Vigyáznom kell…

Ma reggel a reggeli zuhanyzás előtt óvatlanul a testsúlyom mérlegelésébe kezdtem. Óvatlanul, mert Dóri kézmosás után a felakasztott törölközők alól figyelt. Majd kérdezett:
Hány kiló vagy apa? (Nem mintha bármi sejtése lenne mi az a kg…)
84…
Az elég sok lesz. – Vetette fel Dóri.
Hirtelen elgondolkodtam mit lehet erre mondani. Némi hatásszünet után kaptam magam össze annyira, hogy visszakérdezzek:
Honnan tudod te ezt ilyen jól?
– Hát megálmodtam… –
Vágta rá Dodó gondolkodás nélkül, miközben kimasírozott a fürdőszobából.

Hát erre mondom, hogy vigyáznom kell… 🙂

Nyugodjék békében!

„Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó.” (Göncz Árpád, 1990. augusztus)

Meghalt Gönz Árpád…


Nyugodjék békében!

Dodó ma reggel az ebédről…

Ma reggel volt még pár perc indulásig, így Ildi a nappali közepén, körülötte a gyerekekkel telefonról nézte meg gyorsan az aznapi menüjét a lányoknak. Kiderült, hogy Dóri ebédjének a második fogása a kedvelt háromszínű tészta lesz, halacskával. Dóri csendben figyelt, mi próbáltuk Ildivel motiválni, hogy majd egyen…
Ildi: – Úúú biztos lesz piros, zöld, sárga tészta, amilyet itthon is szoktunk enni…
Én: – Én már láttam kéket is. Nagyon jól hangzik ez az ebéd, lehet elmegyek ebédelni az oviba. Mit szólnál hozzá Dóri?
Dodó huncut szemmel, félig mosolyogva: – Apa, csak az a baj, hogy a székek nem bírnak el Téged. Nehéz vagy!
Én: –  Ajjaj! Akkor én hol ebédeljek?
Dodó: – Hát a te iskoládban.  – Zárta a témát Dóri.