. Éppen gatyáig izzadtan ültünk és követtük egy korábbi sakkvilágbajnok emlékversenyét online, mikor a mama – némi lelki masszírral – kicsábított bennünket a málnába. Ami végül igen jól sikerült, mert bár tovább izzadtunk, finom nagy szemű cseresznye és málna volt a jutalmunk. Aztán végül az égiek is megkegyelmeztek, erős szélvihar és pötyögő eső közepette tértünk haza a Drahosba. Most már végre kellemes hűvös van. Holnap pedig már otthon frissülünk.

Néhány kép a mai napról.