Reggel 6.45-kor léptünk le Krakkóban a buszról. Kb. 7 óra buszozás és totálkómázás után a friss, határozottan hűs levegő egyáltalán nem esett jól. A csomagokat megőrzőbe raktuk, majd nyakunkba vettük a várost. Mert ez volt a terv. Sok látnivalót kiszemeltünk magunknak, de konkrét sorrend, hogy mikor, mit, meg merre, na olyanunk nem volt. Úgy gondoltuk majd adja magát. A felhők, a hideg pára azonban szinte csontig hatolt. Ébredeztünk. Kávé kellene? Mi lesz így egész nap? „Retrospektív: Krakkó és a koncert” bővebben
A szupercsillagom
Amikor a szülők aggódnak, de lényegében tanácstalanok…
Amikor anya racionalizája a helyzetet, elmeséli a történeteket, majd próbálja nyugtatni apát, akinek egyébként is a töke tele van már, ez az utolsó cseppek egyike a pohárban…
Gréti születésnapja
Bármilyen hihetetlen 11 éves lett a nagylányom, és ez most már a képeken is látszik…
De aztán elfújja a gyertyákat egy szuszra és az álarc mögé pillanthatunk néhány másodpercre 😀
A létra hősei
Család és barátok
Sok minden belefér egy napba… 🙂
Demokrácia, tanulás és játék
In Klopp we trust
Alkalmazkodás…
Szerdán, mint egy átlagos hétvégi napon, kezdtük a reggelt. Gréti olvasott, Ildi a két kicsivel lenn volt a nappaliban, mesét néztek. Én a reggeli ébredés és első aznapi podcast hatása közepette támolyogtam le a nappaliba. Letelepedtem, mert az új (újra felfedezett és felújított), helyenként kifejezetten szórakoztató és vicces Mása és a medve című mese ment. Amint azonban a mesének, úgy a családi nyugalomnak is vége lett.
Dóri tovább nézte volna a tévében következő mesét (valami Barbit), ám Lóci a mostanában teljes családi körben népszerűvé vált Kung-fu pandát nézte volna. Ebből persze vita lett, és egyik gyerkőc sem engedett. Könnyen jött a megoldás, a tévét kikapcsoltam, mert elkészült a reggeli, és Ildi épp asztalhoz hívta a csapatot. Valószínűleg azonban késve reagáltunk, mert Lóránd uraság dackorszakának és a lányoktól magas szinten elsajátított hisztiképességének minden rutinjával már behergelte magát.
– Tung-fu pandát, akajok nézni, mooost! – Ezt hajtogatva hergelte magát, és erről a meggyőződéséről a csendes rábeszéléstől az erélyesebb reggeli asztalhoz szólításig terjedő próbálkozásainknak esélye sem volt eltéríteni. Sőt, minden elejtett szó újabb olaj volt a tűzre…
Végül Ildi megunta és a mostanában hatásos „kiemelő” taktikánkat alkalmazta, azaz felvitte Lócit a gyerekszobába, és kérte, hogy akkor jöjjön elő, ha az értelmetlen hisztinek véget tudott vetni. Lóránd ezt felháborodva, koránt sem kicsi hangerővel, a fentebb idézett mondatot ropogtatva vette tudomásul. A szobaajtó ilyenkor nyitva marad, szóval lenn reggeli közben is hallhattuk a fiatal úr további, öncélú dühöngését, de immár elviselhető hangerővel.
5-10 perc telhetett el, Dóri már befejezte az evést, mikor Ildi a közben elcsendesült gyerekszoba felé vette az irányt. Lóránd ekkor már az előtte pár nappal összerakott autós játékokkal játszott. Amikor a belépő Ildit meglátta, a három és fél évének összes bölcsességét és cukiságát összeszedve, az anyai reakciót megelőzve kezdeményezett:
– Ugye milyen gyorsan megnyugodtam?
( Anya pedig elolvadt. ) 🙂
Google utca, Szeged
Tegnap az Agórába menet Ildi kérdezi:
– Az jó lesz, ha a Gogol utca felől rakunk ki?
Miközben válaszoltam, hallom hátul, ahogy az egyik lány fantáziája beindul:
– Nem is tudtam, hogy van olyan, hogy Google utca…
Hát ilyen, amikor az embernek „z” + „alfa” generációs gyermekei vannak. 🙂