Heje-huja, a tavaszi fáradtság, és az allergia(?)

Hát persze fogjuk a tavaszi fáradtságra, hogy ez a hónap ennyire blogban szegénynek sikerült. Pedig volt program. Voltak vendégeink, volt Domaszék, Kis-Atti szülinap stb., lesz is róla alább egy fotóalbum. A hónap első felében sok volt a melóm. Általánossá vált az reggel 8-tól, este 8-ig téma és a hétvégéken is kevés pihenés adatott hol a programok, hol a meló miatt. Lassan itt a március vége, már nagyon várjuk Dodót. 🙂 Azt hiszem az viszont kész szerencse, hogy még a pocakban hesszel. Két hete Gréti megbetegedett. Éjszakákon át makacs köhögési rohamokkal küzdött szegény és vajmi keveset tudtunk rajta segíteni. A gyógyszerek se hatottak. Pihenni nem igazán tudott szegény, mert leginkább alvás közben jöttek a rohamok. Gréti betegszabira jött. Persze, ahogy lenni szokott mára – mikorra a pulmonolgiára időpontunk volt – már normalizálódott a helyzet. A doki ennek ellenére megállapította, hogy elég súlyos a helyzet. A megfázásból maradt nátha hátrafolyása és a továbbra is azonosítatlan eredetű allergén (mogyorófa virágzásra gyanakszunk) készítette ki ennyire Grétust. Annyira, hogy lényegében a következő egy hónapot asztma kezeléssel tölti.  Hogy a történet teljesen kerek legyen a hétvégére mi is lerobbantunk Ildivel. Megfázás vagy allergia? Egyelőre nem tudjuk, de a havi pézsé (gy.k. papírzsebkendő) -fogyasztásunk valószínűleg mérhető fellendülést hoz a hazai papíriparban.

Dodó. Ildi hetente járt ugye a CTG-re. A hónap elejei adatok alapján közelítette a 3 kg-ot. Ildi pocakja már hatalmas (főleg a Grétis-pocakhoz képest), mindjárt csinálok is róla egy képet. Szerintem még nem szállt le, de a jellegzetes szülés előtti ajakduzzadás mintha már látszana. Szóval Dodó jól van. Április 7-re vagyunk kiírva, célegyenes. Most azért reméljük, hogy Dodó jól érzi benn magát és marad még egy hetet a pocakban, mert ha most kijönne, akkor az állandó köhögés és prüszkölés közepette érdekes látványt nyújtanánk a számára. Még a végén az első szava hapci lenne. 🙂

Végül egy Grétis absztrakció.
Tegnap ebéd közben Gréti a szokásos mozgásos, dumás hanglatban evett. Kénytelen voltam biztatni:
– Egyél karottát is, mert az egészséges, sok benne a vitamin.
– Apaaa, mikor karatézunk?
(mint később megtudtam, a karate Gréti szerint a tornázás, be is mutatta: két kezét a szőnyegre téve előrehajolt, pucsított, majd kitolta hátra az egyik lábát 🙂 )

A fotók.

És a ráadás:

A három lány

Gréti rajzol

Egyik délután Gréti elvonult a szobájába és hosszú ideig elő sem jött. Nem is volt ebben semmi különös, mert mostanában ügyesen elfoglalja magát, ha itthon tanítok. Igen ám, de amikor előkerült, kiderült, hogy megtalálta a filctollakat, és boldogan mutatta az elkészült alkotásokat. Lerajzolta Apát, Anyát, Grétit, Dórit, Nyihát és egy aligátort (?). (Remélem ez nem azt jelenti, hogy őket is családtagnak tekintjük?!) Természetesen közben a keze is csupa filctollas lett. Mivel egy sima szappanos kézmosás nem sokat javított a helyzeten, megkérdeztem tőle, hogy hogyan lett ilyen koszos a keze is. Gréti kicsit sértődötten, szinte már kioktatóan a következőt válaszolta:
„Anya! Én művész vagyok, és a művészeknek piszkos lesz a keze rajzolás közben!”

A tűzoltókat kinőttük…

Ma délben én hoztam haza Grétit, mert Ildi orvoshoz és még néhány helyre hivatalos volt. Grétinek hazaértünkkor első útja a háztartási helységbe vezetett, mert reggel összeakadtak a kicsit a lábai és elesett, amikor is zebra – a mai óvodai állatkísérője – egy cseppet bekoszolódott. Ekkor hallottam meg én a szirénázást. Azonnal kiáltottam Grétinek jöjjön gyorsan, mert tűzoltóautó várható a nappali felől. (Azt érdemes itt megjegyezni, hogy Gréti nagyjából 2 éves korától bármilyen megkülönböztető jelzést használó autó közeledtére rohant, hogy meglesse, az utcán pedig 100%-os koncentrációval mustrálta a járműveket, többször elhangzott: ő tűzoltó lesz.) Minő meglepetés ma nem így történt. Nemhogy nem rohant, hanem még ismételt hívásomra is csak komótosan, az ajtót gondosan behúzva jött elő. Megkérdeztem hát:
– Gréti nem jössz tűzoltó autót nézni? Nem érdekel?
– Apaaa, már elmúltam négy éves… 🙂