Goodbye Jetta, welcome Berti!

A lányok meg feng shui-zták, szóval velünk volt az ERŐ,  plusz Tibi kapcsolatai. Így aztán pénteken egy pesti kiruccanás alkalmával hirtelen új autót üdvözölhettünk a családban. Ma felmerült, hogy is hívjuk egyszerűen, röviden  a félig-meddig családtag járművet, mert hát a 307SW egy kicsit talán túl műszakis jellegével nem egy könnyen kimondható név. Korábban a Jetta egy nagyon helyénvaló és illő név volt a kiszolgált öreg hölgy számára. Volt némi tanakodás, aztán Ildi mentő ötlete alapján megnéztük a naptárat milyen névnapok vannak március 29-én.

Búcsúkép Jettáról...
Üdv Berti!

 

Valami véget ért…

Megint véget ért valami. Dóri hétfőn szopott utoljára. Sajnos ez nem az ő vagy akár az én döntésem volt. Sőt, Docó tegnap hosszú és hangos méltatlankodással adta tudtunkra, hogy nagyon nem ért egyet ezzel. Én is szomorú voltam (vagyok), mert még nem voltam felkészülve rá, hogy elválasszam Dórit. Tegnap ugyanis orvosnál voltam. Most kellett visszamennem az endokrinológiára, hogy kiderüljön, milyenek a laboreredményeim. Mivel az elmúlt kb. 25 évben tünetmentes voltam, így elég nyugodtam néztem a találkozó elébe. Oda is értem 15 perccel a kapott időpontom előtt. Szinte azonnal kijött az asszisztens és rajtam kívül még további 3 páciens papírjait vitte magával. Én be is rendezkedtem arra, hogy hosszú ideig ott leszek, neki is álltam olvasni, de még az első oldal végére sem értem, már szólítottak is. Már ez gyanús kellett volna, hogy legyen… A doktornő szinte ahogy beléptem, már közölte is vele, hogy a T3 szintem háromszorosa a normál értéknek, viszont TSH-t a (pajzsmirigy működéséért felelős hormon) nem termel a szervezetem. A diagnózis: pajzsmirigy túlműködés.  Elmondta, hogy gyógyszerekkel jól karban lehet tartani, de a szoptatást azonnal abba kell hagynom. További mellékhatás lehet a fehérvérsejtszám csökkenése, ezért járhatok kéthetente vérvételre, hogy figyelemmel tudják kísérni az állapotomba bekövetkező változásokat. A doktornő még ilyen finomságokat emelt ki, mint szájnyálkahártya-fekély és ízületi bántalmak. Ezek után jött a vérnyomásmérés. Nem is értem, hogy miért volt rá szükség, anélkül is nyilvánvaló volt, hogy alacsony az biztos nem lesz ilyen hírek után. Ehhez képest csak egy 148/91-t sikerült produkálnom. Szép teljesítmény! 🙂 Ezek után hazagyalogoltam (mivel baleset miatt nem járt a 8-as troli) a hangulatos hóesésben (ha-ha), közben mindenkinek elsírtam (szó szerint) telefonon a bánatomat és a híreket. Az már csak a hab volt a tortán, hogy kiderült a csizmám mérsékelten vízálló, vagyis legközelebb csak száraz időben használható. 🙁
De hogy valami jó is legyen a tegnapi napban: elvittem a lányokat fodrászhoz. Nagyon elégedett voltam, mert nem csak hogy Gréti nagyon csinos lett, de Docó is nagyon profin hagyta, hogy megfodrászolják.  Azt azért hozzá kell tenni, hogy én sem vagyok kezdő a  témában, mert: vittem magammal erősítést (Anyu), egy csomag kukit (kellett is) valamint végszükség esetére cumit (nem kellett). Hamarosan képekkel dokumentáljuk Dóri fodrásznál tett első hivatalos látogatásának eredményét.

