Hídivásár, never more…

Az ígéretekkel ellentétben szép idő volt ma. Mi mást tehettünk volna, családilag áldoztunk egyet a „panem et circenses” oltárán.

A hídivásár évek óta (el)kerülendő program volt számunkra. Ma mégis neki rugaszkodtunk három gyerkőccel. A Tisza parton a pletykákkal ellentétben az új sétányt nem adták át, jól kiszúrtak velünk. Ákos szobrához a zarándoklatot így kihagytuk, nem mintha előzőleg programlistába tettük volna. A nap sütött, meleg volt. A szél (már ahol) fújt, hideg volt. A tömeg hömpölygött, nem lehetett odaférni, nem lehetett haladni. Az árusok portékái szépek voltak, és teljesen haszontalanok. Meséljek még róla? 🙂
Grétinek mondtam olyat is, hogy jól nézzen szét, mert legközelebb lehet csak akkor jövünk majd, mikor neki lesz gyermeke. 🙂

A gyerekek a fentiektől függetlenül persze jól érezték magukat, s nyilván ez számít. A feelingre rásegített a házi limonádé, a főtt kukorica és a tavaszi nyalóka.

Köszönjük hát a cirkuszt!

A túlparton, a ligetben fogyasztották el a lányok a hídon szerzett elemózsiát.
Hazaértünk végre. Többek között ennek köszönhető az Ildi arcán látható lelkesedés.

Reggeli a Marson

Lángos és palacsinta reggeli. Az első közös piacozás ötösben. Dodó szerint nagyon jó kis reggeli volt ez.

Rajz és 3D

Dodó ugyan még nem tudja rendesen fogni az íróeszközöket, de ma reggel ilyen napocskákkal lepett meg bennünket a kis, 3 éves csipi...
Gégé ma átesett a 3D-s mozi tűzkeresztségen. Megnéztük a 7. törpét, ami egy érdekes átirata volt a Csipkerózsikának, benne a 7 törpével, Hófehérkével stb... Meglepően jó volt, maga a 3D élmény (sokat fejlődött) és a sztori is

Életkép: Gréti, Dóri és a titoktartás

Gréti nagyon készül, hogy meglepjük Ildit anyák napján. Miközben az esemény (Gréti szerint)  szupertitkos, Gréti minden nap a többiek jelenlétében sugdolódzik. Hogy ennek véget vessek tegnap még délután javasoltam Grétinek, hogy fürdés közben majd jól átbeszéljük a hétvégi programot. Eljött a fürdetés ideje, Dóri jó szokásához híven ebből is „ki fürdik elsőnek” versenyt csinált, mert nem akart lemaradni Gégé mögött. Egyébként is megcsúsztunk a szokásos programhoz képest, haladni kellett volna a fürdetéssel, sem Ildi, sem én nem mondtuk Dórinak, hogy lassítson. Persze ez Grétinek nem tetszett, ekkor indult a következő párbeszéd:
Aaapa, de Dóóóri ki fog mindent locsogni anyának!
– Doci, te szoktál locsogni? –
Kérdeztem Dórit, aki akkor már pucéran, a klumpájában ugrálva dobogott ki a nappalin keresztül a fürdőszobába (nehogy Lóránd aludni tudjon). Kérdésemre Dóri befékezett, és a szokásos, huncut tekintetével felnézett:
Mit?… Locsolni? (sakk-matt. 🙂 )
Kicsivel később immár a  fürdőszobában, a durci Gréti még egyszer próbára tette Dodót, persze rosszul kérdezett:
Dóóóri, amit apával beszélünk nem mesélheted el anyának, titok. Elmondod neki?
Dóri hanyag eleganciával: – I-geen. 🙂
Gréti dühösen: – Aaapa, kikészít ez a kis… 🙂