Első hónap – összefoglaló

Végre eljutottam odáig,  hogy írjak az elmúlt időszakról. A terv az volt, hogy az első hónapról írok egy összefoglalót, de némi homok került a gépezetbe. Legalábbis az első növekedési ugrás rendesen bezavart a jól bevált napirendünkbe. De örömmel jelentem, hogy túl vagyunk rajta! 3 nap kevés alvás és állandó éhenhalás után – köszönhetően a gyakori evésnek (2-2,5 óránkénti szoptatás sebes mellbimbóval), napi 1-2 doboz alkoholmentes sörnek és a homeopátiának (urtica urens) – magasabb szintre léptünk. Ezt jelzi az is, hogy tegnap éjszaka Dóri 3/4 kilenctől 3/4 ötig aludt, azaz hivatalosan is kijelenthetjük, hogy átaludta az éjszakát! 🙂 Reméljük Dódó megtartja ezt a jó szokását. Erre pedig minden esély megvan, hiszen ezt a pár napot megelőzően is csak fél 4 körül kelt fel hajnalban enni. (Csak összehasonlításképpen: Gréti elmúlt 11 hónapos, amikor először átaludta az éjszakát!)

És hogy minek köszönhető mindez? Erről akartam már egy ideje írni, de a blogba való írogatás a korábban említettek miatt kissé hátrébb került a prioritási listámon. Szerintem alapvetően 3 dologra vezethető vissza:
1. A gondolat teremtő ereje. Sokszor lehetett tőlem hallani azt, hogy Gréti után kijár nekünk egy kevésbé problémás gyerek. Soha nem azt mondtam, hogy egy jó gyerek, mert Grétinél jobbat rajzolni sem lehet, csak egy olyan gyerekre gondoltam, aki 20 percnél hosszabb időt is tud egyhuzamban aludni, akinek kevesebbet fáj a hasa és nem kell éjjel 2-kor ringatni, hogy el bírjon aludni, akinek nem kell bajlódni a pótlással, mert ügyesen tud szopni és az anyja is ügyesebb a szoptatásban. Szóval ilyen elképzeléseim voltak a második gyerekünkkel kapcsolatban. És Dóri felülmúlta minden várakozásomat, hiszen mint írtam az alvásra nem lehet panasz, heti 30 dekás hízások mellett azt hiszem az evés is rendben van. A hasa ugyan fáj néha, de egy kis odafigyelés  arra, hogy mit eszem és egy kis Espumisan csodákra képes. Vagyis a pozitív gondolkodás hatalmát felveszem a listámra azok mellé a dolgok mellé – ilyen a feng-shui és a homeopátia – amiben megingathatatlanul hiszek.
2. A tapasztalat és a kipihentség. Lehet, hogy nagyképűen hangzik rutinról beszélni egy gyerek után, de az biztos, hogy némi tapasztalat birtokában sokkal magabiztosabban csinálom a dolgot, mint Grétivel. Dórival nincs is nehéz dolgom (lásd 1. pont), de néha talán könnyebben tudom értelmezni a jelzéseit. Másrészt sokkal könnyebb úgy megnyugtatni egy gyereket, ha közben az ember lányának nem ragad le a szeme az álmosságtól, márpedig a lányok mellett éjszaka és néha nappal is jut időm a pihenésre.
3. A Suttogó. Ez egy gyermekgondozási és -nevelési könyv, ami arra vonatkozóan ad tanácsokat, hogy hogyan lehet úgy kialakítani egy gyerek napirendjét, hogy az anyuka se váljon teljesen zombivá, mert marad ideje másra, vagy akár magára is. A könyvet még Gréti születése előtt szereztem be, de vele nem sikerült igazán hatékonyan átültetni a gyakorlatba az ott olvasottakat. (Ez szerintem részben az én tapasztalatlanságomra, másrészt Gréti szuperérzékenységére vezethető vissza, de erről majd máskor részletesen írok.) Dórival viszont sok hasznát vettem, mert
a) 3 hetes korára annyira jól kialakított napirendünk lett, hogy azóta már mi járunk délutánonként Grétiért az óvodába.
b) A segítségével sikerült Dódit visszaszoktatni a kiságyába, mivel addig napközben szinte mindig csak a kanapén aludt.
c) Dóri – ha nincs túlpörögve – akkor egyedül elalszik, nincs szüksége ringatásra.
d) Átalussza az éjszakát, köszönhetően a láncetetésnek és álometetésnek, aminek a lényege az, hogy este már kétóránként eszik (5-kor és fürdés után 7-kor). 9 órára már alszik és 10 óra körül, amikor én is megyek lefeküdni, kiveszem a kiságyából és anélkül, hogy felébreszteném, megszoptatom. A könyv szerint ilyenkor annyira mélyen alszik, hogy evés közben nem nyel levegőt, így nem is kell büfiztetni. Vagyis szoptatás után azonnal mehet vissza az ágyba aludni, egészen hajnalig. 🙂 Nálunk nagyon bevált. Az egyetlen hátránya, hogy mire ma hajnalban 5-re végeztem a szoptatással, már nem bírtam visszaaludni. De sebaj, mert délben én is alszom egyet a lányokkal! 🙂
És hogy Gréti hogy viseli a tesó érkezését? Alapvetően jól, nagyon szereti Dórit és ennek számtalan jelét is adja nap, mint nap. Néha kicsit erősebbre sikerül egy kézfogás vagy egy simogatás, de szándékosan nem bántja. Sokkal inkább azt viseli rosszul, hogy meg kell osztoznia az időmön Dórival. Normál esetben ezzel sincs sok gond, mert Dóri mellett arra is jut idő, hogy Grétivel játszunk vagy meséljek neki. De azon a néhány napon, amikor Dodó is nyűgösebb volt, értelemszerűen kevesebb idő és figyelem jutott a nagylányra. Ennek pedig az lett a következménye, hogy Gréti engem büntetett azzal, hogy vagy meg sem hallotta amit kértem, vagy éppen az ellenkezőjét szerette volna csinálni, hiszen addig is rá figyelek, amíg lerendezzük egymás között a vitás kérdést. Szerencsére éppen Szentesen töltjük a hétvégét, így mindig van valaki, aki tudja ajnározni, ha szüksége van rá. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .