Címke: Gréti megmondja

Egyik délután Gréti elvonult a szobájába és hosszú ideig elő sem jött. Nem is volt ebben semmi különös, mert mostanában ügyesen elfoglalja magát, ha itthon tanítok. Igen ám, de amikor előkerült, kiderült, hogy megtalálta a filctollakat, és boldogan mutatta az elkészült alkotásokat. Lerajzolta Apát, Anyát, Grétit, Dórit, Nyihát és egy aligátort (?). (Remélem ez nem azt jelenti, hogy őket is családtagnak tekintjük?!) Természetesen közben a keze is csupa filctollas lett. Mivel egy sima szappanos kézmosás nem sokat javított a helyzeten, megkérdeztem tőle, hogy hogyan lett ilyen koszos a keze is. Gréti kicsit sértődötten, szinte már kioktatóan a következőt válaszolta:
„Anya! Én művész vagyok, és a művészeknek piszkos lesz a keze rajzolás közben!”

Ma délben én hoztam haza Grétit, mert Ildi orvoshoz és még néhány helyre hivatalos volt. Grétinek hazaértünkkor első útja a háztartási helységbe vezetett, mert reggel összeakadtak a kicsit a lábai és elesett, amikor is zebra – a mai óvodai állatkísérője – egy cseppet bekoszolódott. Ekkor hallottam meg én a szirénázást. Azonnal kiáltottam Grétinek jöjjön gyorsan, mert tűzoltóautó várható a nappali felől. (Azt érdemes itt megjegyezni, hogy Gréti nagyjából 2 éves korától bármilyen megkülönböztető jelzést használó autó közeledtére rohant, hogy meglesse, az utcán pedig 100%-os koncentrációval mustrálta a járműveket, többször elhangzott: ő tűzoltó lesz.) Minő meglepetés ma nem így történt. Nemhogy nem rohant, hanem még ismételt hívásomra is csak komótosan, az ajtót gondosan behúzva jött elő. Megkérdeztem hát:
– Gréti nem jössz tűzoltó autót nézni? Nem érdekel?
– Apaaa, már elmúltam négy éves… 🙂 

„Anya, szeretlek téged, Apát és a kis bébiszittert a hasadban!”

Gréti viselkedésében egyre gyakrabban megfigyelhetőek olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy ő ízig-vérig csaj. Ilyenekre gondolok, mint például, hogy fiús színű ruhákat egyre ritkábban hajlandó felvenni, a kedvenc színe mi más is lehetne, mint a rózsaszín, illetve, hogy azóta nincs hiszti az esti fogmosásnál, mióta rózsaszín (mi más?) hercegnős fogmosó pohara van. Az egyik este fésülködés után pedig még közölte is, hogy „most már olyan hölgyies vagyok!”
Grétinek alvás előtt először könyvből mesélek, majd már sötétben jön egy kis simogatás vagy hátmasszír, közben pedig a Bóbita és a Sün Balázs.  Utána pedig az alvás. Egyik alkalommal a Sün Balázs után bűnbánó hangon közölte velem, hogy „Anya, tudom, hogy nem szabályos, de szomjas vagyok, kimehetnék inni?” Hát lehet egy ilyen kérésre nemet mondani?

Grétinek az utóbbi időben meglehetősen szelektív a hallása: konkrétan gyakran meg sem hallja, ha kérek tőle valamit. Ebből pedig mostanában elég csúnya konfliktusaink adódnak. Ezért miután hétfő este kipucoltuk a csizmákat, Imi leült vele beszélgetni arról, hogy a nem szófogadó gyerekeknek a Mikulás virgácsot is szokott vinni. Erre Gréti reakciója:

„Nem baj, én örülök a virgácsnak, mert az fa, és azt el lehet ültetni, locsolni, gondozni…”

Másnap reggel valóban talált a csizmájában jó szúrós virgácsot. Óvodában menet még elmélkedett róla egy kicsit:

„Remélem jövőre nem kapok virgácsot a Mikulástól. De ha kapok, akkor az remélem nem lesz ilyen tüskés!”