Első hónap – összefoglaló

Végre eljutottam odáig,  hogy írjak az elmúlt időszakról. A terv az volt, hogy az első hónapról írok egy összefoglalót, de némi homok került a gépezetbe. Legalábbis az első növekedési ugrás rendesen bezavart a jól bevált napirendünkbe. De örömmel jelentem, hogy túl vagyunk rajta! 3 nap kevés alvás és állandó éhenhalás után – köszönhetően a gyakori evésnek (2-2,5 óránkénti szoptatás sebes mellbimbóval), napi 1-2 doboz alkoholmentes sörnek és a homeopátiának (urtica urens) – magasabb szintre léptünk. Ezt jelzi az is, hogy tegnap éjszaka Dóri 3/4 kilenctől 3/4 ötig aludt, azaz hivatalosan is kijelenthetjük, hogy átaludta az éjszakát! 🙂 Reméljük Dódó megtartja ezt a jó szokását. Erre pedig minden esély megvan, hiszen ezt a pár napot megelőzően is csak fél 4 körül kelt fel hajnalban enni. (Csak összehasonlításképpen: Gréti elmúlt 11 hónapos, amikor először átaludta az éjszakát!) „Első hónap – összefoglaló” bővebben

Egy nap Domaszéken – fű, búza, borozda

20 óra 48 perc – A lányok a helyükön. Csend van. Ujjé! 😀

Ma először hosszabb időre kiruccantunk Dodóval. Kellett már egy kis levegőváltozás mind a négyünknek. Domaszéken minden adott volt a felfrissüléshez. A mama csodás 4 fogásos ebéddel várt bennünket. Nagy séták a kertben, a tyúkudvarban, a szokásos lólátogatás, hintázás, mászókázás és amint az mindjárt látszik majd, fotózás  is volt rendesen.
De előbb egy kis szösszenet Ilditől és Grétitől. A lovakhoz indultunk át egy kis fonnyadt almával felszerelkezve. Tudni kell, hogy a háztól kilépve az útra  a vele párhuzamos következő bekötő úton laknak a pacik. A két út között télen szántás volt, akkor ott jártunk át, most búza és lóhere növöget. A mama előre felkészített bennünket, ha nem akarunk kerülni, akkor a két vetemény között a barázdán esetleg át tudunk menni a lovakhoz. Ezt Ildi és Gréti is hallotta, mint kiderült csak elvileg, vagy részben… Na megindultunk. Átadva az irányítást a kapuhoz érve/kilépve csak annyit kérdeztem: – Merre megyünk? Kerülünk?
 – Apa én itt a füvön is át tudok menni! – Lendítette kezét előre a 20-30 centis búzára mutatva városi kislányom. Mosolyogva 🙂 próbáltam helyre tenni a dolgokat:
Gréti, az nem fű! Az a szomszéd búzája és azt nem szabad letaposnunk… – Ekkor jött Ildi kiegészítése:
– Gréti van itt egy borozda, majd azon átmegyünk… 🙂 Ezen már majdnem leültem nevettemben. Miután nevetve tisztáztuk, hogy kocsma egyáltalán nincs a láthatáron végül a barázdán közelítettük meg a lovakat…

Szabad találgatni, hogy Ildinek miért jutott eszébe éppen ez a szó! 🙂

Néhány hétközbeni életképpel: KÉPEK ITT.

A panorámakép nagyban

Az első rugás

Ildi mintha érezné már 1-2 hete Lilipisti mocorgását, de mindig ott volt a mintha.
Ma Ildi egyértelműen kijelentette ÉRZI! Csütörtökön kezdődik a tizenhatodik hét. Gréti húsz hetesen mozgott egyértelműen. Sok értelme nincs az összehasonlításnak és messze menő következtetéseket akkor sem vonnánk le ha tudnánk. Szóval most csak annyi a kérdés: Bruce Leeee vagy Cynthia Rothrock legyen a projekt neve Lilipisti 2-nek? 🙂

Gréti szerint a gyerkőc neve: Bibi