Gyors és rövid leszek, mert az új, egyelőre működő napirendről, az általános vezérelvekről, tapasztalatokról, a gondolat erejéről stb. Ildi fog majd írni hosszabban valamikor a héten.
Elég annyi, hogy a ma délutáni kimoccanás (Attisékhoz látogattunk), Dodó kihagyott déli alvása ellenére, ma is 21 óra 01 perckor már mindkét lurkó alszik.
Hazaérve délután, cipőjét levetve Grétink:
– Jaaajj, de nagyon fáj a zoknim! (Kb. begyűrödhetett a zokni a cipőjében) Pár percre rá Dodó épp ébredezve, kiterülve feküdt a nappaliban a kanapén. A mellette elszaladó Gréti kedveskedve odaszólt neki:
– Szia! Hogy vagy te kis Szőrfazék?! 🙂
Szóval Dodó, azaz Szőrfazék jól van. Messze többet alszik mint anno Gréti. Legalábbis az én emlékeim szerint. Eszik is rendesen. Így nem csoda, hogy az esti mérlegelés újabb 16 dkg gyarapodást mutatott erre a hétre. Miss Szőrfazék, vagy ahogy én hívom Minipuszifelület 3950 gramm.
20 óra 48 perc – A lányok a helyükön. Csend van. Ujjé! 😀
Ma először hosszabb időre kiruccantunk Dodóval. Kellett már egy kis levegőváltozás mind a négyünknek. Domaszéken minden adott volt a felfrissüléshez. A mama csodás 4 fogásos ebéddel várt bennünket. Nagy séták a kertben, a tyúkudvarban, a szokásos lólátogatás, hintázás, mászókázás és amint az mindjárt látszik majd, fotózás is volt rendesen.
De előbb egy kis szösszenet Ilditől és Grétitől. A lovakhoz indultunk át egy kis fonnyadt almával felszerelkezve. Tudni kell, hogy a háztól kilépve az útra a vele párhuzamos következő bekötő úton laknak a pacik. A két út között télen szántás volt, akkor ott jártunk át, most búza és lóhere növöget. A mama előre felkészített bennünket, ha nem akarunk kerülni, akkor a két vetemény között a barázdán esetleg át tudunk menni a lovakhoz. Ezt Ildi és Gréti is hallotta, mint kiderült csak elvileg, vagy részben… Na megindultunk. Átadva az irányítást a kapuhoz érve/kilépve csak annyit kérdeztem: – Merre megyünk? Kerülünk? – Apa én itt a füvön is át tudok menni! – Lendítette kezét előre a 20-30 centis búzára mutatva városi kislányom. Mosolyogva 🙂 próbáltam helyre tenni a dolgokat:
– Gréti, az nem fű! Az a szomszéd búzája és azt nem szabad letaposnunk… – Ekkor jött Ildi kiegészítése: – Gréti van itt egy borozda, majd azon átmegyünk… 🙂 Ezen már majdnem leültem nevettemben. Miután nevetve tisztáztuk, hogy kocsma egyáltalán nincs a láthatáron végül a barázdán közelítettük meg a lovakat…
Szabad találgatni, hogy Ildinek miért jutott eszébe éppen ez a szó! 🙂
Ma voltunk Dóri anyakönyvéért. Ezzel minden együtt van, hogy végre érezzük a szociális juttatások pénztárcaduzzasztó hatását. Papírpipa!
