Délután Domán
Pepe szülinapja, Dodó mérlegelt
Röszkén jártunk vasárnap, Kaszás Petra Bori második születésnapját ünnepeltük. Még egyszer boldog szülinapot Pepének! 🙂
Ugyan a fényképezőgép a suliban maradt, néhány képet azért telefonnal is készítettem. KÉPEK ITT!
Dodó ma volt az egy hónapos kontrollon. Erről majd Ildi ír bővebben…
Adatok: 54 cm, az esti mérlegelés szerint pedig 4250 gramm, tehát az elmúlt héten újabb 30 dekát sikerült magára tuszkolni Dórinak.
Egy nap Domaszéken – fű, búza, borozda
20 óra 48 perc – A lányok a helyükön. Csend van. Ujjé! 😀
Ma először hosszabb időre kiruccantunk Dodóval. Kellett már egy kis levegőváltozás mind a négyünknek. Domaszéken minden adott volt a felfrissüléshez. A mama csodás 4 fogásos ebéddel várt bennünket. Nagy séták a kertben, a tyúkudvarban, a szokásos lólátogatás, hintázás, mászókázás és amint az mindjárt látszik majd, fotózás is volt rendesen.
De előbb egy kis szösszenet Ilditől és Grétitől. A lovakhoz indultunk át egy kis fonnyadt almával felszerelkezve. Tudni kell, hogy a háztól kilépve az útra a vele párhuzamos következő bekötő úton laknak a pacik. A két út között télen szántás volt, akkor ott jártunk át, most búza és lóhere növöget. A mama előre felkészített bennünket, ha nem akarunk kerülni, akkor a két vetemény között a barázdán esetleg át tudunk menni a lovakhoz. Ezt Ildi és Gréti is hallotta, mint kiderült csak elvileg, vagy részben… Na megindultunk. Átadva az irányítást a kapuhoz érve/kilépve csak annyit kérdeztem: – Merre megyünk? Kerülünk?
– Apa én itt a füvön is át tudok menni! – Lendítette kezét előre a 20-30 centis búzára mutatva városi kislányom. Mosolyogva 🙂 próbáltam helyre tenni a dolgokat:
– Gréti, az nem fű! Az a szomszéd búzája és azt nem szabad letaposnunk… – Ekkor jött Ildi kiegészítése:
– Gréti van itt egy borozda, majd azon átmegyünk… 🙂 Ezen már majdnem leültem nevettemben. Miután nevetve tisztáztuk, hogy kocsma egyáltalán nincs a láthatáron végül a barázdán közelítettük meg a lovakat…
Szabad találgatni, hogy Ildinek miért jutott eszébe éppen ez a szó! 🙂
Néhány hétközbeni életképpel: KÉPEK ITT.
Papírpipa, pulmonológia, mérlegelés, fagyi, környezettudatosság
Ma voltunk Dóri anyakönyvéért. Ezzel minden együtt van, hogy végre érezzük a szociális juttatások pénztárcaduzzasztó hatását. Papírpipa!
Gréti persze indulás után 10 perccel éhes lett, így hazafelé piacoztunk egyet. Gyümölcs, palacsinta, süti, asztorlógiai sorsjegy meg volt. Délben, hát mindenki kapart. Nem sok eredménnyel… Az asztrológiában kevésbé jártas Gréti mikor osztotta a sorsjegyeket, az Ildinek és Dórinak szánt kost némileg lekecskézte. Így legalább egy jót nevettünk. Ez persze nem volt elég. Délután pulmonológia. (Erről csak annyit, hogy időpontra mentünk ezúttal a 75 perc várakozás helyett 45-öt vártunk a nyilvánvaló diagnózisra. TY magyar egészségügy!) Utána viszont annyira jó kedvünk lett, hogy költöttünk kicsit a halakra, majd a mamát átkísérve a Tiszán fagyiztunk egyet. Gréti egy bennfentes vigyorával pózol a képeken. 🙂 Mivel reggel 5.45-kor ébresztette a mamát, délután pedig nem aludt estig George, a majom tartotta benne a lelket. 19.45-kor Gréti már horpasztott…
Nem úgy az új-lány prototípus: Dódi-Bodi. Napközben ő ugye pihen. Érdekes akkor bírja a vízszintest, de este kinyílnak a kis csipái és hajnalig kaszinózna valaki kezében (mama szerint fáj a dereka ezért kell felvenni). Ma este a fürdetés már viszonylag korán 18.45-kor megejtettük nyilvánvaló taktikai okokból. (Hamarabb fürdünk, hamarabb eszünk, hamarabb fekszünk…). Nos, ez sem jött be. Dodó azóta is többnyire Ildi kezében múlatta az időt. Ha nem ott, akkor az enyémben. A kiságy közelében (még ha alszik is) pár percen belül szirénaüzemmódban háborodik fel a szülői eljárás miatt. 22:52: most rakta be Ildi a kiságyba, úgy hogy eltelt 3 perc és semmi nyüszögés…
UPDATE: Ildi fogat már nem tudott mosni… Dódi 7 percnél észlelte sanyarú sorsát a kiágyban. Pedig még az anyaméhet elektroakusztikusan moduláló macit is beszereltem az ágyába. Hiába ez a kiscsaj észreveszi mikor hol van. Már most környezettudatos!
