Végre eljutottam odáig, hogy írjak az elmúlt időszakról. A terv az volt, hogy az első hónapról írok egy összefoglalót, de némi homok került a gépezetbe. Legalábbis az első növekedési ugrás rendesen bezavart a jól bevált napirendünkbe. De örömmel jelentem, hogy túl vagyunk rajta! 3 nap kevés alvás és állandó éhenhalás után – köszönhetően a gyakori evésnek (2-2,5 óránkénti szoptatás sebes mellbimbóval), napi 1-2 doboz alkoholmentes sörnek és a homeopátiának (urtica urens) – magasabb szintre léptünk. Ezt jelzi az is, hogy tegnap éjszaka Dóri 3/4 kilenctől 3/4 ötig aludt, azaz hivatalosan is kijelenthetjük, hogy átaludta az éjszakát! 🙂 Reméljük Dódó megtartja ezt a jó szokását. Erre pedig minden esély megvan, hiszen ezt a pár napot megelőzően is csak fél 4 körül kelt fel hajnalban enni. (Csak összehasonlításképpen: Gréti elmúlt 11 hónapos, amikor először átaludta az éjszakát!) „Első hónap – összefoglaló” bővebben
Gréti rajzol
Egyik délután Gréti elvonult a szobájába és hosszú ideig elő sem jött. Nem is volt ebben semmi különös, mert mostanában ügyesen elfoglalja magát, ha itthon tanítok. Igen ám, de amikor előkerült, kiderült, hogy megtalálta a filctollakat, és boldogan mutatta az elkészült alkotásokat. Lerajzolta Apát, Anyát, Grétit, Dórit, Nyihát és egy aligátort (?). (Remélem ez nem azt jelenti, hogy őket is családtagnak tekintjük?!) Természetesen közben a keze is csupa filctollas lett. Mivel egy sima szappanos kézmosás nem sokat javított a helyzeten, megkérdeztem tőle, hogy hogyan lett ilyen koszos a keze is. Gréti kicsit sértődötten, szinte már kioktatóan a következőt válaszolta:
„Anya! Én művész vagyok, és a művészeknek piszkos lesz a keze rajzolás közben!”
Gréti szeretetmegnyilvánulása
„Anya, szeretlek téged, Apát és a kis bébiszittert a hasadban!”
Csajos Gréti és a szabályok
Gréti viselkedésében egyre gyakrabban megfigyelhetőek olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy ő ízig-vérig csaj. Ilyenekre gondolok, mint például, hogy fiús színű ruhákat egyre ritkábban hajlandó felvenni, a kedvenc színe mi más is lehetne, mint a rózsaszín, illetve, hogy azóta nincs hiszti az esti fogmosásnál, mióta rózsaszín (mi más?) hercegnős fogmosó pohara van. Az egyik este fésülködés után pedig még közölte is, hogy „most már olyan hölgyies vagyok!”
Grétinek alvás előtt először könyvből mesélek, majd már sötétben jön egy kis simogatás vagy hátmasszír, közben pedig a Bóbita és a Sün Balázs. Utána pedig az alvás. Egyik alkalommal a Sün Balázs után bűnbánó hangon közölte velem, hogy „Anya, tudom, hogy nem szabályos, de szomjas vagyok, kimehetnék inni?” Hát lehet egy ilyen kérésre nemet mondani?
Gréti és a virgács
Grétinek az utóbbi időben meglehetősen szelektív a hallása: konkrétan gyakran meg sem hallja, ha kérek tőle valamit. Ebből pedig mostanában elég csúnya konfliktusaink adódnak. Ezért miután hétfő este kipucoltuk a csizmákat, Imi leült vele beszélgetni arról, hogy a nem szófogadó gyerekeknek a Mikulás virgácsot is szokott vinni. Erre Gréti reakciója:
„Nem baj, én örülök a virgácsnak, mert az fa, és azt el lehet ültetni, locsolni, gondozni…”
Másnap reggel valóban talált a csizmájában jó szúrós virgácsot. Óvodában menet még elmélkedett róla egy kicsit:
„Remélem jövőre nem kapok virgácsot a Mikulástól. De ha kapok, akkor az remélem nem lesz ilyen tüskés!”
Gréti és a becézés
Gréti néha érdekesen próbálja meg felhívni a figyelmet magára:
„Idefigyelj Anya, öreg haver!”
Gréti és a rend
„Anya, nagy baj lenne, ha vacsora után segítenék összepakolni?”
Történelmi esemény: 2011. október 27.
Hát, ezt is megértük!
Gréti több, mint egy éve jár már oviba, de nagyon hosszú ideig minden reggel elhangozott az ominózus mondat: „Nem akarok oviba menni!” Az utóbbi időben már csak szimplán tudomásul vette, hogy menni kell és kész, de hiányzott a kitörő lelkesedés belőle. Egyik este két alkalommal is folyós kaki jött a lányból, ezért lepődtem meg a reakcióján. Ugyanis miután megtudta, hogy másnap nem megy oviba, a válasz nem a szokásos: „de jó, szabadnapot kaptam”! volt, hanem sírva, igazi könnyeket hullatva (!) mondta, hogy ő jól van és másnap menni akar az óvodába, mert találkozni szeretne Éva óvónénivel.
A megoldás az lett, hogy másnap délelőtt és délután is az ovi felé kanyarodtunk, hogy mindkét óvónéninek tudjunk köszönni a kerítésen keresztül. És, hogy persze Grétinek legyen igaza, legközelebb két nap múlva préselt ki magából megemésztett ételt.
Gréti megmondja a véleményét…
az alvásról:
„Nem szeretem az alvást, mert az olyan sokáig tart!”
a főztömről:
„Anya, megpróbálhatnál te is olyan finomakat főzni, mint az oviban!”
Gréti, a dézsa és a haj…
Gréti idézetek az elmúlt napokból:
Régen olyan rossznak éreztem a pakolást, de most olyan jóóó! – Meglátjuk meddig tart a lelkesedés. 🙂
Anya: Gréti, ezeket a bogyókat (homeopátiás bogyók) sokáig kell szopogatni. akkor jobban hatnak.
Gréti: Szerintem a vezérbogyó lecsúszott a torkomon, a többiek meg utánamentek.
Úgy lóg a szemembe a hajam, mintha dézsából öntötték volna ide…
