Visegrád, Dömös, Vidámpark

Mi tagadás, volna miről írni. Fantasztikus két napunk volt, hála a néhány hete jött hirtelen ötletnek, Sanyának, az időjárásnak stb…

Tényleg hosszan lehetne írni az élményekről, remélem majd a lányok meg is teszik. Most, egy óra képválogatás és kommentálás után csak annyi fér bele, hogy a fotókat megosszam. A teljesség igénye nélkül persze, mert mindenről nem lehetett, vagy nem tudtunk képeket készíteni.

A Dunakanyar csodálatos hely. Visegrád nekem sokadjára is gyönyörű. Mindamellett, hogy az ország egyik legszebb túrístacsalogató helye, számomra mérhetetlen nyugalmat áraszt. Árad belőle a történelem és tényleg azt hiszem, hogy az országunk egy fontos szakrális helye…

Nem tudom mikor, talán 25 éve (?) lehettem utoljára a Vidámparkban. Sokat változott, vagy még sem? Grétinél és Sanyánál, Ildinnél, nálam is a hagyományos játékok vitték a prímet. Hiába a fejjel lefelé hintázó, vagy 30 méter magasan pörgő alkalmatosságok, tényleg fantasztikusak, ám mi egységesen a kb. 80 éves hullámvasutat hoztuk ki a nap győztesének. Sajnálom, hogy ősszel bezárják a Vidámparkot…

KÉPEK ITT ÉS ITT!  

UPDATE: Ildivel megnéztük a képeket. Borzasztó sok elgépelés és helyesírási hiba van közte, bocsánat. Holnap javítjuk…

Hőség a málnásban

Hogy ne az otthoni 32 fokban pácolódjunk, ezért a hétvégén Szentesre látogattunk nem titkolt hűsölés reményében a Kőrös-toroknál. Némi hiba csúszott a számításba. Az én számításomba. A Tisza rohamléptekben húzódik vissza, ám a toroknál még méteresnél magasabb víz van a mederben.  A nyaralók és a kiszolgáló helyek is még takarítás alatt álltak. Na mindegy. Megnéztük.

Csongrádot kétszer is, mert a szülinapi tortám – a belga csoki – onnan származott. Volna. Mert még pénteken – mikor először Csongrádra látogattunk – elcserélték egy sima csokira.  Kívülről nem látszott, csak az íze alapján jöttünk rá. Na, a torokban tett látogatás után a csapat amazonjai látogatás tettek a bűntett helyszínén.  A tényekre ugyan nem derült fény, ám 9 szelet ajándék belga csokitortával távoztunk a cukrászdából. Szóval megérte kalandozni…

Ez persze nem volt elég. Éppen gatyáig izzadtan ültünk és követtük egy korábbi sakkvilágbajnok emlékversenyét online, mikor a mama – némi lelki masszírral – kicsábított bennünket a málnába. Ami végül igen jól sikerült, mert bár tovább izzadtunk, finom nagy szemű cseresznye és málna volt a jutalmunk. Aztán végül az égiek is megkegyelmeztek, erős szélvihar és pötyögő eső közepette tértünk haza a Drahosba. Most már végre kellemes hűvös van. Holnap pedig már otthon frissülünk.

Néhány kép a mai napról.

Elkezdődött a nyár

Elkezdődött a nyár. Végre itt a kánikula. Ma a domaszéki  napsütést választottuk. Jól tettük… Volt extra finom ebéd, üde gyümölcsök, szieszta, és a régóta várva várt perzselő napsütés. (Én legalábbis vártam.)  A fotózás persze csak a végén jutott eszembe. Így csak néhány kép készült.

Gréti-nap

A vasárnap reggeli 6 órás ébresztés után ma természetesen tűkön ülve vártuk a névnaposunk, Gréti ébredését. Mindhárman régen ébren voltunk, én már menetkészen szinte az ajtóban álltam fél 8 után, mikor Gégé (a kispuli) a szemeit eltakaró hajjal kitapogatódzott a napfényre. Mire kettőt pislantott gyorsan meg is köszöntöttük egy puzzleszettel és egy kisebb kifestővel. Már napközben morfondíroztam mi legyen délután, Ildivel konzultálva arra jutottunk sütizés. Persze az eső keresztülhúzta a számításunkat. Meg az is, hogy elég hirtelen népség vagyunk. A rossz idő hazazavarta a játszótérről a lányokat,  a ház előtt találkoztunk. Gréti ekkor süti helyett fagyi igényét nyújtotta be. Ez a többeknél nem aratott osztatlan sikert. Dodónak és nekem nyilván inkább kaja kellett volna, mint süti. Ildi még csak éhes sem volt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve bedobtam a Meki témát. Gréti szeme felcsillant: hambi, az jöhet. Ildi is motiváltabb lett, mert a pitéjüket nagyon szereti. Így meg is lett kompromisszum, a többit majd utána meglátjuk alapon… Mondjuk a fagyit én beígértem Grétinek, tehát kódolható volt a jövő. Pici Meki után, Szegeden zima volt. Az idő lehűlt, eső csepegett, sőt helyenként dobolt, így aztán irány az immár törzshelyünknek számító algyői cukrászda. Láthatóan jól választottunk…

Boldog névnapot Gréti!
Dodó viháncol. A háttérben jól látszik remekül választottunk, Algyőn még száraz volt az aszfalt is.