A vasárnap reggeli 6 órás ébresztés után ma természetesen tűkön ülve vártuk a névnaposunk, Gréti ébredését. Mindhárman régen ébren voltunk, én már menetkészen szinte az ajtóban álltam fél 8 után, mikor Gégé (a kispuli) a szemeit eltakaró hajjal kitapogatódzott a napfényre. Mire kettőt pislantott gyorsan meg is köszöntöttük egy puzzleszettel és egy kisebb kifestővel. Már napközben morfondíroztam mi legyen délután, Ildivel konzultálva arra jutottunk sütizés. Persze az eső keresztülhúzta a számításunkat. Meg az is, hogy elég hirtelen népség vagyunk. A rossz idő hazazavarta a játszótérről a lányokat, a ház előtt találkoztunk. Gréti ekkor süti helyett fagyi igényét nyújtotta be. Ez a többeknél nem aratott osztatlan sikert. Dodónak és nekem nyilván inkább kaja kellett volna, mint süti. Ildi még csak éhes sem volt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve bedobtam a Meki témát. Gréti szeme felcsillant: hambi, az jöhet. Ildi is motiváltabb lett, mert a pitéjüket nagyon szereti. Így meg is lett kompromisszum, a többit majd utána meglátjuk alapon… Mondjuk a fagyit én beígértem Grétinek, tehát kódolható volt a jövő. Pici Meki után, Szegeden zima volt. Az idő lehűlt, eső csepegett, sőt helyenként dobolt, így aztán irány az immár törzshelyünknek számító algyői cukrászda. Láthatóan jól választottunk…