Gréti persze indulás után 10 perccel éhes lett, így hazafelé piacoztunk egyet. Gyümölcs, palacsinta, süti, asztorlógiai sorsjegy meg volt. Délben, hát mindenki kapart. Nem sok eredménnyel… Az asztrológiában kevésbé jártas Gréti mikor osztotta a sorsjegyeket, az Ildinek és Dórinak szánt kost némileg lekecskézte. Így legalább egy jót nevettünk. Ez persze nem volt elég. Délután pulmonológia. (Erről csak annyit, hogy időpontra mentünk ezúttal a 75 perc várakozás helyett 45-öt vártunk a nyilvánvaló diagnózisra. TY magyar egészségügy!) Utána viszont annyira jó kedvünk lett, hogy költöttünk kicsit a halakra, majd a mamát átkísérve a Tiszán fagyiztunk egyet. Gréti egy bennfentes vigyorával pózol a képeken. 🙂 Mivel reggel 5.45-kor ébresztette a mamát, délután pedig nem aludt estig George, a majom tartotta benne a lelket. 19.45-kor Gréti már horpasztott…
Nem úgy az új-lány prototípus: Dódi-Bodi. Napközben ő ugye pihen. Érdekes akkor bírja a vízszintest, de este kinyílnak a kis csipái és hajnalig kaszinózna valaki kezében (mama szerint fáj a dereka ezért kell felvenni). Ma este a fürdetés már viszonylag korán 18.45-kor megejtettük nyilvánvaló taktikai okokból. (Hamarabb fürdünk, hamarabb eszünk, hamarabb fekszünk…). Nos, ez sem jött be. Dodó azóta is többnyire Ildi kezében múlatta az időt. Ha nem ott, akkor az enyémben. A kiságy közelében (még ha alszik is) pár percen belül szirénaüzemmódban háborodik fel a szülői eljárás miatt. 22:52: most rakta be Ildi a kiságyba, úgy hogy eltelt 3 perc és semmi nyüszögés…
UPDATE: Ildi fogat már nem tudott mosni… Dódi 7 percnél észlelte sanyarú sorsát a kiágyban. Pedig még az anyaméhet elektroakusztikusan moduláló macit is beszereltem az ágyába. Hiába ez a kiscsaj észreveszi mikor hol van. Már most környezettudatos!
Ma van Dóri két hete itthon. Mérlegeltünk. Az igény szerinti (csak) szoptatás heti eredménye: +19 dkg . Ez most már 49 dkg a hazatérés óta. Mit mondjak örülünk, kerekedik a gyerek. Nő a puszifelület! 🙂
Ma délután megtettük az első lépéseket a nagyvilágban. Dóri első sétája a „kis kör” volt, amely a pékség, gyógyszertár, SPAR túrát jelenti. Ez kemény másfél kilométer lehet oda-vissza, de nekünk sikerült több, mint egy óra alatt teljesíteni. Persze ez amiatt is történhetett, mert fotózgattunk. Megörökítettük végre a fekete rigókat is, akik miatt reggelente rendszerint egyre később szoktunk Grétivel az oviba érni. Dorci átaludta a sétát, hangját sem lehetett hallani. El is felejtettük őt odakint fotózni. Az egyetlen bizonyítékunk, hogy velünk volt: a babakocsi a képeken. 🙂 Itthon persze azonnal feléledt, evett majd a szokásos tejkómába zuhant. Erről is van pár képünk: ITT.
Csak rövid összefoglaló, mert fáradt is vagyok (bár fogadkoztam, csak sikerült ma is este 6-kor hazaérni a melóból), s rövidesen kezdődik a BL Bayern München – Real Madrid összecsapás. Az meg még félálomban is kötelező. Ha a gyerkőcök pianóban lesznek, akkor Ildivel közösen nézzük egy-egy söröcske kíséretében. (Ildié persze alkoholmentes.) „Összefoglaló – Az első hét” bővebben
Este amíg Dodó öltözött Ildivel a matracra feküdtem. Kisvártatva jött Gé befészkelte magát a hasamra.(Eljátszva az előtte mesélt Anna, Peti, Gergős mesét): – Apa, beszélgessünk!
– OK… Örülök Grétus, hogy eljöttél velem a SPAR-ba délután… Erre Gréti bújva, kedveskedve: – És te meg borotválkozzál meg, te szúrós alak!
Ma este hatra értem haza. Fárasztó nap után, egy ballagási próba és Dodó zárójelentésének megszerzése húzta keresztül az eredeti programot. Az utóbbi egy kicsit vicces volt. A klinikára érve irány az első emeleti gyermekágyas osztály. Csapóajtón bemenni ugye nem lehet, ez 93-as betűmérettel jól láthatóan ki is van írva. Számomra a szabály az szabály, és egyébként sem mertem volna megkockáztatni a belépést, mert még élénken él bennem a négy évvel ezelőtti emlék, amikor Ildi és Gréti hazaköltöztetésekor ugyan engedéllyel léptem be, ám egy Ursula típusú, pattogó hangú nővérke jól leteremtett mi dolgom arra… Amúgy nem stresszeltem, mert Ildi mondta, hogy a csengőt kell megnyomni. Szóval volt egy jó tervem. Kb. addig amíg oda nem értem. Csengő ugyanis nem volt. Azaz volt, de a másik oldalra, a szülészetre. Azt pedig már megnyomtuk egy hete és nem éreztem magamban elég erőt, hogy magyarázkodjak egy szülésznőnek. Sejtettem a körülbelüli válaszát. Amúgy is meleg volt, kicsit leizzadtam. Nulla forgalom a szinten, szóval elképzeltem magam, ahogy este 9-kor egy frissen szült asszonykát átkísérő szülésznőre bízom Dodó zárójának felkutatását. Tovább izzadtam. Telefonos segítséget kértem. Előbb Ilditől, s mire felhívtam eszembe jutott, hogy a portás lesz az én emberem. Így is lett. Egy nagyon rendes férfitársam ült a kapunál. Kívánságomat előadva, ő azonnal tárcsázott a belső vonalon, majd határozottan kérte, hogy hozzák ki nekem a csapóajtóhoz a zárójelentést. Köszönet érte!
