Egyszer volt, hol nem volt, egy nap Doca kivágta a rezet az oviban, pedig hát csak annyit mondott „Milyen kár…”. Íme a versmondó büszkeségünk:
Tradíciók: visszatérés Mártélyra
Ha egy-egy strapás hét után érzünk magunkban erőt, akkor egy hirtelen ötlettől, pl. a sült hal által okozott hastáji örömöktől, vezérelve váratlanul felszoktunk néha kerekedni. Így keveredtünk a múlt hét végén Mártélyra. Aztán a többi már jött magától. KÉPEK ITT!
Hétköznapi szösszenet
Hétfőn csak úgy elkísértük Ildit dolgozni. A gyerkősök felfedezték a sulit, aztán elindultunk haza. Közben útba ejtettünk egy játszóteret, egy lerobbant villamost, a TESCO-t… Szóval semmi különleges, csak jól szórakoztunk. Erről szól az alábbi kis „úti” filmünk:
Újraindulunk egy régivel (retrospektív)
Ihlet és idő nélkül nehéz. Ihlet még csak lenne, hisz itt a három gyönyörűséges gyerkőc, sőt nyersanyag: fotók, videók is vannak dögivel. Valószínűleg az idő hiányzott, a nyugodt körülmények, odafigyelés, a maradék három agysejtet életre keltése az esti órákban. Na de lassan itt a nyár, itt az alkalom…
Mai hír, hogy Lóci számtalan új skillje mellett, egy kiadós csomaggal tisztelte meg a nagy porceláncsészét. Hatalmas dicséretet kapott. Látszott, hogy fürdik a boldogságban, úgy tűnik az ő lelkéhez ez lesz a kulcs…
No, de a blog újraindulásának örömére következzék amivel ma hajnalban nosztalgiáztam, egy régi fotóalbum. Fura volt, mert akkor még csak Grétus volt velünk… 🙂