Délután Domán
Mérlegelés 5.0
Dóri ma fürdés előtt 4400 grammal mérlegelt. Ezzel újabb 15 dekát épített magára. Az én megítélésem szerint két testrésze fejlődik igen látványosan: a pocakja és a pofija. Képek legközelebb, addig is van grafikon. 🙂
Első hónap – összefoglaló
Végre eljutottam odáig, hogy írjak az elmúlt időszakról. A terv az volt, hogy az első hónapról írok egy összefoglalót, de némi homok került a gépezetbe. Legalábbis az első növekedési ugrás rendesen bezavart a jól bevált napirendünkbe. De örömmel jelentem, hogy túl vagyunk rajta! 3 nap kevés alvás és állandó éhenhalás után – köszönhetően a gyakori evésnek (2-2,5 óránkénti szoptatás sebes mellbimbóval), napi 1-2 doboz alkoholmentes sörnek és a homeopátiának (urtica urens) – magasabb szintre léptünk. Ezt jelzi az is, hogy tegnap éjszaka Dóri 3/4 kilenctől 3/4 ötig aludt, azaz hivatalosan is kijelenthetjük, hogy átaludta az éjszakát! 🙂 Reméljük Dódó megtartja ezt a jó szokását. Erre pedig minden esély megvan, hiszen ezt a pár napot megelőzően is csak fél 4 körül kelt fel hajnalban enni. (Csak összehasonlításképpen: Gréti elmúlt 11 hónapos, amikor először átaludta az éjszakát!) „Első hónap – összefoglaló” bővebben
Pepe szülinapja, Dodó mérlegelt
Röszkén jártunk vasárnap, Kaszás Petra Bori második születésnapját ünnepeltük. Még egyszer boldog szülinapot Pepének! 🙂
Ugyan a fényképezőgép a suliban maradt, néhány képet azért telefonnal is készítettem. KÉPEK ITT!
Dodó ma volt az egy hónapos kontrollon. Erről majd Ildi ír bővebben…
Adatok: 54 cm, az esti mérlegelés szerint pedig 4250 gramm, tehát az elmúlt héten újabb 30 dekát sikerült magára tuszkolni Dórinak.
Anyák és mamák napja
Az utóbbi napok 14-16 óra melójának köszönhetően igazából csak egy dolog van amiről be tudok számolni első kézből. Ballagás PIPA.
Ellenben kaptam némi archiválandó anyagot az anyák napjáról. Íme a képek, alább a hang:
Plusz egy ráadás: Gréti Lámpaverse, ő írta… 🙂 Simán elsőre elhadarta így, aztán a függönyversnél már rötyögésbe fulladt az egész…
Sapkapróba
A héten úgy se nagyon lesz már időm írni, szóval sapkatéma.
A fejemre tettem délben a párnát. Gréti épp ebédelt.
– Gréti mit szólsz a sapkámhoz? – Gréti odapillant:
– Téli? 🙂
(fotók lentebb)
Desszert. Gréti elmélkedik:
– Anya én nem szeretem az édességet. Csak azért eszem, hogy ti ne legyetek szomorúak. 🙂 (Ki hiszi ezt el Grétinek?)
Délelőtti énekóra
Előadó, sztárvendég: Gréti
Hallgatóság, zsűri: Dóri
Szőrfazék + 16 dkg
Gyors és rövid leszek, mert az új, egyelőre működő napirendről, az általános vezérelvekről, tapasztalatokról, a gondolat erejéről stb. Ildi fog majd írni hosszabban valamikor a héten.
Elég annyi, hogy a ma délutáni kimoccanás (Attisékhoz látogattunk), Dodó kihagyott déli alvása ellenére, ma is 21 óra 01 perckor már mindkét lurkó alszik.
Hazaérve délután, cipőjét levetve Grétink:
– Jaaajj, de nagyon fáj a zoknim! (Kb. begyűrödhetett a zokni a cipőjében)
Pár percre rá Dodó épp ébredezve, kiterülve feküdt a nappaliban a kanapén. A mellette elszaladó Gréti kedveskedve odaszólt neki:
– Szia! Hogy vagy te kis Szőrfazék?! 🙂
Szóval Dodó, azaz Szőrfazék jól van. Messze többet alszik mint anno Gréti. Legalábbis az én emlékeim szerint. Eszik is rendesen. Így nem csoda, hogy az esti mérlegelés újabb 16 dkg gyarapodást mutatott erre a hétre. Miss Szőrfazék, vagy ahogy én hívom Minipuszifelület 3950 gramm.
Egy nap Domaszéken – fű, búza, borozda
20 óra 48 perc – A lányok a helyükön. Csend van. Ujjé! 😀
Ma először hosszabb időre kiruccantunk Dodóval. Kellett már egy kis levegőváltozás mind a négyünknek. Domaszéken minden adott volt a felfrissüléshez. A mama csodás 4 fogásos ebéddel várt bennünket. Nagy séták a kertben, a tyúkudvarban, a szokásos lólátogatás, hintázás, mászókázás és amint az mindjárt látszik majd, fotózás is volt rendesen.
De előbb egy kis szösszenet Ilditől és Grétitől. A lovakhoz indultunk át egy kis fonnyadt almával felszerelkezve. Tudni kell, hogy a háztól kilépve az útra a vele párhuzamos következő bekötő úton laknak a pacik. A két út között télen szántás volt, akkor ott jártunk át, most búza és lóhere növöget. A mama előre felkészített bennünket, ha nem akarunk kerülni, akkor a két vetemény között a barázdán esetleg át tudunk menni a lovakhoz. Ezt Ildi és Gréti is hallotta, mint kiderült csak elvileg, vagy részben… Na megindultunk. Átadva az irányítást a kapuhoz érve/kilépve csak annyit kérdeztem: – Merre megyünk? Kerülünk?
– Apa én itt a füvön is át tudok menni! – Lendítette kezét előre a 20-30 centis búzára mutatva városi kislányom. Mosolyogva 🙂 próbáltam helyre tenni a dolgokat:
– Gréti, az nem fű! Az a szomszéd búzája és azt nem szabad letaposnunk… – Ekkor jött Ildi kiegészítése:
– Gréti van itt egy borozda, majd azon átmegyünk… 🙂 Ezen már majdnem leültem nevettemben. Miután nevetve tisztáztuk, hogy kocsma egyáltalán nincs a láthatáron végül a barázdán közelítettük meg a lovakat…
Szabad találgatni, hogy Ildinek miért jutott eszébe éppen ez a szó! 🙂
Néhány hétközbeni életképpel: KÉPEK ITT.
Tesók
