Ma délben én hoztam haza Grétit, mert Ildi orvoshoz és még néhány helyre hivatalos volt. Grétinek hazaértünkkor első útja a háztartási helységbe vezetett, mert reggel összeakadtak a kicsit a lábai és elesett, amikor is zebra – a mai óvodai állatkísérője – egy cseppet bekoszolódott. Ekkor hallottam meg én a szirénázást. Azonnal kiáltottam Grétinek jöjjön gyorsan, mert tűzoltóautó várható a nappali felől. (Azt érdemes itt megjegyezni, hogy Gréti nagyjából 2 éves korától bármilyen megkülönböztető jelzést használó autó közeledtére rohant, hogy meglesse, az utcán pedig 100%-os koncentrációval mustrálta a járműveket, többször elhangzott: ő tűzoltó lesz.) Minő meglepetés ma nem így történt. Nemhogy nem rohant, hanem még ismételt hívásomra is csak komótosan, az ajtót gondosan behúzva jött elő. Megkérdeztem hát:
– Gréti nem jössz tűzoltó autót nézni? Nem érdekel?
– Apaaa, már elmúltam négy éves… 🙂
… "Do. Or do not. There is no try." …