Egy nap Domaszéken – fű, búza, borozda

20 óra 48 perc – A lányok a helyükön. Csend van. Ujjé! 😀

Ma először hosszabb időre kiruccantunk Dodóval. Kellett már egy kis levegőváltozás mind a négyünknek. Domaszéken minden adott volt a felfrissüléshez. A mama csodás 4 fogásos ebéddel várt bennünket. Nagy séták a kertben, a tyúkudvarban, a szokásos lólátogatás, hintázás, mászókázás és amint az mindjárt látszik majd, fotózás  is volt rendesen.
De előbb egy kis szösszenet Ilditől és Grétitől. A lovakhoz indultunk át egy kis fonnyadt almával felszerelkezve. Tudni kell, hogy a háztól kilépve az útra  a vele párhuzamos következő bekötő úton laknak a pacik. A két út között télen szántás volt, akkor ott jártunk át, most búza és lóhere növöget. A mama előre felkészített bennünket, ha nem akarunk kerülni, akkor a két vetemény között a barázdán esetleg át tudunk menni a lovakhoz. Ezt Ildi és Gréti is hallotta, mint kiderült csak elvileg, vagy részben… Na megindultunk. Átadva az irányítást a kapuhoz érve/kilépve csak annyit kérdeztem: – Merre megyünk? Kerülünk?
 – Apa én itt a füvön is át tudok menni! – Lendítette kezét előre a 20-30 centis búzára mutatva városi kislányom. Mosolyogva 🙂 próbáltam helyre tenni a dolgokat:
Gréti, az nem fű! Az a szomszéd búzája és azt nem szabad letaposnunk… – Ekkor jött Ildi kiegészítése:
– Gréti van itt egy borozda, majd azon átmegyünk… 🙂 Ezen már majdnem leültem nevettemben. Miután nevetve tisztáztuk, hogy kocsma egyáltalán nincs a láthatáron végül a barázdán közelítettük meg a lovakat…

Szabad találgatni, hogy Ildinek miért jutott eszébe éppen ez a szó! 🙂

Néhány hétközbeni életképpel: KÉPEK ITT.

A panorámakép nagyban

Papírpipa, pulmonológia, mérlegelés, fagyi, környezettudatosság

Ma voltunk Dóri anyakönyvéért. Ezzel minden együtt van, hogy végre érezzük a szociális juttatások pénztárcaduzzasztó hatását. Papírpipa!
Gréti persze indulás után 10 perccel éhes lett, így hazafelé piacoztunk egyet. Gyümölcs, palacsinta, süti, asztorlógiai sorsjegy meg volt. Délben, hát mindenki kapart. Nem sok eredménnyel… Az asztrológiában kevésbé jártas Gréti mikor osztotta a sorsjegyeket, az Ildinek és Dórinak szánt kost némileg lekecskézte. Így legalább egy jót nevettünk. Ez persze nem volt elég. Délután pulmonológia. (Erről csak annyit, hogy időpontra mentünk ezúttal a 75 perc várakozás helyett 45-öt vártunk a nyilvánvaló diagnózisra. TY magyar egészségügy!) Utána viszont annyira jó kedvünk lett, hogy költöttünk kicsit a halakra, majd a mamát átkísérve a Tiszán fagyiztunk egyet. Gréti egy bennfentes vigyorával pózol a képeken. 🙂 Mivel reggel 5.45-kor ébresztette a mamát,  délután pedig nem aludt estig George, a majom tartotta benne a lelket. 19.45-kor Gréti már horpasztott…

Nem úgy az új-lány prototípus: Dódi-Bodi. Napközben ő ugye pihen. Érdekes akkor bírja a vízszintest, de este kinyílnak a kis csipái és hajnalig kaszinózna valaki kezében (mama szerint fáj a dereka ezért kell felvenni). Ma este a fürdetés már viszonylag korán 18.45-kor megejtettük nyilvánvaló taktikai okokból. (Hamarabb fürdünk, hamarabb eszünk, hamarabb fekszünk…). Nos, ez sem jött be. Dodó azóta is többnyire Ildi kezében múlatta az időt. Ha nem ott, akkor az enyémben. A kiságy közelében (még ha alszik is) pár percen belül szirénaüzemmódban háborodik fel a szülői eljárás miatt. 22:52: most rakta be Ildi a kiságyba, úgy hogy eltelt 3 perc és semmi nyüszögés…

UPDATE: Ildi fogat már nem tudott mosni…  Dódi 7 percnél észlelte sanyarú sorsát a kiágyban. Pedig még az anyaméhet elektroakusztikusan moduláló macit is beszereltem az ágyába. Hiába ez a kiscsaj észreveszi mikor hol van. Már most környezettudatos!

