Egyik délután Gréti elvonult a szobájába és hosszú ideig elő sem jött. Nem is volt ebben semmi különös, mert mostanában ügyesen elfoglalja magát, ha itthon tanítok. Igen ám, de amikor előkerült, kiderült, hogy megtalálta a filctollakat, és boldogan mutatta az elkészült alkotásokat. Lerajzolta Apát, Anyát, Grétit, Dórit, Nyihát és egy aligátort (?). (Remélem ez nem azt jelenti, hogy őket is családtagnak tekintjük?!) Természetesen közben a keze is csupa filctollas lett. Mivel egy sima szappanos kézmosás nem sokat javított a helyzeten, megkérdeztem tőle, hogy hogyan lett ilyen koszos a keze is. Gréti kicsit sértődötten, szinte már kioktatóan a következőt válaszolta:
„Anya! Én művész vagyok, és a művészeknek piszkos lesz a keze rajzolás közben!”