Gréti-nap

A vasárnap reggeli 6 órás ébresztés után ma természetesen tűkön ülve vártuk a névnaposunk, Gréti ébredését. Mindhárman régen ébren voltunk, én már menetkészen szinte az ajtóban álltam fél 8 után, mikor Gégé (a kispuli) a szemeit eltakaró hajjal kitapogatódzott a napfényre. Mire kettőt pislantott gyorsan meg is köszöntöttük egy puzzleszettel és egy kisebb kifestővel. Már napközben morfondíroztam mi legyen délután, Ildivel konzultálva arra jutottunk sütizés. Persze az eső keresztülhúzta a számításunkat. Meg az is, hogy elég hirtelen népség vagyunk. A rossz idő hazazavarta a játszótérről a lányokat,  a ház előtt találkoztunk. Gréti ekkor süti helyett fagyi igényét nyújtotta be. Ez a többeknél nem aratott osztatlan sikert. Dodónak és nekem nyilván inkább kaja kellett volna, mint süti. Ildi még csak éhes sem volt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve bedobtam a Meki témát. Gréti szeme felcsillant: hambi, az jöhet. Ildi is motiváltabb lett, mert a pitéjüket nagyon szereti. Így meg is lett kompromisszum, a többit majd utána meglátjuk alapon… Mondjuk a fagyit én beígértem Grétinek, tehát kódolható volt a jövő. Pici Meki után, Szegeden zima volt. Az idő lehűlt, eső csepegett, sőt helyenként dobolt, így aztán irány az immár törzshelyünknek számító algyői cukrászda. Láthatóan jól választottunk…

Boldog névnapot Gréti!
Dodó viháncol. A háttérben jól látszik remekül választottunk, Algyőn még száraz volt az aszfalt is.