Ma van Dóri két hete itthon. Mérlegeltünk. Az igény szerinti (csak) szoptatás heti eredménye: +19 dkg . Ez most már 49 dkg a hazatérés óta. Mit mondjak örülünk, kerekedik a gyerek. Nő a puszifelület! 🙂
- Az idei első fagyi…
- Gréti és az elégedettség
Dóri első sétája
Ma délután megtettük az első lépéseket a nagyvilágban. Dóri első sétája a „kis kör” volt, amely a pékség, gyógyszertár, SPAR túrát jelenti. Ez kemény másfél kilométer lehet oda-vissza, de nekünk sikerült több, mint egy óra alatt teljesíteni. Persze ez amiatt is történhetett, mert fotózgattunk. Megörökítettük végre a fekete rigókat is, akik miatt reggelente rendszerint egyre később szoktunk Grétivel az oviba érni. Dorci átaludta a sétát, hangját sem lehetett hallani. El is felejtettük őt odakint fotózni. Az egyetlen bizonyítékunk, hogy velünk volt: a babakocsi a képeken. 🙂 Itthon persze azonnal feléledt, evett majd a szokásos tejkómába zuhant. Erről is van pár képünk: ITT.
Összefoglaló – Az első hét
Csak rövid összefoglaló, mert fáradt is vagyok (bár fogadkoztam, csak sikerült ma is este 6-kor hazaérni a melóból), s rövidesen kezdődik a BL Bayern München – Real Madrid összecsapás. Az meg még félálomban is kötelező. Ha a gyerkőcök pianóban lesznek, akkor Ildivel közösen nézzük egy-egy söröcske kíséretében. (Ildié persze alkoholmentes.) „Összefoglaló – Az első hét” bővebben
Dóri itthon – Szülői értekezlet: a lestaktika
Most este 10 múlt. Elaludt a 18 éven aluli részleg. Rövid leszek.
Reggel Grétus visszajött Szentesről, s nagyon kiváncsian várta a tesót. Dóri dél körül ért haza. Nagyszülői kísérettel foglalta el budoárját. Gé egyelőre nagy örömmel figyeli, kíséri mindenhová. Egyre több a simogatás és a komment Gréti részéről… Ez jó!
Koradélutánig gyorsan eltelt az idő. Mikor a nagyszülők hazatértek, gyors ebéd és alvás következett. Ébredés után kezdtünk el Ildivel morfondírozni, hogyan is fog kinézni a nap vége (vacsi-fürdés-altatás) két gyerekkel. Úgy döntöttünk hagyunk mindent a maga medrében folyni. Gréti ugye adott: 6.20-tól mese és vacsi, vagy előtte fürdik, vagy utána, Dodónak este 6 után, majd 9-kor következett étkezés, ezek voltak a támpontok amiből kiindultunk. Gondoltuk Gréti fél 8-kor, Dodó 8-kor ébredés után fürdik majd, Gréti ezután ágyba kerül, míg Dodónak 9-kor evés, majd alvás. Szóval csak lestük a fejleményeket. Hááát, mondjuk úgy majdnem bejött. Kicsit csúsztunk, mert Dóri ezúttal tovább aludt, csak fél 9-kor ébredt. És közben az is kiderült Gréti nem fog csak úgy egyszerűen lefeküdni és várni még Dodó és Ildi aludni térnek. Hosszú esti mese után még játszott, majd mikor fáradt lett Ildit szerette volna, aki akkor még Dórizott. Volt egy kis duzzogás, hogy Ildi nem tudott menni, így nekem cserébe be kellett mennem és a karjaimban aludt el. Egyelőre nincs konklúzió. Holnap újra próbálkozunk… 🙂
Közben elmúlt fél 12, Dóri mozgolódott. Visszaaltatás, ám negyed óra múlva újra felébredt. Tejmelegítés, láncetetés első felvonás meg volt…
A fiúk kitettek magukért!
Néhány publikus mondat a tegnap estéről.