Itthon szerencsére minden a legjobban alakult. Erről többször is meggyőződtem a nap folyamán amikor Ildivel telefonon beszéltünk, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen jól ellesznek minden segítség nélkül. Mikor hazaértem a nyugalom szigetére cseppentem. Gégé már a kádban játszott (ja igaz ő pár percig egy kicsit mufurc volt, de aztán világbéke lett), Dodó a nappaliban a fotelben kiterülve horpasztott, Ildi pedig szuperanya üzemmódban vidáman tett-vett. Mint kiderült Gréti egy igazi segítség. Dodó pedig egyelőre egy mintagyerek (ha elég gyorsan kapja a kaját). Alább a képes bizonyíték (fürdetés után Gréti besegített a lemerült apának a kesztyű felhúzásában). Ma végre éjfél előtt ágyba fogunk kerülni. Hurrá!
UPDATE:Közben Dodó felkelt még egy kicsit. Épp akkor mikor Ildi lefeküdt aludni, én pedig leütöttem az utolsó billentyűt a fenti bejegyzésben. Első körben rottyantott egyet a háta közepéig, majd mint aki jól végezte dolgát és egyébként valami hasznosat is akar tenni ha már ébren van, behisztizte magát az alatt a 2 perc alatt míg rájöttünk éhes és megkapta a tejet. Ravasz. 🙂
Reggeli lazulás, védőnő, suli, déli pihenő, Tesco, doktornő, esti stratégia.
Grétivel a Tescoban a babaosztályon ügyintéztünk. Az egyik sor végén megláttam egy könyvet:
– Nézd Gréti egy Desmond Morris könyv! – kiáltottam fel magamról megfeledkezve. Erre Gréti:
– Apa ki az a Teszkó Dorisz?
Most este 10 múlt. Elaludt a 18 éven aluli részleg. Rövid leszek.
Reggel Grétus visszajött Szentesről, s nagyon kiváncsian várta a tesót. Dóri dél körül ért haza. Nagyszülői kísérettel foglalta el budoárját. Gé egyelőre nagy örömmel figyeli, kíséri mindenhová. Egyre több a simogatás és a komment Gréti részéről… Ez jó!
Koradélutánig gyorsan eltelt az idő. Mikor a nagyszülők hazatértek, gyors ebéd és alvás következett. Ébredés után kezdtünk el Ildivel morfondírozni, hogyan is fog kinézni a nap vége (vacsi-fürdés-altatás) két gyerekkel. Úgy döntöttünk hagyunk mindent a maga medrében folyni. Gréti ugye adott: 6.20-tól mese és vacsi, vagy előtte fürdik, vagy utána, Dodónak este 6 után, majd 9-kor következett étkezés, ezek voltak a támpontok amiből kiindultunk. Gondoltuk Gréti fél 8-kor, Dodó 8-kor ébredés után fürdik majd, Gréti ezután ágyba kerül, míg Dodónak 9-kor evés, majd alvás. Szóval csak lestük a fejleményeket. Hááát, mondjuk úgy majdnem bejött. Kicsit csúsztunk, mert Dóri ezúttal tovább aludt, csak fél 9-kor ébredt. És közben az is kiderült Gréti nem fog csak úgy egyszerűen lefeküdni és várni még Dodó és Ildi aludni térnek. Hosszú esti mese után még játszott, majd mikor fáradt lett Ildit szerette volna, aki akkor még Dórizott. Volt egy kis duzzogás, hogy Ildi nem tudott menni, így nekem cserébe be kellett mennem és a karjaimban aludt el. Egyelőre nincs konklúzió. Holnap újra próbálkozunk… 🙂
Közben elmúlt fél 12, Dóri mozgolódott. Visszaaltatás, ám negyed óra múlva újra felébredt. Tejmelegítés, láncetetés első felvonás meg volt…
