Kedvenc tantárgy? Gréti.

Szokásos reggeli indulás. Dóri már indulna, hogy első legyen a tanteremben. Ha lehet minden nap. Gréti pedig még aludna, s ha lehet, közelébe se menne az iskolának. A feszültség érezhető kettejük között. Apró mozdulatokkal, elejtett megjegyzésekkel mennek egymás idegeire. Pedig ha nekem ennyi problémám lenne…
Végül elindulunk. Dóri szokás szerint még a ház előtt átadja a táskáját. Aztán általában a kezemet fogva mi megyünk elől, csevegve. Ma nem, mert Dóri a rózsaszín tatyijával pár méterrel előttünk szökell. Lelkesen siet. Így Gréti kerül mellém, beszélgetésbe elegyedünk. A napszakhoz képest egész jól megy, Gréti is beszél. Sőt megnevettet, mert tragikomikus, ahogy érzi, kezeli az élet különböző helyzeteit.
Sok könyvet cipel ma, persze a táskáját nem adja át, amikor kérem. Épp ott tartunk milyennek az idei első benyomások, a tanárok…
 „Eddig melyik tantárgy tetszik…?” – szól az aktuális kérdésem.
Gréti 1-2 másodperces gondolkodás után: „Természetismeret.”
„Miért?”
– Próbálkozom felcsillanó szemekkel.
„Hát mert egyedül ülök a padban” – mondja tök komoly arccal. Ránézek, „mi vaaan”, aztán elnevetjük, de nem tudom ezen sírjak vagy nevessek. Egy biztos imádom ezt a gyereket. Lesz még dolgunk vele.

Dóri ismerkedik és barátkozik…

Dóri ismerkedik és barátkozik a kutyákkal…

Ildi és Dóri kutyás könyvet nézeget. Ildi ismerteti a komondor leírását: kiféle, hogy néz ki, honnan származik, mire jó stb. (Dóri koncentrál)
Elhangzik a kulcsmondat, a komondor hasznos „munkakutya”.
Dóri: Fel lehet vele mosni? 😀

Alkalmazkodás…

Szerdán, mint egy átlagos hétvégi napon, kezdtük a reggelt. Gréti olvasott, Ildi a két kicsivel lenn volt a nappaliban, mesét néztek. Én a reggeli ébredés és első aznapi podcast hatása közepette támolyogtam le a nappaliba. Letelepedtem, mert az új (újra felfedezett és felújított),  helyenként kifejezetten szórakoztató és vicces Mása és a medve című mese ment. Amint azonban a mesének, úgy a családi nyugalomnak is vége lett.

Dóri tovább nézte volna a tévében következő mesét (valami Barbit), ám Lóci a mostanában teljes családi körben népszerűvé vált Kung-fu pandát nézte volna. Ebből persze vita lett, és egyik gyerkőc sem engedett. Könnyen jött a megoldás, a tévét kikapcsoltam, mert elkészült a reggeli, és Ildi épp asztalhoz hívta a csapatot. Valószínűleg azonban késve reagáltunk, mert Lóránd uraság dackorszakának és a lányoktól magas szinten elsajátított hisztiképességének minden rutinjával már behergelte magát.
– Tung-fu pandát, akajok nézni, mooost! – Ezt hajtogatva hergelte magát, és erről a meggyőződéséről a csendes rábeszéléstől az erélyesebb reggeli asztalhoz szólításig terjedő próbálkozásainknak esélye sem volt eltéríteni. Sőt, minden elejtett szó újabb olaj volt a tűzre…
Végül Ildi megunta és a mostanában hatásos „kiemelő” taktikánkat alkalmazta, azaz felvitte Lócit a gyerekszobába, és kérte, hogy akkor jöjjön elő, ha az értelmetlen hisztinek véget tudott vetni. Lóránd ezt felháborodva, koránt sem kicsi hangerővel, a fentebb idézett mondatot ropogtatva vette tudomásul. A szobaajtó ilyenkor nyitva marad, szóval lenn reggeli közben is hallhattuk a fiatal úr további, öncélú dühöngését, de immár elviselhető hangerővel.

5-10 perc telhetett el, Dóri már befejezte az evést, mikor Ildi a közben elcsendesült gyerekszoba felé vette az irányt. Lóránd ekkor már az előtte pár nappal összerakott autós játékokkal játszott. Amikor a belépő Ildit meglátta, a három és fél évének összes bölcsességét és cukiságát összeszedve, az anyai reakciót megelőzve kezdeményezett:
– Ugye milyen gyorsan megnyugodtam?
( Anya pedig elolvadt. ) 🙂

Google utca, Szeged

Tegnap az Agórába menet Ildi kérdezi:
– Az jó lesz, ha a Gogol utca felől rakunk ki?
Miközben válaszoltam, hallom hátul, ahogy az egyik lány fantáziája beindul:
– Nem is tudtam, hogy van olyan, hogy Google utca…
Hát ilyen, amikor az embernek „z” + „alfa” generációs gyermekei vannak. 🙂

 

Így, meg úgy..

 

Dodó, így akar valamit elérni (pl. még 1 mesét)…

 

Lóránd, így mondja a kedvenc szavát (nem) bármire…

 

 

Gréti, így csapja a szelet edzésen…

Egy mikulás külsejű egyén elszabadult…

Ma, az esti órákban, a fürdés után közvetlenül, B. utcai otthonunk nappalijában egy gyanúsan mikulás külsejű egyén szabadult el. Már az illető néhány perces ténykedése alapján világossá vált, hogy megtévesztő külseje ellenére sem ő a Mikulás. Ugyanis ajándékozni egyáltalán nem akart, tevékenysége pedig elsősorban a családtagok közötti szaladgálásban és hancúrozásban merült ki. Néha előfordult, hogy egy-egy pillanatra megpihent, ám ilyenkor jellemzően a „pusziarcát” felmutatva kényszerítette családtagjait szeretgetésre… Helyszíni tudósítónk ezekben a percekben jelentette, hogy némi tej és mese bevetése árán a mikulás külsejű egyént a család sikereresen megfékezte, majd szülői felügyelet mellett az ágyába kísérte.
Katt a képre, és még több képet láthatsz a mikulás külsejű egyénről!