R.I.P Gárgyán mama

Három generáció

Tíz nappal a 11. dédunokája megszületése után, 95 éves korában az utolsó nagyszülőm is eltávozott az élők sorából.
Nyugodj békében Dédi! Megőrizzük az emlékedet!

Helló Világ, itt Lóri…

Az esemény nem váratlan,
A boldogságunk páratlan, 
Mert tegnap este úgy esett,
Lóránd fiam, megszületett.

Ez az SMS adta hírül tegnap reggel, hogy Lórándunk kedd este érezte időszerűnek érkezését.

A sztori úgy kezdődött, hogy Ildi 20 óra körül jött ki a gyerkőcöktől, és a hasa tetején érzett többször is ismétlődő fájást. Mivel ismétlődő volt elkezdtük mérni az időt. 8, 7, 6 percenként jöttek a fájások. Mivel Ildi homályos emlékei alapján maga a fájás nem emlékeztetett egyetlen korábbi szülésnél érzettre is, így némi méricskélés és lamentálás után ezzel a szöveggel hívta fel a dokit:
Jó estét Doktor Úr! Elnézést a kései zavarásért! Igaz, hogy már két gyermeket szültem, de biztos ami biztos rákérdeznék…
A doki megnyugtatott bennünket, s mondta hogyha fél óra múlva sem változik a helyzet, akkor azért induljunk el. Ildi zuhany, mama és tata Domaszékről rekordsebességgel érkezett, és már mentünk is be a kórházba. A látogatási tilalom miatt a portáig jutottam Ildivel. Nem mintha fontos lenne, de megemlíteném, hogy a portás nem várta meg a beteghordókat, hanem nagyon előzékenyen Ildi után vitte a csomagját. Erre szükség is volt, mert Ildi negyed órán belül jelzett, hogy ne várjuk 6 ujjnyira ki van tágulva. Ezúttal nem lehettem jelen, így szülés körülményeiről nem számolnék be, ezt majd Ildi megteszi. A lényeg, hogy 11 körül kaptam az hívást Ilditől, hogy 22 óra 47 perckor 3980 gramm súllyal, 53 cm hosszal megszületett kisfiunk, Lóránd. Persze elkapott az öröm és a Jeeeessssz! életérzés. Éjjel 1 óráig még vagy háromszor beszéltünk Ildivel, 2 óra körül alig bírtam elaludni, hajnali 5 előtt pár perccel pedig magától pattant ki a szemem… A hihetetlen energia miatt másnap semmi fáradtságot nem éreztem. Gé ment suliba, én pedig dolgozni. Böbe mamának jutott Dodó őrzése. Azt hiszem egész nap néhány milliméterrel a föld fölött jártam. Ildi telefonjára internetet és dropboxot raktunk. Így naponta többször beszélve és képeket kapva Lóriról egészen elviselhetőnek tűnt, hogy nem mehetek be hozzájuk. Este még próbálkoztam egyszer a klinikán, mert a kórházi kosztot kiegészítő ellátmányt kellett vinni, de sajnos a szigorúság nem enyhült. A portás viszont ezúttal is nagyon készségesen kézbesítette a csomagot.  ( Piros pont a klinikának!)

Aztán este kipukkantam, blogolni már nem volt erőm. A sok gratulációt  és jó kívánságot is bezsibbadva lájkoltam végig a Facebookon, már válaszolni sem futotta… Most az van, hogy nagyon türelmetlenek vagyunk a lányokkal. Várjuk már nagyon haza Ildit és Lórit!!!!

Íme néhány kép az elmúlt két napból…

Halló Világ, itt Lóri! Egy órával a világra jövetel után..
Mindeközben pár kilóméterrel odébb egy cica és egy zsiráf nyugodtan áthorpasztotta az éjszakát...
Az Ildi küldte első képek egyike, melyen Lóránd általában nyugodtan aludt
Közben elkocogtunk ellátmányért. A Gréti hóna alatti kis dinnyét is hazavittük...
A szentesi mama kiszúrta kire hasonlít Lóri. Igaza van? (Balról Lóri, jobbról Dóri)
Családi ölelés, még ketten hiányoznak...
Na szevasztok! Megtörtént a csoda, Lóri végre kinyitotta a szemeit is...

Egy dal Lórándnak…