Ma van Dóri két hete itthon. Mérlegeltünk. Az igény szerinti (csak) szoptatás heti eredménye: +19 dkg . Ez most már 49 dkg a hazatérés óta. Mit mondjak örülünk, kerekedik a gyerek. Nő a puszifelület! 🙂

Az idei első fagyi…
Gréti és az elégedettség

Dóri első sétája

Ma délután megtettük az első lépéseket a nagyvilágban. Dóri első sétája a „kis kör” volt, amely a pékség, gyógyszertár, SPAR túrát jelenti. Ez kemény másfél kilométer lehet oda-vissza, de nekünk sikerült több, mint egy óra alatt teljesíteni. Persze ez amiatt is történhetett, mert fotózgattunk. Megörökítettük végre a fekete rigókat is, akik miatt reggelente rendszerint egyre később szoktunk Grétivel az oviba érni. Dorci átaludta a sétát, hangját sem lehetett hallani. El is felejtettük őt odakint fotózni. Az egyetlen bizonyítékunk, hogy velünk volt: a babakocsi a képeken. 🙂 Itthon persze azonnal feléledt, evett majd a szokásos tejkómába zuhant. Erről is van pár képünk: ITT.

Szuperanya és szuper lányai

Ma este hatra értem haza. Fárasztó nap után, egy ballagási próba és Dodó zárójelentésének megszerzése húzta keresztül az eredeti programot. Az utóbbi egy kicsit vicces volt. A klinikára érve irány az első emeleti gyermekágyas osztály. Csapóajtón bemenni ugye nem lehet, ez 93-as betűmérettel jól láthatóan ki is van írva. Számomra a szabály az szabály, és egyébként sem mertem volna megkockáztatni a belépést, mert még élénken él bennem a négy évvel ezelőtti emlék, amikor Ildi és Gréti hazaköltöztetésekor ugyan engedéllyel léptem be, ám egy Ursula típusú, pattogó hangú nővérke jól leteremtett mi dolgom arra… Amúgy nem stresszeltem, mert Ildi mondta, hogy a csengőt kell megnyomni. Szóval volt egy jó tervem. Kb. addig amíg oda nem értem. Csengő ugyanis nem volt. Azaz volt, de a másik oldalra, a szülészetre. Azt pedig már megnyomtuk egy hete és nem éreztem magamban elég erőt, hogy magyarázkodjak egy szülésznőnek. Sejtettem a körülbelüli válaszát. Amúgy is meleg volt, kicsit leizzadtam. Nulla forgalom a szinten, szóval elképzeltem magam, ahogy este 9-kor egy frissen szült asszonykát átkísérő szülésznőre bízom Dodó zárójának felkutatását.  Tovább izzadtam. Telefonos segítséget kértem. Előbb Ilditől, s mire felhívtam eszembe jutott, hogy a portás lesz az én emberem. Így is lett. Egy nagyon rendes férfitársam ült a kapunál. Kívánságomat előadva, ő azonnal tárcsázott a belső vonalon, majd határozottan kérte, hogy hozzák ki nekem a csapóajtóhoz a zárójelentést. Köszönet érte!

Itthon szerencsére minden a legjobban alakult. Erről többször is meggyőződtem a nap folyamán amikor Ildivel telefonon beszéltünk, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen jól ellesznek minden segítség nélkül. Mikor hazaértem a nyugalom szigetére cseppentem. Gégé már a kádban játszott (ja igaz ő pár percig egy kicsit mufurc volt, de aztán világbéke lett), Dodó a nappaliban a fotelben kiterülve horpasztott, Ildi pedig szuperanya üzemmódban vidáman tett-vett. Mint kiderült Gréti egy igazi segítség. Dodó pedig egyelőre egy mintagyerek (ha elég gyorsan kapja a kaját). Alább a képes bizonyíték (fürdetés után Gréti besegített a lemerült apának a kesztyű felhúzásában). Ma végre éjfél előtt ágyba fogunk kerülni. Hurrá!

UPDATE: Közben Dodó felkelt még egy kicsit. Épp akkor mikor Ildi lefeküdt aludni, én pedig leütöttem az utolsó billentyűt a fenti bejegyzésben. Első körben rottyantott egyet a háta közepéig, majd mint aki jól végezte dolgát és egyébként valami hasznosat is akar tenni ha már ébren van, behisztizte magát az alatt a 2 perc alatt míg rájöttünk éhes és megkapta a tejet. Ravasz. 🙂

Dodó és Gréti kesztyűznek

Felkészülni, vigyázz, célegyenesben vagyunk! Jön. jön, jön Dodó!

