Dodó a hányás-hasmenés közepette kihagyta a cumit. Ildi addig ügyeskedett mondván: amíg Dóri meg nem gyógyult, nem kell a cumi, hogy egy hétig tényleg nem kellett a segédeszköz. Ám Dóri sem most jött a falvédőről, kérdezősködött, így várható volt előbb-utóbb gyógyulttá kell nyilvánítani. Na ekkor, konkrétan tegnap lépett akcióba a cumitündér. Jól ellopta Dodó utolsó cumiját, és különböző meglepetésekkel igyekezett feledtetni a féltett kincs hiányát. Az alábbi kép alapján úgy tűnik Doca jól járt…
Tavaszi egyveleg
Hogy ne csak mindig kép kerüljön fel, összeraktam gyorsan egy kis április-májusi, albérletes videómontázst a lurkókról. Elég felemás a felvételek minősége, mert kamera és telefon vegyesen adták a nyersanyagot, de a lényeg talán így is átjön…
Hídivásár, never more…
Az ígéretekkel ellentétben szép idő volt ma. Mi mást tehettünk volna, családilag áldoztunk egyet a „panem et circenses” oltárán.
A hídivásár évek óta (el)kerülendő program volt számunkra. Ma mégis neki rugaszkodtunk három gyerkőccel. A Tisza parton a pletykákkal ellentétben az új sétányt nem adták át, jól kiszúrtak velünk. Ákos szobrához a zarándoklatot így kihagytuk, nem mintha előzőleg programlistába tettük volna. A nap sütött, meleg volt. A szél (már ahol) fújt, hideg volt. A tömeg hömpölygött, nem lehetett odaférni, nem lehetett haladni. Az árusok portékái szépek voltak, és teljesen haszontalanok. Meséljek még róla? 🙂
Grétinek mondtam olyat is, hogy jól nézzen szét, mert legközelebb lehet csak akkor jövünk majd, mikor neki lesz gyermeke. 🙂
A gyerekek a fentiektől függetlenül persze jól érezték magukat, s nyilván ez számít. A feelingre rásegített a házi limonádé, a főtt kukorica és a tavaszi nyalóka.
Köszönjük hát a cirkuszt!
Szuperapák
A probiotikumról..
Egy tényleg hasznos cikk a probiotikumokról. Valami hasonló véleményt Gréti kezelőorvosa is megosztott velünk a gyermekkórházban.