Dóri ismerkedik és barátkozik…

Dóri ismerkedik és barátkozik a kutyákkal…

Ildi és Dóri kutyás könyvet nézeget. Ildi ismerteti a komondor leírását: kiféle, hogy néz ki, honnan származik, mire jó stb. (Dóri koncentrál)
Elhangzik a kulcsmondat, a komondor hasznos „munkakutya”.
Dóri: Fel lehet vele mosni? 😀

Google utca, Szeged

Tegnap az Agórába menet Ildi kérdezi:
– Az jó lesz, ha a Gogol utca felől rakunk ki?
Miközben válaszoltam, hallom hátul, ahogy az egyik lány fantáziája beindul:
– Nem is tudtam, hogy van olyan, hogy Google utca…
Hát ilyen, amikor az embernek „z” + „alfa” generációs gyermekei vannak. 🙂

 

Így, meg úgy..

 

Dodó, így akar valamit elérni (pl. még 1 mesét)…

 

Lóránd, így mondja a kedvenc szavát (nem) bármire…

 

 

Gréti, így csapja a szelet edzésen…

A három varjú meg kaszál…?

Ma vacsi közben a gyerekek szóba hozták az októberben tervezett kirándulásunkat is. Én, (aki abban a hitben voltam, hogy ez meglepetés lesz számukra), persze minden tagadtam. Gréti, (aki feltehetően kitűnő érzékkel hallgat bele a felnőttek beszélgetéseibe,) erre a tájékozottságát villogtatta, így:
Azt is tudom ám, hogy egy apartmanban fogunk aludni…
Dóri, (aki persze mindenben igyekszik utánozni nővérkéjét), így fokozta a hangulatot:
Apa. én is tudom ám, hogy a part alatt fogunk aludni… 😀

Építkezés

Legfrissebb híreink szerint a ma reggeli órákban egy szegedi társasházi lakásban új büntetés-végrehajtási intézmény épült. A üzemeltetők szóvivője M. Dóra elmondta, hogy ötletüket K. Pepével közösen kezdték megvalósítani, ám mivel  a feladat nagy, ők pedig mind ketten kicsik, a kivitelezéshez a majdnem 8 éves K. Bálint szakértői segítségét kérték. Ez a új büntetés-végrehajtási intézet, Dóra elhíresült kifejezésével a „tömölc”, 4 fő befogadásására alkalmas. Sajnos az intézmény látogatására már nincs lehetőség, mert rögtön elkészülte után megtelt. Jelenleg a három kivitelező és üzemeltető mellett, egy látogatója van az intézménynek, M. Lóránd…

Dóri és a poncho

Ildi jelentette… Dóri felvette Gréti ponchoját, majd jött a kinyilatkoztatás: „Anya, én most kancsó vagyok!

Vigyáznom kell…

Ma reggel a reggeli zuhanyzás előtt óvatlanul a testsúlyom mérlegelésébe kezdtem. Óvatlanul, mert Dóri kézmosás után a felakasztott törölközők alól figyelt. Majd kérdezett:
Hány kiló vagy apa? (Nem mintha bármi sejtése lenne mi az a kg…)
84…
Az elég sok lesz. – Vetette fel Dóri.
Hirtelen elgondolkodtam mit lehet erre mondani. Némi hatásszünet után kaptam magam össze annyira, hogy visszakérdezzek:
Honnan tudod te ezt ilyen jól?
– Hát megálmodtam… –
Vágta rá Dodó gondolkodás nélkül, miközben kimasírozott a fürdőszobából.

Hát erre mondom, hogy vigyáznom kell… 🙂

Dodó ma reggel az ebédről…

Ma reggel volt még pár perc indulásig, így Ildi a nappali közepén, körülötte a gyerekekkel telefonról nézte meg gyorsan az aznapi menüjét a lányoknak. Kiderült, hogy Dóri ebédjének a második fogása a kedvelt háromszínű tészta lesz, halacskával. Dóri csendben figyelt, mi próbáltuk Ildivel motiválni, hogy majd egyen…
Ildi: – Úúú biztos lesz piros, zöld, sárga tészta, amilyet itthon is szoktunk enni…
Én: – Én már láttam kéket is. Nagyon jól hangzik ez az ebéd, lehet elmegyek ebédelni az oviba. Mit szólnál hozzá Dóri?
Dodó huncut szemmel, félig mosolyogva: – Apa, csak az a baj, hogy a székek nem bírnak el Téged. Nehéz vagy!
Én: –  Ajjaj! Akkor én hol ebédeljek?
Dodó: – Hát a te iskoládban.  – Zárta a témát Dóri.