Attis, Balázs, Doki, Peti, Sanya, Tamás, Tibi és én voltunk azok a herok, akik végül Dóri születése és a tejfakasztás alkalmából iszogattunk kicsit családom egészségére. Kisebb viharral, szakadó esővel és némi késéssel indult a buli, de ez egyáltalán nem ártott. A belépő WD (Welcome Drink) finom körte pálinka volt, mely gyorsan az egekbe emelte a bulit. Ez azt jelenti, hogy a szinte egy időpontban érkező Attissal és Tamással welcomeoztunk először, majd természetesen a következő hero érkezésekor újra koccintottunk. Az érkező egy teljes, majd dupla WD-vel, mi a felével. És így tovább. A hangulat hamarosan annyira jól alakult, hogy a pizzafutár érkezésekor már nem kellett az eleinte óvatoskodó barátaimat pohárra hívni. 🙂
Idővel rátértünk a sárgabarack pálinkára, majd a szilvóriummal vittük be a napi vitamint. Mellé gyönyörű, gyümölcsös borokat ittunk kísérőként a Dobosi pincészettől, Szászi Endrétől, egy Szent-György hegyi pincétől, és Bock Józsi bácsitól. Hajnal kettőig sokszor hangzott el a jelmondatunk: Egy mindenkiért, mindenki a tejért! Később kicsit belassultunk, idővel már csak szórványos koccintások zaja és néhány horkantás zavarta meg a zenében elrévedő, sztorizgatás. Nem teljesen emlékszem, így a reggel világosban elhangzott sápadt beszámolók alapján nyolcunkból hárman-négyen teljes áldozatot mutattak be a szent köpőcsésze előtt. Ők nem csak a szívüket tették ki teljesen a családomért… 🙂
Most néhány perce ébredve itt bolyongok a nappali és a konyha romjai fölött. Látom a feladat ugyan adott, de határozott elégedettség tölt el ha szétnézek. EZ FÉRFI MUNKA VOLT! KÖSZÖNET ÉRTE FIÚK!
Mészáros Dóra
Most virradtunk víg órára,
Nagypénteknek hajnalára,
Örömünknek szép az oka,
Megszületett kicsi Dóra.
Dodónak by emeribucser
De még hogy! Huhúúúú, mint a karikacsapás. Nem gondoltam, volna, hogy húzzuk eddig, de Ildi megbeszélte Dodóval, hogy kb. most legyen szíves… Erre azért is volt szükség, mert egyrészt ugye betegeskedtünk a múlt héten, másrészt mostanra lenyugodtak a körülmények minden tekintetben. Vége lett a melónak, a diáknapnak a suliban, Grétus szerdán elutazott egy kis kényeztetésre Szentesre. Szóval rákészülhettünk… „Mészáros Dóra” bővebben
Heje-huja, a tavaszi fáradtság, és az allergia(?)
Hát persze fogjuk a tavaszi fáradtságra, hogy ez a hónap ennyire blogban szegénynek sikerült. Pedig volt program. Voltak vendégeink, volt Domaszék, Kis-Atti szülinap stb., lesz is róla alább egy fotóalbum. A hónap első felében sok volt a melóm. Általánossá vált az reggel 8-tól, este 8-ig téma és a hétvégéken is kevés pihenés adatott hol a programok, hol a meló miatt. Lassan itt a március vége, már nagyon várjuk Dodót. 🙂 Azt hiszem az viszont kész szerencse, hogy még a pocakban hesszel. Két hete Gréti megbetegedett. Éjszakákon át makacs köhögési rohamokkal küzdött szegény és vajmi keveset tudtunk rajta segíteni. A gyógyszerek se hatottak. Pihenni nem igazán tudott szegény, mert leginkább alvás közben jöttek a rohamok. Gréti betegszabira jött. Persze, ahogy lenni szokott mára – mikorra a pulmonolgiára időpontunk volt – már normalizálódott a helyzet. A doki ennek ellenére megállapította, hogy elég súlyos a helyzet. A megfázásból maradt nátha hátrafolyása és a továbbra is azonosítatlan eredetű allergén (mogyorófa virágzásra gyanakszunk) készítette ki ennyire Grétust. Annyira, hogy lényegében a következő egy hónapot asztma kezeléssel tölti. Hogy a történet teljesen kerek legyen a hétvégére mi is lerobbantunk Ildivel. Megfázás vagy allergia? Egyelőre nem tudjuk, de a havi pézsé (gy.k. papírzsebkendő) -fogyasztásunk valószínűleg mérhető fellendülést hoz a hazai papíriparban.
Dodó. Ildi hetente járt ugye a CTG-re. A hónap elejei adatok alapján közelítette a 3 kg-ot. Ildi pocakja már hatalmas (főleg a Grétis-pocakhoz képest), mindjárt csinálok is róla egy képet. Szerintem még nem szállt le, de a jellegzetes szülés előtti ajakduzzadás mintha már látszana. Szóval Dodó jól van. Április 7-re vagyunk kiírva, célegyenes. Most azért reméljük, hogy Dodó jól érzi benn magát és marad még egy hetet a pocakban, mert ha most kijönne, akkor az állandó köhögés és prüszkölés közepette érdekes látványt nyújtanánk a számára. Még a végén az első szava hapci lenne. 🙂
Végül egy Grétis absztrakció.
Tegnap ebéd közben Gréti a szokásos mozgásos, dumás hanglatban evett. Kénytelen voltam biztatni:
– Egyél karottát is, mert az egészséges, sok benne a vitamin.
– Apaaa, mikor karatézunk?
(mint később megtudtam, a karate Gréti szerint a tornázás, be is mutatta: két kezét a szőnyegre téve előrehajolt, pucsított, majd kitolta hátra az egyik lábát 🙂 )
És a ráadás:
