Néhány publikus mondat a tegnap estéről.
Attis, Balázs, Doki, Peti, Sanya, Tamás, Tibi és én voltunk azok a herok, akik végül Dóri születése és a tejfakasztás alkalmából iszogattunk kicsit családom egészségére. Kisebb viharral, szakadó esővel és némi késéssel indult a buli, de ez egyáltalán nem ártott. A belépő WD (Welcome Drink) finom körte pálinka volt, mely gyorsan az egekbe emelte a bulit. Ez azt jelenti, hogy a szinte egy időpontban érkező Attissal és Tamással welcomeoztunk először, majd természetesen a következő hero érkezésekor újra koccintottunk. Az érkező egy teljes, majd dupla WD-vel, mi a felével. És így tovább. A hangulat hamarosan annyira jól alakult, hogy a pizzafutár érkezésekor már nem kellett az eleinte óvatoskodó barátaimat pohárra hívni. 🙂
Idővel rátértünk a sárgabarack pálinkára, majd a szilvóriummal vittük be a napi vitamint. Mellé gyönyörű, gyümölcsös borokat ittunk kísérőként a Dobosi pincészettől, Szászi Endrétől, egy Szent-György hegyi pincétől, és Bock Józsi bácsitól. Hajnal kettőig sokszor hangzott el a jelmondatunk: Egy mindenkiért, mindenki a tejért! Később kicsit belassultunk, idővel már csak szórványos koccintások zaja és néhány horkantás zavarta meg a zenében elrévedő, sztorizgatás. Nem teljesen emlékszem, így a reggel világosban elhangzott sápadt beszámolók alapján nyolcunkból hárman-négyen teljes áldozatot mutattak be a szent köpőcsésze előtt. Ők nem csak a szívüket tették ki teljesen a családomért… 🙂
Most néhány perce ébredve itt bolyongok a nappali és a konyha romjai fölött. Látom a feladat ugyan adott, de határozott elégedettség tölt el ha szétnézek. EZ FÉRFI MUNKA VOLT! KÖSZÖNET ÉRTE FIÚK!
