Akvárium projekt teljesítve
Februári Lóránd…
Kicsi, rövid februári képes összefoglaló következik. Természetesen a főszereplő kis családunk legújabb tagja, Lóri…
A februári hétköznapjainkat valóban hétköznapi dolgok töltötték ki. Például újra kellett terveznünk az összes napi rutinunkat (esti együttlét, fürdés, vacsi, altatás stb.). Mivel Londri napirendje még alakulóban van, így persze a tanulási folyamatnak sincs vége.
A lányok nagyon örültek és jól fogadták Lórit, akinek így szintén akadt tanulnivalója, mert az állandó rajongó táborát képező két nővérkéje mellett napközben nem könnyű aludnia. Ami számomra hihetetlen, hogy a két lány viszont simán alszik a legnagyobb éjszakai Lóránd koncertek közepette is. Ezt meg én tanulnám meg szívesen a lányoktól. Jellemzően, ha pár percnél tovább tart Lóri nyüszije, akkor legalább fél óra mire visszaaltatom magam. Persze a kevés alvásnak is van jó oldala. Bő két hét alatt sikerült kiolvasnom egy újabb Karczag György könyvet, kb. felét éjszaka és hajnalban… 🙂 Szóval vannak jó, és kevésbé jó éjszakáink. A jók éjszakák talán számosabban. Ildi szerint – akinek nyilván a legdurvább az éjszakai őrjáratozás – egyelőre NO PARA. Csodálom. Pénteken reggel mikor émelyegve másztam ki az ágyból még ő nyugtatott engem. Pedig ő felét sem alhatta aznap éjjel az én 3 órámnak.
Lóri egyébként gyarapodik, lassan visszanyeri a születési súlyát. Az utóbbi pár napban láthatóan egyre többet figyelt fel a környezetére is. A homlokát ráncolva próbálja azonosítani a hozzá beszélőket. Habitusra nagyon nyugodt baba. Fürdetés közben már nem sír, sőt láthatóan élvezi a langyosnál kicsit melegebb vizet is. Egy dologban nem szabad packázni vele. Ha éhes, akkor nem ismer tréfát. Ma egyébként elkövettük az alaphibát. Úgy jött ki, hogy ébredés után, üres hassal próbáltuk neki az esti fürdést eladni. Na, nem volt vidám a srác, és a fürdetés sem lett az.
Jelentem, a kiságy kókuszmatracával a már ismert problémák jelentkeztek. Ahogyan anno Grétinek és Dórinak is, most Lóránd fiamnak is elkezdte törni a derekát. Elkapattuk, szeret kézben. 🙂 A mamák, ha jönnek persze dajkálják, és úgy látom különböző tudományos magyarázatokkal megtámogatva Ildi is szívesen tutjgatja Lórit: „mer’ ugye a Suttogó szerint így kell”. Én persze mindent elhiszek. A lényeg, hogy a kisfiam jól érezze magát. Az viszont tény – a képek is tanúskodnak róla -, hogy Lóri ma már a délutánt már nem a kiságyban, hanem a nappaliban a kanapén, a szoptatós párnán szunnyantotta át.
No itt a vége. Miután mégis csak szöveges is lett ez a beszámoló, íme azért a februári Lóránd képek.
Állati furcsaságok
Karácsonyi előKÉPületek
Már áll a karácsonyfa, a fények már égnek rajta, a kacsa sül a sütőben, a csajszik még alszanak. Helyzet van.
Ébredés után díszítünk és már csak az angyalkákat kell várjuk. Ilyen egy nyugodt nap. Persze dolgoztunk érte, hogy ilyen legyen… 🙂
Dodó első színezései a számítógéppel…
Milyen szép napos délelőtt…
Milyen szép napos délelőtt, majd szeles, hűvös délután, és még sem nehéz Grétus új iskolatáskája.
Egy kis UFO…
Gréti, Dóri és az óvodai sportnap esete
Úgy volt, hogy mi otthon maradunk Dodival, de aztán csatlakoztunk Ildihez. A tömeg ellenére viszonylag gyorsan letoltuk a hat terembe berendezett pályát. Grétus szuper volt mindegyik pályán, már-már meglepő ügyességgel ment végig rajtuk. Úgy is mondhatnám nem volt kihívás a nagycsoportosnak. Talán ezért is haladtunk olyan gyorsan.
Docka fantörpikus volt. Őszintén szólva Grétit még egyszer sem láttam annyira felszabadultan közlekedni az óvodában, mint ma Docit. Mondjuk vannak is pártfogói szép számmal, gyakorlatilag már beszoktatták az oviba. Szemmel tartott bennünket, de gyakorlatilag inkább nekünk kellett őt, hogy meg ne lépjen a forgatagban.
Grétusék termét már annyira ismeri, hogy még Ildi és Gréti kinn uzsiztak, ő be-be lógott, mert tudta, hogy csábító játékok sokasága várja benn. Az sem zavarta, hogy közben a sportoló ovisok és a szüleik ki-be jártak a terembe. Mi több inkább Doci zavarta meg indőnként a rendezvényt.
Történt ugyanis, hogy megjött egy négy fős család: anyuka, apuka és két gyerkőc. Grétiék termében két rúd között kellett a labdával egy nyolcas alakú pályán végigmenni. Rózsa el kezdte kiosztani a lasztikat és a rudakat. Először a lasztikat osztotta ki, közben az anyukával beszélgettek. Dóri persze két falat között éppen arra téblábolt. Neki is jutott laszti, el is kezdte dobálni. Következtek a rudak. Rózsa azt is kiosztotta, a szülőknek, hogy egy-egy gyerekkel menjenek végig a pályán. Igen ám, de a jól szituált, zakós apuka félig lehajolva tanácstalanul nézett a két bottal a kezében, mert vele elfelejtették közölni mit is kell csinálni, a gyerekek me g rá se bagóztak. Én az ajtóban árnyéként figyeltem és jól szórakoztam, amikor is Docó megelégelve az apuka tanácstalanságát. Újra eldobta a lasztiját, majd oda lépett az apuka elé, és nemes egyszerűséggel az egyik botot kirántotta a kezéből. Miközben a „Na ne szórakozzunk mááá, add csak ide” nézésével biztatóan vigyorgott az apukára. A jól szituált apuka perzse hagyta, ő valószínűeg még jobban meglepődött Dodi közvetlenségén, mint én. Aztán persze eszméltem és közbeléptem mielőtt Dodó esetleg egy barátit sújt a bottal valaki képére…
Na, de íme a képek.
Palacsintasütés Dórival
Restart
Több mint egy hónap eltelt az utolsó még szabadságon született bejegyzés óta. Sok érdekes sem történt ez idő alatt, de az is igaz, hogy inkább az iskolakezdés, a munkahelyi gondok és a kevés alvás okolható a blog szünetért. Ma viszont úgy tűnik kedvező a konstelláció, új lendületet veszünk.
Ennek bizonysága az alábbi kép, mely ma készült Dodóról Szentesről hazafelé.