Gréti hallása

Sokszor előfordul, hogy Gréti nem hallja, amit mondok neki. Gyakran nem tudom eldönteni, hogy tényleg nem hallja, nem érti, nem ér rá odafigyelni rám, vagy egyszerűen csak bosszantani akar. Mindenesetre a hétvégén Szentesen kiderült, hogy Gégének szuperhallása van. 🙂 A konyhában beszélgettünk, közben Dóri két csukott ajtóval arrébb a gyerekszobában éppen a délutáni alvását abszolválta. Egyszer csak Gréti megkért, hogy nézzem meg a tesóját, mert idézem: „hallottam, ahogy Docó ásít!”
És valóban nem vaklárma volt, mert Dóri már üldögélve várta, hogy valaki megjelenjen. 🙂

A szentesi tata szülinapja

Mivel ma is csak az esti híradóra értem haza, így ez a mostani sem a leghosszabb beszámolók közé fog tartozni az már biztos.  A szentesi hétvégéről a képes beszámoló következik: ITT!

Tádés mama szülinapja

A napokban volt a mama szülinapja. Így az unokák csapata teljes létszámban vonult fel ma Domaszéken. Volt gyerekzsivaj, rajzolás, vadászat, pacinézés, sok-sok finomság a mama konyhájából, meglepetés, torta. S még a nap is kisütött, látni lehetett a tavasz első jeleit. Hosszan, akár reggelig lehetne írni az élményekről. Szerencsére igyekeztünk megörökíteni a szép pillanatokat!

Helyzetjelentés anyai szemmel

Dóri 11 hónapos és szinte minden nap produkál valami újat. De először az aktuális paraméterekkel kezdve: 8640 gramm és 74 centi. (Kíváncsiságból összehasonlítottam Gréti méreteivel és ő 1 évesen is csak kicsivel nyomott többet 8 kilónál, viszont szintén 74 centi volt.) Vagyis nem mondhatjuk, hogy Docó nagyon szakadt lenne. 🙂
Dóri minden este kénytelen végighallgatni Gréti esti meséjét. Korábban nagyfokú kreativitásra volt szükségem, hogy valamivel leszereljem, különben a méltatlankodásától gyakorlatilag semmi nem lehetett hallani. De az utóbbi időben Gégé újra az „Annapetiket” hozza, hogy abból meséljek. És láss csodát! Most már az a gond, hogy hogyan szedjem le Dodit a könyvről, mert szinte ráfekszik, úgy hallgatja, nézegeti. A megoldást azt jelentette, hogy kapott egy másik példányt, és az kedvére lapozgathatja, amíg a nagylánynak mesélek. Ami külön figyelemreméltó, hogy milyen ügyesen lapoz! Pedig Grétinek is csak 3 könyvet sikerült megtépáznia, ezek közül kettőt az 1. születésnapjára kapta. Szóval Dóri esetében reálisabb veszély, hogy rongyosra rágja a könyveket, mint hogy rongyosra szaggatja őket. Docó persze még mindig mindent megrág, de közben nem sikerült több fogat növesztenie, így még mindig 2 fog virít a szájában vigyorgás közben. Egy hónapja használjuk a borostyán-nyakláncot és Imi ígérte, hogy beszámolunk a  hatékonyságáról. Nos, egyelőre még mindig nem tudok egyértelműen állást foglalni arról, hogy működik-e, mert most is van,hogy többször fel kell kelni Dórihoz. De meg is volt fázva, meg pont ugyanolyan érzékeny a gyomra, mint Gégének, vagyis egy kis körte, szilva vagy sárgabarack is (a karfiolról nem is beszélve) elég mozgalmas éjszakát tud eredményezni. Szóval, ha kinövesztette a 3. fogát, majd visszatérünk a témára.

És mindeközben Gréti imádja a tesóját és az őrületbe kerget engem. Az ő esetében nem a bepisilős korszak jött el újra, hanem azt hiszem most van alkalmam megtapasztalni, mi az, hogy DACKORSZAK. Nyilván Grétinek is voltak hisztijei 2-3 éves korában, de most ezekről átváltott arra, amikor mindegy, hogy mondok vagy kérek valamit, biztos, hogy a válasz NEM-mel kezdődik. Közben nálunk is elhangzott a klasszikus kérdés: ” Nem lehetne valahogy visszarakni Docót a hasadba, mert előtte sokkal többet játszottál velem?”  Mivel idén még csak 14 napot sikerült eltöltenie az idén az oviban, így nem is csodálom, hogy itthon már unatkozott.

