Lóci és a fűnyíró
Büszkeségeink, a kitűnők…
Büszkeségünk, a balerina
Retrospektív: cukipofik
Éppen ma négy éve, hogy a cukipofik Domaszéken dolgoztak.
Szentesi menet
Pénteken nevelés nélküli munkanap, az ovi nem fogadóképes, nekem gyermekek után járó szabadság, alkalom. Indulunk családlátogatóba Szentesre, szigorúan csak busszal. Előtte, Lóci kérése szerint, kényelmesen Mars térre, trolival. Aztán nagy öröm: a 20 perc várakozás közben két tucat busz érkezése és indulása, a minimum. A megállókat számoljuk, és hogy ki, honnan, hová. Ámulunk. A mi buszunk késve indul, de légkondis. Magasra ülünk, Lóci szétlát a buszban, kilát az ablakon, sok a kérdés. Az út 1 óra 50 perc, utána 45 perc séta Szentesen. Nincs türelmetlenség, jégkrém van, meg kacsák és teknős a Kurcán. Bogyesz szó nélkül buszozik és menetel. Kisfiam elégedett.
