Hétköznapi szösszenet

Hétfőn csak úgy elkísértük Ildit dolgozni. A gyerkősök felfedezték a sulit, aztán elindultunk haza. Közben útba ejtettünk egy játszóteret, egy lerobbant villamost, a TESCO-t… Szóval semmi különleges, csak jól szórakoztunk. Erről szól az alábbi kis „úti” filmünk:

Héé gyerekbútorda, 1:0 ide!

A tegnap délutáni projekt egy sok alkatrésszel és apróbb szerelési csapdákkal rendelkező emeletes ágy összeállítása volt. Szerencsére sok segítséget kaptam, a mama, Tibi, Doci és Ildi személyében. Erre szükség is volt, mert az összeszerelési útmutató sok hiányossága ellenére is figyelmeztetett a bútor összeépítése nem egy emberes feladat. Hosszas, nettó 5 óra küzdelem után aztán végül győzedelmeskedtünk. A képen látható, hogy este már a Kaszás hadosztály csapataival bővült egységeink birtokba vehették az ágyat, amely egyébként tényleg nagyon szép és praktikus. Ajánlani tudjuk mindenkinek, csak egy fél nap szabit rászánva, kipihenten vágjatok bele egy ilyen történetbe…

A „házi” orvosaimnál jártam

A "házi orvosaim" és én
Otthoni ellátásra szorultam
Az erőszakosabbik "doktorom"
Nem emlékszem pontosan, azt hiszem agyműtétem is volt.:-)
A fullos ellátás után egy közös kép

Nincs képtelenség

Nem tervezek ma írni, bár lenne miről, mert borzasztó napom volt. Mintha minden és mindenki az én idegrendszerem akarta volna finoman vagy kevésbé finoman próbára tenni. Persze ez a hó is elolvad, én pedig már eldöntöttem a hónap vége felé fogok írni egy hosszabb beszámolót a sok-sok szeptemberi eseményről. Szóval, ma csak a bejegyzések szünetét és a képtelenséget akartam egy kicsit megtörni. 🙂

Pózolás