Hol voltunk, miért voltunk?
A múlt szombaton Aradon jártunk. Rövid városnézés, gyors ebéd, egy kis vásárlás…
Hogyan léptek a vesztőhelyre az aradi vértanúk?
Az aranyhajú versmondó (retrospektív)
Egyszer volt, hol nem volt, egy nap Doca kivágta a rezet az oviban, pedig hát csak annyit mondott „Milyen kár…”. Íme a versmondó büszkeségünk:
Újraindulunk egy régivel (retrospektív)
Ihlet és idő nélkül nehéz. Ihlet még csak lenne, hisz itt a három gyönyörűséges gyerkőc, sőt nyersanyag: fotók, videók is vannak dögivel. Valószínűleg az idő hiányzott, a nyugodt körülmények, odafigyelés, a maradék három agysejtet életre keltése az esti órákban. Na de lassan itt a nyár, itt az alkalom…
Mai hír, hogy Lóci számtalan új skillje mellett, egy kiadós csomaggal tisztelte meg a nagy porceláncsészét. Hatalmas dicséretet kapott. Látszott, hogy fürdik a boldogságban, úgy tűnik az ő lelkéhez ez lesz a kulcs…
No, de a blog újraindulásának örömére következzék amivel ma hajnalban nosztalgiáztam, egy régi fotóalbum. Fura volt, mert akkor még csak Grétus volt velünk… 🙂
A Tata, az unokák és Dutra…
Boldog szülinapot Gréti!
Egy hétvégi pillanat varázsa
Történelmi pillanatot élhettünk át vasárnap reggel, mindenki fél 7 után ébredt…
Honfoglalás OFF, lakásberendezés ON
Sietnem kell, vár az asztal összeszerelése és az uszoda. Mivel írni már nincs időm, a képek fognak beszélni. Egy kis összefoglaló a „honfoglalásunkról”…
Honfoglalás indul…
Tegnap először voltunk fenn együtt az új lakásban. Az első közös tükörselfienk is meg van. 🙂
Így néztünk ki…
Eladáson, költözésen, kórházon túl, egy selfie innen
A múltkor azt mondtam több történt egy hónap alatt, mint máskor három hónapban. Az utóbbi két hétre nem tudom mit írjak…
A legfontosabb dolog talán az, hogy Grétus a gyógyulás útjára lépett. Néhány kétségbeejtő kórházi nappal, s ezen keresztül sok-sok negatív tapasztalattal lettünk gazdagabbak. A magyar egészségügy nagyon nincs rendjén. A látottak talán megérnének egy hosszabb írást, most azonban még annyira rossz emlék, és annyira kimerültek vagyunk tőle, hogy ez mindenképpen későbbre marad…
A lakáseladás kisebb kalandokkal rendben zajlott. A leginkább munkás részét, a költözést a tavaszi szünet, a család és a barátok apraja-nagyja segítette. Köszönjük Nektek! Az albérlet belakása, postaátirányítás, szolgáltatók átíratása, lakhely ki- és bejelentése, gázszivárgás, térdficam, és még sok minden más színezték az amúgy sem unalmas napjainkat. Remélem (bár tudom, hogy nem) nyugisabb hetek elé nézünk…
Néhány kép és a közös selfie-nk az összefoglalóhoz.
