Az elmúlt két hétben remélhetőleg az unalmas, nedves tél végnapjait éldegéltük. A múlt hét végén Szentesen jártunk, csak kedden jöttünk vissza Szegedre mert síszünet volt, amire én ugye szabit vettem ki. Nagyon jól jött ez a kis szusszanás, távol a szegedi hétköznapoktól. Ennek megfelelően Szentesen nem is sikerült egyet sem fotóznom a nagy semmittevésben. Gréti közben meggyógyult, ám most hétvégére újra beteg lett. A diagnózis szerint gennyes cucc csorog hátra a torkán, ettől köhög és lázas. Dóri is életében először meghűlt. Folyik az orra és kicsit piros a torka. Gyanakszom magamra, hogy én vagyok a ludas. Amikor kedden hazatértünk a lakás belső hőmérséklete 18 fokos volt, mert a fűtés időzítését kissé elszámoltam… Ettől eltekintve jól vagyunk. Ja igen, a munkahelyet leszámítva. Az persze most már egyre inkább egy tragikomédia helyszíne, amelyből a komédiát lassan gyomlálják ki az átalakulással járó nehézségek. Erről ennyit… És, hogy valami igazán jó hír is kerüljön ebbe a posztba. Öcsém betöltötte a 30-at! Innen, utólag is boldog születésnapot kívánunk neki! Vasárnap ellátogattunk hozzájuk mi négyen és a mama, tata. A kialvatlanság sem árthatott a rövid köszöntésnek. Öcsém és Vera reggel 9-ig buliztak előző este. Mi Ildivel legalább 9-szer keltünk fel a gyerkőcökhöz éjszaka. 🙂 A nap fénypontja, Peti málna tortája lett, mely a zsűri szerint igen-igen kiemelkedő, remek darabnak sikerült. Még szerintem is megérdemelte a 9 pontot. Pedig az igazsághoz tartozik, hogy nálam 10 pontot csak csoki torta kaphat… A képek pedig ITT láthatóak!
Torokgyulladás, Gréti és a hó újra
Gréti szombat reggel elég csúnya köhögéssel ébredt. Bár fél óra alatt helyre rázódott a gyógyszerektől, a torka továbbra is fájt, így Ildi csak el vitte az ügyeletre. Kiderült, hogy tüszős mandulagyulladása van. Antibiotikum. Plusz egy hét szabi itthon. Mindez persze ma reggel nem különösebben érdekelte Grétit, amikor meglátta az éjjel hullott havat. Szánkózni szeretett volna. És még viszonylag jól is érvelt, mert emlékeztetett, hogy ő decemberben azért nem tudott szánkózni, mert nem volt szánkó, utána pedig azért, mert el volt törve az ujjacskája. Mit volt mit tenni, megindultunk az egyébként olvadó hóban. Gréti már a ház kapuján kilépve transzba esett és a már ismert módon lelkendezve hajtogatta: hóóóó, hóóó, apa, nézd mennyi hóóó! – Pedig az úton és a járdán ekkor már latyak sem volt. A hó bárhol próbáltuk már összeesett, és a szánkó sem akart csúszni. Na, de beszabadultunk a játszótérre… Hogy ott mi történt? A KÉPEKEN jól látható.
Boldog névnapot Dóri!
A borostyánkő titkai
„A valódi borostyán 100%-ban természetes, gyógyszer-mentes alternatívája a gyógyításnak, a fájdalomcsillapításnak, a nyugalomnak és a békének. Kézzel megmunkált borostyánjaink kényelmesek, gyönyörűek és változást hoznak az életedbe.”
Nem, nem őrültünk meg, éss nem is léptünk be egyetlen boszorkányrendbe sem. Barátaink, Szattisék ajánlották a borostyán nyakláncot, mikor meghallották, hogy Dodóra időnként komoly hullámokba tör rá a fogzási mizéria. Már legalább egy hónapja felajánlották a nyakláncot. Mi persze rá is felejtettünk, illetve én a szokásos szkepszisemmel közelítettem a témához. Aztán mostanában már Dóri volt, hogy nyolcszor felkelt éjszaka, így végül tegnap mégis csak elkértük a mágikus láncot. A tegnapi naptól tehát Doci egy természetgyógyászati kísérlet részese. Az eredményről bizonyára napokon belül be is fogunk számolni.
Aki bővebben szeretne olvasni a rejtély tudományos magyarázatáról, annak íme egy link: borostyán nyaklánc fogzásra.