Ildi tegnap volt CTG-n. Sok újság nincs. Minden oké. Most már tényleg célegyenesben vagyunk, hiszen április 7-re van kiírva Ildi. Azaz Dodó, aki egyre többet mozog, főként este. Ilyenkor jön a haskeményedés,  a jóslófájások és a kevés alvás.

Az imént (20.30) értünk haza Gégével a TESCO-járatból. Megvettük az első napok alkoholmentes sörkészletét az anyatej-szaporításhoz. Ezzel az utolsó mozaik is helyére került 100%-ig fel vagyunk készülve Dodó fogadására.

És akkor pár kép:

A segítségem...
A célzónában...

 

 

Heje-huja, a tavaszi fáradtság, és az allergia(?)

Hát persze fogjuk a tavaszi fáradtságra, hogy ez a hónap ennyire blogban szegénynek sikerült. Pedig volt program. Voltak vendégeink, volt Domaszék, Kis-Atti szülinap stb., lesz is róla alább egy fotóalbum. A hónap első felében sok volt a melóm. Általánossá vált az reggel 8-tól, este 8-ig téma és a hétvégéken is kevés pihenés adatott hol a programok, hol a meló miatt. Lassan itt a március vége, már nagyon várjuk Dodót. 🙂 Azt hiszem az viszont kész szerencse, hogy még a pocakban hesszel. Két hete Gréti megbetegedett. Éjszakákon át makacs köhögési rohamokkal küzdött szegény és vajmi keveset tudtunk rajta segíteni. A gyógyszerek se hatottak. Pihenni nem igazán tudott szegény, mert leginkább alvás közben jöttek a rohamok. Gréti betegszabira jött. Persze, ahogy lenni szokott mára – mikorra a pulmonolgiára időpontunk volt – már normalizálódott a helyzet. A doki ennek ellenére megállapította, hogy elég súlyos a helyzet. A megfázásból maradt nátha hátrafolyása és a továbbra is azonosítatlan eredetű allergén (mogyorófa virágzásra gyanakszunk) készítette ki ennyire Grétust. Annyira, hogy lényegében a következő egy hónapot asztma kezeléssel tölti.  Hogy a történet teljesen kerek legyen a hétvégére mi is lerobbantunk Ildivel. Megfázás vagy allergia? Egyelőre nem tudjuk, de a havi pézsé (gy.k. papírzsebkendő) -fogyasztásunk valószínűleg mérhető fellendülést hoz a hazai papíriparban.

Dodó. Ildi hetente járt ugye a CTG-re. A hónap elejei adatok alapján közelítette a 3 kg-ot. Ildi pocakja már hatalmas (főleg a Grétis-pocakhoz képest), mindjárt csinálok is róla egy képet. Szerintem még nem szállt le, de a jellegzetes szülés előtti ajakduzzadás mintha már látszana. Szóval Dodó jól van. Április 7-re vagyunk kiírva, célegyenes. Most azért reméljük, hogy Dodó jól érzi benn magát és marad még egy hetet a pocakban, mert ha most kijönne, akkor az állandó köhögés és prüszkölés közepette érdekes látványt nyújtanánk a számára. Még a végén az első szava hapci lenne. 🙂

Végül egy Grétis absztrakció.
Tegnap ebéd közben Gréti a szokásos mozgásos, dumás hanglatban evett. Kénytelen voltam biztatni:
– Egyél karottát is, mert az egészséges, sok benne a vitamin.
– Apaaa, mikor karatézunk?
(mint később megtudtam, a karate Gréti szerint a tornázás, be is mutatta: két kezét a szőnyegre téve előrehajolt, pucsított, majd kitolta hátra az egyik lábát 🙂 )

A fotók.

És a ráadás:

A három lány

Gréti Szentesen, szoba átrendez

A cím sok mindent elárul. A hosszú hétvégén Gréti elutazott egy kis szentesi kényeztetésre.  Mi eközben elintéztük az apasági nyilatkozatot, s mivel megjött a Praktikerben rendelt játékos mini-szekrény, itt volt az alkalom kicsit átrendezni két személyesre a gyerekszobát. Szekrény, kiságy összeszerel, bútor beforgat + Ildi kb. fél napos játék/ruha válogató, rendezgető munkája és a káoszból rendszer lett. Fáintos kis rendszer…

Gréti és a nagyi hencsereg...

 

Gyerekszoba, kiságy pipa