Címke: Dóri megmondja

Beküldve:

Miután Dóri oviba ment…

Igazából minden héten lehetne Dodó aranyköpéseket írni, csak győzze az ember. Most rövid időn belül másodjára írok fel párat a Dórizmányokból, csak mert holnap már negyedjére megy óvodába.

Fürdés után, törölközés közben:
– Nem tudok járni, úgy kiszáradt a lábam. (magyarázat: a „kiszáradt” vélhetően kiázott szeretett volna lenni)

Dóri és Ildi mentek Grétiért az iskolába. Van egy járdaszakasz, ahol Dóri rendszerint megszokta kérdezni szaladhat-e. Tegnap nem így történt. Az ominózus szakaszhoz érve Ildi mondta neki:
– Most, ha akarsz szaladhatsz..
– Most nem akarok szaladni, mert annyira elpilledtem. – Így Dóri.
– Mitől pilledtél el? – Érdeklődött Ildi.
– Az alvástól. – Zárta a beszélgetés Dóri.

Beküldve:

Mielőtt Dóri oviba megy…

Kaptunk még néhány nyár végi aranyköpést Dodótól.

– Anya! Mit mondtál, amikor nem beszéltél?

Dóri beszél az emeleten a kikapcsolt bébiőrbe, a család többi tagja lenn a nappaliban…
Dóri: – Anya! Beszéljél, hogy halljad a hangomat!

Ildi tanította Dórit, hogy amikor a járdán közlekednek, és jön szembe valaki, akkor libasorba kell haladni. Pár nappal később Dodó az új tudományát Grétinek adta át. Séta közben fennhangon közölte vele, hogy álljanak kacsasorba.

Ildi éppen Domaszéken etette Lórit a hordozóban, amikor Dodónak eszébe jutott a babakocsi egy másik tartozéka.
Dóri: – Hol van Lóci mézeskosara? (mózeskosár)

Beküldve:

Dóri a megmondhatója

Néhány standard Dodó aranyköpés…

Dóri a tejcsoki elosztásáról:
–  Anya nem ehet csokit, mert csak a tej mehet a cicijébe Lórinak.

Dóri akar valamit:
–  Apaaa, én úgy szeretlek, én vagyok a hősbarátod (hozzám bújik)… Játszhatok a telefonodon?

Dodónak ma lázat mértünk:
– Anya nem vagyok lázas, csak egy kicsit megsütötte a hasamat a nap! 

Beküldve:

Életkép: Gréti, Dóri és a titoktartás

Gréti nagyon készül, hogy meglepjük Ildit anyák napján. Miközben az esemény (Gréti szerint)  szupertitkos, Gréti minden nap a többiek jelenlétében sugdolódzik. Hogy ennek véget vessek tegnap még délután javasoltam Grétinek, hogy fürdés közben majd jól átbeszéljük a hétvégi programot. Eljött a fürdetés ideje, Dóri jó szokásához híven ebből is „ki fürdik elsőnek” versenyt csinált, mert nem akart lemaradni Gégé mögött. Egyébként is megcsúsztunk a szokásos programhoz képest, haladni kellett volna a fürdetéssel, sem Ildi, sem én nem mondtuk Dórinak, hogy lassítson. Persze ez Grétinek nem tetszett, ekkor indult a következő párbeszéd:
– Aaapa, de Dóóóri ki fog mindent locsogni anyának!
– Doci, te szoktál locsogni? – Kérdeztem Dórit, aki akkor már pucéran, a klumpájában ugrálva dobogott ki a nappalin keresztül a fürdőszobába (nehogy Lóránd aludni tudjon). Kérdésemre Dóri befékezett, és a szokásos, huncut tekintetével felnézett:
– Mit?… Locsolni? (sakk-matt. 🙂 )
Kicsivel később immár a  fürdőszobában, a durci Gréti még egyszer próbára tette Dodót, persze rosszul kérdezett:
– Dóóóri, amit apával beszélünk nem mesélheted el anyának, titok. Elmondod neki?
Dóri hanyag eleganciával: – I-geen. 🙂
Gréti dühösen: – Aaapa, kikészít ez a kis… 🙂

Beküldve:

Ki-mit-nemtud? – Dóri szerint

Mikor ma hazaértem (6 óra után) Dóri azonnal bemutatta új tudományát a fekvőtámaszozást. Persze Gréti is csatlakozott, így már ketten emelgették merev karral a feneküket. Miután mondtam nekik: ez nem fekvőtámasz és Lóri megmutatja majd nekik hogyan kell igazából, Dodó azonnal átlátott a szitán:
– Tesó megszületik, nem tud majd fekvőtámasztani.

