Fertőzés…

A helyzet fokozódik, mindhárom gyerkőcnek fertőzése van, RHCP fertőzése…

A három varjú meg kaszál…?

Ma vacsi közben a gyerekek szóba hozták az októberben tervezett kirándulásunkat is. Én, (aki abban a hitben voltam, hogy ez meglepetés lesz számukra), persze minden tagadtam. Gréti, (aki feltehetően kitűnő érzékkel hallgat bele a felnőttek beszélgetéseibe,) erre a tájékozottságát villogtatta, így:
Azt is tudom ám, hogy egy apartmanban fogunk aludni…
Dóri, (aki persze mindenben igyekszik utánozni nővérkéjét), így fokozta a hangulatot:
Apa. én is tudom ám, hogy a part alatt fogunk aludni… 😀

Szilvát ide, lekvárban ha lehet…

A fenti, címadó mondatot akár Lóránd is mondhatná, már ha ugye tudna beszélni. De nem tud, így kénytelenek voltunk videóra venni cuki uraság és cuki szőkeség nassolását.
Előzmények, avagy a szép pillanatok kibontakozásához szükséges hozzávalók:
– egy szorulásos kisgyermek,
– egy házi praktikákban járatos anyuka ötlete,
– egy üveg domaszéki szilvalekvár a mamától,
– némi autoritatív szülői attitűd,
– meg a forgatási engedély.

Jó reggelit…

Szokás felénk, hogy a finom reggeli (virsli) után a tányér alján maradt anyagot emlékeztetőül bemasszírozzuk a fejbőrünkbe. Lóránd ezt gyakorolja…

Dóri és a poncho

Ildi jelentette… Dóri felvette Gréti ponchoját, majd jött a kinyilatkoztatás: „Anya, én most kancsó vagyok!

Vigyáznom kell…

Ma reggel a reggeli zuhanyzás előtt óvatlanul a testsúlyom mérlegelésébe kezdtem. Óvatlanul, mert Dóri kézmosás után a felakasztott törölközők alól figyelt. Majd kérdezett:
Hány kiló vagy apa? (Nem mintha bármi sejtése lenne mi az a kg…)
84…
Az elég sok lesz. – Vetette fel Dóri.
Hirtelen elgondolkodtam mit lehet erre mondani. Némi hatásszünet után kaptam magam össze annyira, hogy visszakérdezzek:
Honnan tudod te ezt ilyen jól?
– Hát megálmodtam… –
Vágta rá Dodó gondolkodás nélkül, miközben kimasírozott a fürdőszobából.

Hát erre mondom, hogy vigyáznom kell… 🙂

Miután Dóri oviba ment…

Igazából minden héten lehetne Dodó aranyköpéseket írni, csak győzze az ember. Most rövid időn belül másodjára írok fel párat a Dórizmányokból, csak mert holnap már negyedjére megy óvodába.

Fürdés után, törölközés közben:
– Nem tudok járni, úgy kiszáradt a lábam. (magyarázat: a „kiszáradt” vélhetően kiázott szeretett volna lenni)

Dóri és Ildi mentek Grétiért az iskolába. Van egy járdaszakasz, ahol Dóri rendszerint megszokta kérdezni szaladhat-e. Tegnap nem így történt. Az ominózus szakaszhoz érve Ildi mondta neki:
Most, ha akarsz szaladhatsz..
– Most nem akarok szaladni, mert annyira elpilledtem.
– Így Dóri.
 Mitől pilledtél el? – Érdeklődött Ildi.
– Az alvástól. – 
Zárta a beszélgetés Dóri.