És végül egy szösszenet Grétitől még a domaszéki hétvégéről:
Rékával a kazánházban rajzoltak (Dórit akarták kicselezni, hogy ne lássa a meglepit). Egyszer csak odaperdültek a mama elé, és Gréti megkérdezte tőle, hogy nem tudna-e legyújtani, mert nekik nagyon melegük van. 🙂

Retrospektív 1.

Most így pár perccel egy borzasztó feszes nap zárásaként próbáltam magam pozitív gondolatok irányába terelni, merthogy ez a nyugodt alváshoz sem lenne hátrány. Elsőként az jutott eszembe végre kész a bringám. Jó idő is van, akár bicajozhatnék is. Na de éjfélkor? Végül annyiba maradtam, hogy keresek valami kerékpáros képet. Nem jutottam messzire, csak a 2010-es balatoni képekig… Ez tényleg pozitív emlékeket ébresztett. Elhatároztam, hogy a jövőben ha rám jön valami hasonló késztetés, válogatok párat, kedvencek képeket egy-egy megörökített pillanatunkból. Ez lesz az ún. visszatekintő (retrospektív). Katt a képekre…

Gé, az első hajóútján
Kölcsönzés. Tekerés, Gyenesdiás. Kilátó. Meki. Tekerés. Relax.
Naplementére várva. Gréti szaladt, főzött és ezen mások is jókat derültek...
A csodálatos naplemente.

Elmélkedés a papírgyártásról, a gyógyulásról és „A csintalan trombitás”

Nos, nem tudom hogy van mostanában a Lábatlani Papírgyár. Remélem még él és működik. Ha eddig kihúzták, akkor most jön a fellendülés. A családi papírzsepi fogyasztásunk nemzetgazdaságilag is kimutatható fellendülést hoz az ágazatnak. Írtam korábban, hogy betegek a lányok. Gréti talán már kifelé lábal, Dóri is javul, viszont még folyik az orra, és nem értem honnan képes ennyi cucc kifolyni az orrából egy ilyen kis gyereknek. Ildi, szegény most van a közepében. Én pedig már borzongok és fáj a fejem, ami nem jó jel… Napi 2 gramm C vitamin… – mondta Szentgyörgyi Albert. Azt hiszem ennek ma eleget fogok tenni, s remélem megelőzöm a bajt.

Szentgyörgyi nevét sem hiába emlegettem. Délelőtt Grétussal az Szentgyörgyi Albert Agorában múlattuk az időt. Egy kellemes zenés mesejátékon jártunk. A csintalan trombitást az Universitas Szimfonikus Zenekar és a GRIMASZK színpad adta elő. A műsor alapját Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című műve adta. Nagyon tetszik a kezdeményezés, hogy így hozzák közelebb, s teszik feldolgozhatóbbá a kis gyermekek számára is a klasszikus zenét. A szervezés sajnos hagyott némi kívánnivalót maga után. A zenekar elfoglalta a terem felét, sok volt a látogató és kevés lett a hely. Ez némileg rányomta bélyegét az előadásra is kicsit. Mi oldalt tudtunk leülni végül, s Gréti bár szinte végig az ölemben ült, nem látott mindent. Ennek ellenére tetszett neki, és mi kell nagyobb elismerés, minthogy Gréti a folytatásra is azonnal igent mondott. Igyekszünk hát ott lenni a következő előadáson is…

Egy Gréti klasszikus elszólás, ahogy a mamának beszámol az élményről:
– Milyen hangszerek voltak a zenekarban?
– Fúvós, húzós… 

Csak telefon volt nálam, nem sikerültek túl jól a fotók, de azért párat emlékül…

Itt ültünk mi, a színpadon...
Akvárium is volt, de látszott, hogy ezt is nem rég telepítették oda... Ilyen szép cápaharcsa volt benne.
A végén megnéztük a Bogyó és Babóca kiállítást...
Bogyóca 🙂

Hinta-palinta

A lányok ma kiugrottak Domaszékre. Aniék is ott voltak, így a nagy lányok tudtak játszani egymással, Doci pedig életében először hintázott. Ani fotózott is, íme az eredmény!