Nagyon szeretem a különleges kirakókat. Ani erre emlékezve vasárnap meglepett a születésnapomra eggyel. Ennek a darabnak a különlegessége az, hogy azt kell kirakni, amit képen található egyik szereplő lát. Vagyis teljesen lesz a végeredmény, mint ami a dobozon szerepel. Ez egy 1000 darabos kirakó esetén azért kicsit megemeli a nehézségi szintet. 🙂 Aznap este, miután lefektettem a lányokat, az éppen nálunk vendégeskedő Sanyával nekiálltunk kirakózni. Egész jól haladtunk, így csak két további éjszakára volt szükségem, hogy elkészüljön a mű.
Az oviban pénteken megünnepeltük az anyák napját. Tavaly gyakorlatilag a második percben elsírtam magam, és onnantól kezdve Gégé képtelen volt abbahagyni a sírást. Mondjuk 4 héttel a szülés után talán még belefér, vagy legalábbis ráfoghattam a hormonokra. Idén viszont már nem volt mentségem, szóval nagyon készültünk Grétivel. Büszke is vagyok magunkra, mert nagyon jó hangulatban telt az ünnepség: volt közös játék, meseelőadás és persze az elmaradhatatlan megható versek.
És ráadásnak még néhány kép a két Mancikáról.