A festés után eljutottunk oda, hogy a nappali falára visszakerültek a képek, sőt néhányat ki is nyomtattunk hozzá az újabbak közül. Volt miből válogatni, jó sok kép összejött, ám minden a falra sem fér fel. Hogy a sok kép és keresgélés ne menjen veszendőbe, összeraktam egy kis slide-ot a képekből. Érdemes külön megfigyelni Bütyeszt a képeken, aki az elmúlt két évben ügyes kis fotótroll lett. Ugyanis vagy hátat fordít, vagy valami grimasszal, akcióval cukizik rajtuk.
Akartunk valami mozgolódást, Dodó meg nagyon szorgalmazta, hogy valamelyik nap menjünk el együtt fagyizni, öten. Ritkán mozdulunk ki együtt, meg itt a vírushelyzet, így ez gyakorlatilag egy kirándulással felérő programnak ígérkezett.
Amúgy Ildi és a két szöszi általában a Diófa melletti csavaros olaszfagyizóba jár, Gréti pedig inkább jégkrémes, szóval nem igazán motiválható, hogy egy fagyi miatt kimozduljon. Én se vagyok odáig a fagyiért, a fagyizók tömegjeleneteit pláne nem kedvelem. És hogy akkor már adjuk meg a módját, irány Soltvadkert, Korona Cukrászda.
Geozni is akartunk már egyet, Dóri az ilyenre kifejezetten kapható, és várható volt, hogy Lóci is behúzható a ládakereső sztoriba. A hűsítő fagyi előtt beterveztünk hát két geoládát, a homokon, mert arra abból jó sok van. Amivel kevéssé számoltam, a meleg. Jöjjenek a képek.
Forráskút mellett, rövid séta a tanösvényre. Az autóból kiszállva 2 perc alatt kiderült: a délután 3 óra, a meleg és a homok nem a legjobb kombó..Tüzesen süt le a nyári nap sugára a csapatra és…… a háttérben a friss szántáson gólyák követték a traktorokat.Rövid séta, de a meleg már megtette hatását. Dóri, a lelkes, a GPS-szel diszpécserkedik, Lóci lesi, mi többiek az izzadságunkban fürdőzve követjük őket.A varangykő tanösvényen. A láda is pár perc alatt meg lett. A lényeg: a réti mészkő, nyilván a gyerekeket kevésbé hozta lázba…Azért én lefotóztam. 🙂Ez pedig már a második úticélunk bejárata…Igen, egy virág miatt jöttünk ide, a pannon szegfű, vagy más néven: tartós szegfű miatt. Ildi térképészkedik…A tanösvény hossza 1100-1200 méter, több mint felén pallóval mutatják az utat, védve a növényzetet. Itt Bütyesz a vezetőnk, nála a GPS,Kis pihenő is be van iktatva. Nagyon tetszett a homokdombok között vezető út…..a fás ligetek….. és amiért jöttünk, a virágok. Ez itt a pannon szegfű..Ő meg egy másik virág… A tanösvény bőven el van látva képes leírással, szóval ha van időd, még a virágokat is tudod azonosítani. Még egy praktikum, mikor eljöttünk, bőven 17 óra után, amikor már a nap ereje is csökkent, láthatóan akkor kezdetek nyílni a virágok.A másik kilátópont, és jól láthatók a fáradás jelei is.A mezőny a visszaúton. Az idő elszaladt, elfáradtunk, ládát is hátrahagyva távoztunk. Itt már csak egy cél lebegett előttünk…… hogy az egészséges napfürdő, az izzasztó tudásgyűjtés után a megérdemelt hűsítőket élvezzük. Bütyesz fagyi helyett lezúzta Ildi limonádéját is, Ildi Lóci fagyiját is, Dodó és Gréti beverte a két gigagömbjét, előbbi a limót is. Az elégedettség talán jól látszik az arcokon. Megérte…Hazafelé, pocokszundi, rockzene mellett egy kép erejéig leróttuk tiszteletünket az 56-os múzeum előtt.A tankszakértő gyermekeimnek készült fotó…Végül az útvonal.