Ébredés után a kisimult Dóri panaszolta Ildinek, hogy: este nem tud egy-kettőre elaludni, Gréti horkol.

UPDATE – Fürdetés közben Dodó csapkodja a vizet, főleg Grétire, rám, meg ahová megy.
– Mit csinálsz? – Kérdezem. Erre Dóri a szokásos vigyorával:
– Grétinek vízkupacot. 🙂

Beküldve:

Dodó megmondja a tuttit

Az úgy kezdődött, hogy ültünk a vacsoránál, a születésnapokról beszélgettünk (Bálint, Réka, Gréti szülinapjáról). Dodó figyelt, majd kijelentette, neki is születésnapja lesz, „most„. Ekkor kérdeztem meg Dórit:
– Te melyik hónapban is születtél Doci?
– Márcijusban. – válaszolta Dóri
– Nem, Doci áprilisban született. – Javítottam. Dodó elgondolkodott, majd  ő kérdezett:
– Anya. te mikor születtél?
– Áprilisban. – Válaszolta Ildi.
Dodó örömmel konstatálta, hogy ugyanabban a hónapban születtek Ildivel, és folytatta:
– Apa mikor született?
– Júniusban.
Nagy mosollyal az arcán, jött a következtetés:
– Akkó mindháman márcijusban születtünk. 🙂 

Beküldve:

Énekkarrierem margójára…

Tegnap este 8-kor Ildi még a szülői értekezleten rendezte Gréti dolgait, miközben odahaza a lányok már aludni készültek, ezúttal szerény személyem még szerényebb szolgálatatásait igénybe véve. A szokásos menetrendjüket igyekeztünk tartani, már csak azért is, hogy minél kevesebbszer kapjam meg Gréti „anyával így szoktuk” figyelmeztetését. Így kerülhetett sor Doci meséje után egy kis éneklésre. A lányok talpainak egyidejű masszázsa közben, egy Kispál dal, majd egy Weöres Sándor vers átvezetése után, jött a Bóbita. A Bóbita második strófájánál Dodó, aki eddig vélhetően visszafogta magát, félhangosan rövidre zárta a további esti éneklésem sorsát:
– Apa óvatosan, szomszéd alszik ágyában!
Grétivel az első meglepetés után percekig dőltünk a nevetéstől, majd Doci kritikáját megszívlelve csendben masszíroztam tovább a lányok talpait…

Beküldve:

Dóri beszélget

Ma, amikor hazaértem Doci egészen beszédesnek tűnt. Persze csak addig, amíg a telefonkamerát rá nem irányítottam. Természetesen attól kezdve vagy a telefon, vagy a bohóckodás érdekelte. Aztán persze csak sikerült egy kis beszélgetést is felvenni…

 

Beküldve:

Szőrfazék + 16 dkg

Gyors és rövid leszek, mert az új, egyelőre működő napirendről, az általános vezérelvekről, tapasztalatokról, a gondolat erejéről stb. Ildi fog majd írni hosszabban valamikor a héten.

Elég annyi, hogy a ma délutáni kimoccanás (Attisékhoz látogattunk), Dodó kihagyott déli alvása ellenére, ma is 21 óra 01 perckor már mindkét lurkó alszik.

Hazaérve délután, cipőjét levetve Grétink:
– Jaaajj, de nagyon fáj a zoknim! (Kb. begyűrödhetett a zokni a cipőjében)
Pár percre rá Dodó épp ébredezve, kiterülve feküdt a nappaliban a kanapén. A mellette elszaladó Gréti kedveskedve odaszólt neki:
– Szia! Hogy vagy te kis Szőrfazék?! 🙂

Szóval Dodó, azaz Szőrfazék jól van. Messze többet alszik mint anno Gréti. Legalábbis az én emlékeim szerint. Eszik is rendesen. Így nem csoda, hogy az esti mérlegelés újabb 16 dkg gyarapodást mutatott erre a hétre. Miss Szőrfazék, vagy ahogy én hívom Minipuszifelület 3950 gramm.