Cheri, Cheri Lady..
Dóri ismerkedik és barátkozik…
Dóri ismerkedik és barátkozik a kutyákkal…
Ildi és Dóri kutyás könyvet nézeget. Ildi ismerteti a komondor leírását: kiféle, hogy néz ki, honnan származik, mire jó stb. (Dóri koncentrál)
Elhangzik a kulcsmondat, a komondor hasznos „munkakutya”.
Dóri: Fel lehet vele mosni? 😀
Google utca, Szeged
Tegnap az Agórába menet Ildi kérdezi:
– Az jó lesz, ha a Gogol utca felől rakunk ki?
Miközben válaszoltam, hallom hátul, ahogy az egyik lány fantáziája beindul:
– Nem is tudtam, hogy van olyan, hogy Google utca…
Hát ilyen, amikor az embernek „z” + „alfa” generációs gyermekei vannak. 🙂
Így, meg úgy..
Dodó, így akar valamit elérni (pl. még 1 mesét)…
Lóránd, így mondja a kedvenc szavát (nem) bármire…
Gréti, így csapja a szelet edzésen…
Az aranyhajú versmondó (retrospektív)
Egyszer volt, hol nem volt, egy nap Doca kivágta a rezet az oviban, pedig hát csak annyit mondott „Milyen kár…”. Íme a versmondó büszkeségünk:
A három varjú meg kaszál…?
Ma vacsi közben a gyerekek szóba hozták az októberben tervezett kirándulásunkat is. Én, (aki abban a hitben voltam, hogy ez meglepetés lesz számukra), persze minden tagadtam. Gréti, (aki feltehetően kitűnő érzékkel hallgat bele a felnőttek beszélgetéseibe,) erre a tájékozottságát villogtatta, így:
– Azt is tudom ám, hogy egy apartmanban fogunk aludni…
Dóri, (aki persze mindenben igyekszik utánozni nővérkéjét), így fokozta a hangulatot:
– Apa. én is tudom ám, hogy a part alatt fogunk aludni… 😀
Építkezés
Legfrissebb híreink szerint a ma reggeli órákban egy szegedi társasházi lakásban új büntetés-végrehajtási intézmény épült. A üzemeltetők szóvivője M. Dóra elmondta, hogy ötletüket K. Pepével közösen kezdték megvalósítani, ám mivel a feladat nagy, ők pedig mind ketten kicsik, a kivitelezéshez a majdnem 8 éves K. Bálint szakértői segítségét kérték. Ez a új büntetés-végrehajtási intézet, Dóra elhíresült kifejezésével a „tömölc”, 4 fő befogadásására alkalmas. Sajnos az intézmény látogatására már nincs lehetőség, mert rögtön elkészülte után megtelt. Jelenleg a három kivitelező és üzemeltető mellett, egy látogatója van az intézménynek, M. Lóránd…
Dóri és a poncho
Ildi jelentette… Dóri felvette Gréti ponchoját, majd jött a kinyilatkoztatás: „Anya, én most kancsó vagyok!”
Vigyáznom kell…
Ma reggel a reggeli zuhanyzás előtt óvatlanul a testsúlyom mérlegelésébe kezdtem. Óvatlanul, mert Dóri kézmosás után a felakasztott törölközők alól figyelt. Majd kérdezett:
– Hány kiló vagy apa? (Nem mintha bármi sejtése lenne mi az a kg…)
– 84…
– Az elég sok lesz. – Vetette fel Dóri.
Hirtelen elgondolkodtam mit lehet erre mondani. Némi hatásszünet után kaptam magam össze annyira, hogy visszakérdezzek:
– Honnan tudod te ezt ilyen jól?
– Hát megálmodtam… – Vágta rá Dodó gondolkodás nélkül, miközben kimasírozott a fürdőszobából.
Hát erre mondom, hogy vigyáznom kell… 🙂
Dodó ma reggel az ebédről…
Ma reggel volt még pár perc indulásig, így Ildi a nappali közepén, körülötte a gyerekekkel telefonról nézte meg gyorsan az aznapi menüjét a lányoknak. Kiderült, hogy Dóri ebédjének a második fogása a kedvelt háromszínű tészta lesz, halacskával. Dóri csendben figyelt, mi próbáltuk Ildivel motiválni, hogy majd egyen…
Ildi: – Úúú biztos lesz piros, zöld, sárga tészta, amilyet itthon is szoktunk enni…
Én: – Én már láttam kéket is. Nagyon jól hangzik ez az ebéd, lehet elmegyek ebédelni az oviba. Mit szólnál hozzá Dóri?
Dodó huncut szemmel, félig mosolyogva: – Apa, csak az a baj, hogy a székek nem bírnak el Téged. Nehéz vagy!
Én: – Ajjaj! Akkor én hol ebédeljek?
Dodó: – Hát a te iskoládban. – Zárta a témát Dóri.