Címke: Vicces

Gréti szombat reggel elég csúnya köhögéssel ébredt. Bár fél óra alatt helyre rázódott a gyógyszerektől, a torka továbbra is fájt, így Ildi csak el vitte az ügyeletre. Kiderült, hogy tüszős mandulagyulladása van. Antibiotikum. Plusz egy hét szabi itthon. Mindez persze ma reggel nem különösebben érdekelte Grétit, amikor meglátta az éjjel hullott havat. Szánkózni szeretett volna. És még viszonylag jól is érvelt, mert emlékeztetett, hogy ő decemberben azért nem tudott szánkózni, mert nem volt szánkó, utána pedig azért, mert el volt törve az ujjacskája.  Mit volt mit tenni, megindultunk az egyébként olvadó hóban. Gréti már a ház kapuján kilépve transzba esett és a már ismert módon lelkendezve hajtogatta: hóóóó, hóóó, apa, nézd mennyi hóóó! – Pedig az úton és a járdán ekkor már latyak sem volt. A hó bárhol próbáltuk már összeesett, és a szánkó sem akart csúszni. Na, de beszabadultunk a játszótérre… Hogy ott mi történt? A KÉPEKEN jól látható.

A múlt szombaton kitaláltuk Anival, hogy elvisszük a gyerkőcöket a Fűvészkertbe, aminek Gréti szerint nem sok értelme van, így ő következetesen fűrészkertnek hívta. Úgysem jártak még ott, meg egyébként is jó kis program egy őszi hétvégére, mivel rohangálhattak egy nagyot és még arra is kaptunk felhatalmazást, hogy szedhetünk a lehullott termésekből. Amilyen szerencsénk volt, előző este esett az eső, így hiába készültünk gumicsizmával, betévedtek olyan részekre is, ahonnan csak térdig sárosan sikerült kikerülniük. De megérte, mert nagyon szép makkokat találtak. Én eközben Docót etettem, így kihagytuk a sárdagasztást, ami babakocsival valószínűleg nem is lett volna akkora móka. 🙂
Ezek után Röszke felé vettük az irányt, ahol délben az apraja erőt gyűjtött a délutáni programhoz. Dóri esetében ez egy 2 és fél órás alvást jelentett babakocsiban a friss levegőn. Csak azt nem értem, hogy ha Szegeden leviszem sétálni, hiába tolom folyamatosan a babakocsit, tuti, hogy maximum 30 percet alszik, bezzeg Aniéknál vagy Domán simán képes órákat aludni az álló kocsiban! Ennyit jelentene a friss, szmogmentes levegő!?
Szóval, mint azt a képek is tanúsítják, délután sem unatkoztunk… Kezdtük először egy kis csipkebogyószedéssel. Hogy annak milyen szúrós tüskéi vannak! Majd a röszkei vasútállomáson volt szerencsénk megtekinteni a napi két vonat közül az egyiket. 🙂 Nézelődés közben szerencsére találtunk egy csomó üres csigaházat, mert már készülök egy ideje gyurmából csigacsaládot csinálni Grétivel, csak eddig hiányzott az alapanyag. (Ha majd elkészülnek, képes beszámolót mellékelek.) Ezek után megtekintettük a röszkei vaddisznó-állomány gyarapodását. Gréti először eléggé tartott tőlük, de miután meglátta a kicsi vaddisznókat, nagyon lelkesen számolták őket Rékával. Ha már ott voltunk, nem akartuk kihagyni a bivalyokat sem Mórahalomnál. Nagy volt az öröm, mert ugyan az állatok többsége az istállónál volt, de a kilátó mellett is  legelészett három, köztük egy borjú is.
Ezek után mi Domaszék felé vettük az irányt, ahol este a szokásos tyúk- és kacsabeterelés után nem kellett Grétit altatni.

Ráadásnak még két szösszenet Grétitől:
Gyakran mondom, hogy Gégé a család ügyeletes bohóca, mert senki más nem tudja úgy megnevettetni Dodót, hogy hangosan kacagjon, mint Gréti. Szerdán itt volt nálunk a szentesi mama, és Gégé büszkén újságolta a neki, hogy ő az „egyenletes bohóc”.

Tegnap este fürdés után törölgettem meg a nagylányt, mire közölte velem, hogy siessek, mert hideg van és neki „idegrendszere”, azaz némi pontosítás után kiderült, hogy hidegrázása van. 🙂